Ezen az estén is bebizonyosodott, hogy a Måneskin azon kevés bandák egyike, akik a hirtelen jött sikerrel tudtak mit kezdeni, ügyesen lovagolták meg a hírnévvel járó figyelmet, jelenleg az egyik legfelkapottabb fiatal zenekar, és elnézve a közönség összetételét, átlagéletkorát és a reakciókat, még vélhetően jó darabig a topon lesznek.
A Veszprém Blues Fesztivál 2023 egy remekül összerakott rendezvény volt, mindenki megtalálhatta magának a blues műfajban kedvelt stílusát, előadóját. Dicséretes, hogy itt voltak az új generáció kísérletező, bluest megújító szólistái, zenekarai, ezzel fiatalítva a közönség összetételét is. Bízom benne, hogy lesz folytatás a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa évad után is.
Sűrű bánattal átitatott, melankolikus hangulat jellemzi a Swallow The Sun koncertjeit. Viszont aki közel tudja magához engedni és képes meglátni a szépségét, annak egy semmivel össze nem hasonlítható élményben és zenei utazásban lesz része. Az Avatariumnak szintén rajongója vagyok, és ha az olasz Shores Of Null így folytatja, ők is hamar tekintélyes rajongótáborra tehetnek szert.
Ez volt az első Depresszió-koncertem, pedig a második lemezük óta hallgatom őket. Egyrészről érdemes volt várni erre a bulira, másrészről viszont önmagamat fosztottam meg az élménytől, hogy ennyit vártam rá. Mire ugyanitt ismét elcsíphető lesz a banda augusztus 5-én, addigra már bőven túl lesznek az 1001. éjszakán is. És az előzenekari posztot vállaló A Király Halott nevű formáció is profi koncertet tett elénk.
Roger Waters-koncertre elmenni nem ígér felhőtlen szórakozást, dráma ez a javából, de egyszer legalább mindenképpp látni kell, akárcsak ‘Az ember tragédiájá’-t. Az MVM Dome-ban olyan csodát láttam, amit nem felejtek el, míg élek.
Joe Satriani és Steve Vai sokáig a G3-turnék összeszokott párosaként járták a világot, most önálló koncertek keretében hosszabb műsoridőben, tetemes életművükből nagyobb merítéssel varázsolhatták el közönségüket.
Amit a Kamelot színpadi jelenlétben produkált, a jól összerakott program, a gyönyörű fények felejthetetlenné tették a nagyszombatot. A Myrath megérdemelt volna egy co-headliner pozíciót, de az Eleine és a League Of Distortion is várakozáson felül teljesített.
Amikor a háromórás koncert végén a Too Tired dallamaira elkezdődött a szokásos all-star gitárpárbaj, azt éreztem, ahány gitáros, annyi karakter, annyi egyéni stílus, mégis egy a céljuk, amiért mindent megtesznek: Gary Moore emlékét életben tartani. És ahogy az egyik néző bekiabálta, még elhallgattuk volna reggelig.
