Egy Still Cyco Punk After All These Years című lemezzel jelentkezett 2018. szeptember 7-én a Suicidal Tendencies és bár ez alapján logikus lenne a csapat 1989-ben felvett, de végül csak 1993-ban megjelent debütáló albumára, a Still Cyco After All These Years-re gondolnunk, valójában nem erről az anyagról van szó, hanem a frontember, Mike “Cyco Miko” […]
Úgy érzem, a Csinos Szobalányok együttes a mai napig is az egyik legalulértékeltebb formációk egyike. Mondjuk ilyen névvel nem is csodálom (haha). Viccet félretéve, sajnálatos módon én se nagyon ástam bele magam az egyébként terjedelmes munkásságú formáció zenéjébe, annak ellenére, hogy fanatikus módon kultiválom a dallamosabb, főleg 80-90-es évek rockzenéit. A Pretty Maids Rodeo című […]
Őrületes pogók, teremnyi tánc, túlfűtött hangulat és némi politikai felhang- ez jellemezte az idei Punk Karácsonyt a Dürer kertben leginkább. Három terem, tizennyolc zenekar és természetesen a sold out tábla, így aki későn érkezett bánkódhatott, hogy kint ragadt. Mivel mind a három terem hat-hat zenekart vonultatott fel, így szinte esélytelen volt, hogy mindenkit megnézek, de […]
2018. december 15. @ Hajdúszoboszló, Rock Café
Felmerülhet a kérdés, hogy ugyan
mi jelentősége van egy ilyen kis kaliberű klubkoncertnek. Nos,
szerintem igenis van. Mert itt most tulajdonképpen nem is az a
lényeg, hogy konkrétan ez a buli milyen volt, hanem hogy úgy
általában mire számítson az ember, ha elmegy egy Apey & The
Pea koncertre, legyen az bárhol az országban. Én két hónappal
ezelőtt láttam őket először Debrecenben, ahol azonnal levettek a
lábamról, teljesen le voltam nyűgözve! Ezek után már duplán
kíváncsi voltam egy újabb fellépésükre: vajon csak pont
kifogtam egy jól sikerült estét véletlenül, vagy mindenhol ilyen
elsöprő erővel tolják? Na, de ne rohanjunk ennyire előre, nézzük
az eseményeket szép sorjában…
2018. december 9. @ Ausztria – Bécs, Viper Room
A tegnapi nap folyamán sikerült megtekintenem eme három zenekart, akik az idei Európa-turnéjuk utolsó állomásának Bécset választották. A Viper Room igazi klub helyiség, hangulatos kis barlang, ami a ma estén tiszteletét tevő, maximum 200 fős közönségnek tökéletesen megfelelt. Az igencsak csekély nézőszám és a kis hely ellenére viszont az akusztika és a hangzás is teljesen rendben volt, és – hálaistennek – egymást sem kellett agyon nyomni.
2018. december 5. @ Budapest, Dürer Kert
Amikor nagyon kíváncsi vagy, hogy egy folk metal horda mit tud kihozni a kocsmazenéből; amikor zsigereidben érzed, hogy mekkora dolog az, hogy csak úgy benézel szerda este egy koncertre, ahol világsztárok játszanak; amikor arra gondolsz, hogy ha ez a banda májusban megtöltötte a BNTracket, akkor ide már te nem fogsz beférni, de tévedsz; amikor nagy meglepetésedre 25-30 év között van a közönség átlagéletkora, és többségük nő; és amikor rájössz, hogy a Mikulás esték végérvényesen megváltoztak – akkor, na akkor! tudod, hogy egy nagyszerű koncertet fogsz látni, ha elmész Ensiferum acoustic-ra.
2018. december 2. @ Budapest, Barba Negra Music Hall
FELLÉPŐK: EXODUS, SODOM, DEATH ANGEL, SUICIDAL ANGELS
Hónapokkal ezelőtt, amikor tudomást szereztem eme, számomra kulcsfontosságú rendezvényről, libabőrős lettem és az örömömnél csak az eltökéltségem lett nagyobb, amelynek összegzéseként kijelentettem, nincs az a természeti katasztrófa, világgazdasági válság, amely megakadályozna abban, hogy december másodikán a Barba Negrában töltsem az estémet.
2018. november 23. @ Ausztria – Bécs, Wiener Stadthalle
Mikor meghallottam, hogy búcsúturnéra készül a Slayer, azonnal tudtam, hogy nincs mese, ezen bizony ott kell lennem! Sajnálattal vettem tudomásul azonban, hogy magyar állomás ezúttal nem került a programba, de ez sem tántorított el a tervemtől, így a hozzánk legközelebb lévő Bécs városa lett kiszemelve, ahol a részvételem realizálni tudtam. Így sem volt egy kis vállalkozás, mert az ország másik végéről, pontosabban Nyíregyháza mellől kellett eljutnom az osztrák fővárosba.
Eddig mindössze kétszer volt lehetőségem élőben látni a Slayert, 2011-ben és 2013-ban, mindkétszer a tokaji Hegyalja fesztiválon. Azt nem mondanám, hogy ők a kedvenc metal zenekarom, de bátran ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobbak, akiket valaha láttam, mert – bár számos kedvencemet sikerült azóta megtekinteni – ezt a két koncertet azóta sem nagyon tudta überelni nálam senki.
A szintén nem éppen kis nevekből álló előzenekarok közül pedig a floridai Obituary volt számomra a rendezvény másik húzóneve, akiket ugyancsak két alkalommal, tavaly és tavalyelőtt is volt szerencsém elcsípni, majd ráadásul mindkét esetben az év koncertjeként végeztek az aktuális év végi személyes toplistámon. Szóval nagy örömmel konstatáltam, hogy erre most ismét lehetőség nyílik – még akkor is, ha nyitó banda lévén csak egy nyúlfarknyi szettel állnak majd a színpadra.
Bevallom őszintén, én az Anthrax zenekart nem igazán kedvelem, a Lamb Of God zenéjét pedig egyelőre csak felületesen ismertem, de utóbbira is nagyon kíváncsi voltam, mert vannak kifejezetten ütős témáik, így joggal gondolhattam, hogy jól érvényesülhetnek majd itt is.
