(Szigorúan alfabetikus sorrendben, mint a lemezen)

Barta Alfonz – billentyűs hangszerek, ének, vokál
Csapó György – dob
Csillag Endre – gitár
Darázs István – ének
Fortuna László – dob, vokál
Hirleman Bertalan – dob
Lázár Zsigmond – billentyűs hangszerek, vokál
Mirkovics Gábor – basszusgitár, vokál
Róna György – basszusgitár
Sipos Péter – ének
Zselencz László – basszusgitár, ének, vokál

01. Éhes asszony
02. Megfulladok
03. Velem kiáltsatok
04. Éjjel érkezem
05. Változó idők
06. Gyere őrült
07. Veled vagyok
08. Így akarom
09. Dobszóló
10. A kör
11. Ünnep
12. A torony
13. Kínoz egy ének
14. Álom
15. Érzés
16. Elhagyom a várost
17. Óh, azok az éjszakák
18. Álmodtam egy világot
19. A hűtlen
20. A keselyű
21. Egek felé kiáltottam
22. Minden sarkon álltam már
23. Kölyköd voltam

Ha ez most koncertbeszámoló lenne, valami olyan címet adnék neki, hogy „Bakancsos őrültek a miskolci diliházból”. 1 éve írtam az EDDA Művek ’40 év rock’ DVD-jéről, ott kifogásoltam, hogy a borító belső oldalán sikerült a zenekar 40 évét úgy összefoglalni, hogy csak a jelenlegi öt tag neve szerepel benne. Nos, itt vannak azok – legalábbis a nagy részük –, akik onnan lemaradtak. Kilenc volt EDDA-zenészt láttunk a színpadon, na meg Sipos Pétert. És mind őrültek! Ez abból is látszik, hogy beceneveken szólítgatják egymást: Zserbó, Csuka, Talfi, Zsöci, Tüsi, Buksi, Dudi… Hirleman Berci meg azért őrült – ahogy Sipi felkonferálta –, mert elvállalta a bulit. Nos, igen, emlékszem, a menetrendszerinti őrültet (Donászy Tibor „Tipcsi”, vagy egyesek szerint csak „A király”) elszipkázta a Mobilmánia, és pont ütközés volt a két zenekar fellépése között, így két és fél hónappal a koncert előtt ugrott be Berci, hogy összepróbálja a többiekkel ezt az őrült jó műsort. És persze volt egy csendes, halkszavú fiatalember a bal sarokban: tizenegyedikként Lázár Zsigmond karnagy úr, az egyetlen normális a csapatban, ez abból is látszott, hogy neki nem sikerült becenevet adni.

A Zártosztály lényege az, hogy olyan zenészek vannak összezárva, akik egykor az EDDA tagjaiként zenéltek, többségük aktívan részt is vett a dalok szerzésében, így első blikkre tribute banda, de ha jobban belegondolunk, a saját dalaikat játsszák. Kb. úgy, mint Nick Simper az első három Deep Purple-lemez számait, melyek közül az anyazenekar csak a Husht tartja műsoron. (Itt persze más a helyzet, az EDDA utolsó DVD-jével a műsor felében átfedés van.) Hozzájuk csapódott az a Sipos Péter, aki már az Irigy Hónaljmirigy első lemezén is remekül parodizálta Pataky Attilát – szerencsére itt önmagát adja, mint a valóságshow-s dilinyósok, és nem akar mindenáron Pataky lenni –, és Lázár Zsigmond, aki a billentyűket (és időnként a hegedűt, bár ez most elmaradt) kezeli igen magas fokon. A koncertfelvétel képe nem kimagasló, de rendben van, a hang csak Dolby Digital 2.0, de annyira dinamikusan szól, hogy megremegtette a kanapét alattam. Egyedül a menüt találtam túl lomhának, nagyon lassan reagál a gombnyomásokra és a dalválasztásnál is igen komótosan ugrik a helyére a videó. A két CD-re osztott anyag gyakorlatilag kaphatta volna az „Őrült évek” és a „Bakancsos évek” elnevezést is, mert pontosan az Ünnep és A torony között vágja ketté a műsort.

És akkor a műsorról: A koncert első felét az alapcsapat, az egész kitalálója, Mirkovics Gábor „Zserbó”, a macis sapkáját ezúttal otthon hagyó „főorvos úr”, Csillag Endre „Csuka”, Lázár Zsiga, a beugró Hirleman Berci és a két becenévvel is büszkélkedő Sipos Péter „Sipi” (barátainak „Pettyes”) kezdi el. A nevükhöz híven a Gyere őrült-korszak dalaival, az ‘EDDA 5.’, ‘EDDA 6.’, ‘Változó idők’-ből szemezgető programmal. Sipi hozza a szokásos David Lee Roth ugrásokat, Csuka őrülten vigyorog, Zserbó a glam-korszak emlékeként lógatja a kendőt a basszusgitárjáról, Berci halálpontos, de egyetlen felesleges mozdulatot sem tesz, Zsiga pedig magabiztosan nyomja az amerikai rockos aláfestő szintiszőnyeget és az angolos beütésű Hammond-szólókat egyaránt. Pataky Attila egy interjúban amatőr próbálkozásnak nevezte a produkciót, ezzel szemben technikailag nagyon is rendben vannak ezek a zenészek, egyszerűen nem ők a jelenlegi kiválasztottak.

Sok pozitívuma mellett az sajnos a Barba Negra Track hátrányos adottsága, hogy a főváros közepén elhelyezkedő szabadtéri színpadként fokozottan figyelniük kell a tízórás csendrendeletre, így a koncert javában világosban kezdődik el, nem is nagyon erőltetik a fényeket meg a videókat. Az első háttérvideó a Gyere őrülthöz csapódik. Csuka szólói a saját dalokban szépen kidolgozottak, dallamosak, ugyanakkor technikásak, időnként a tapping technikát is beveti, a Változó időkben, amit már Alapi játszott fel, inkább csak azt érzem, hogy egy eszméletlen tekerés az egész, kis gitáros maszturbációval megspékelve.

Az Így akaromnál bejön Fortuna László a dobok mögé, így Berci megúszta 40 perccel a koncertet. Tüsi rögtön kap egy dobszóló lehetőséget is, szerintem elmaradhatott volna, de elmaradhatatlan A kör előtt, az Ünnep pedig méltóságteljes lezárása az első résznek.

Közben ránk sötétedett, így a fények kialvásának is van már jelentősége. A sötét színpad fölött A torony harci képei jelennek meg a videofalon, és mire visszatér a világítás, már Talfi áll a billentyűk mögött és Zsöci „piszkálja” a basszusgitárt. Sipos Peti pedig katonai zubbonyt húz a bakancsos évek tolmácsolásához. Nem tudja, hogy piros nadrághoz nem megy a zöld? Talfinak 60. születésnapját ünneplik a koncerten, fiatalos megjelenésével nem néz ki annyinak. Nagy kedvencem, az Érzés is előkerül a harmadik lemezről – Zsöci is kap egy versszakot –, angol szöveggel akár a Scorpions balladájának is elmenne, nagyjából ennyiben ki is merül a lemezen az értékelhető dalok száma, azért ők eljátsszák az Óh, azok az éjszakákat is, bár a Nyári esőre hajazó szintijáték még akkor is kínos, ha ez volt előbb, és az A.D. Stúdió csak 1999-ben fedezte fel magának.

A második időugrás a koncerten belül az EDDA blues, az Elhagyom a várost előadása közben ér minket: bejön az első két lemezen doboló Csapó Gyuri, és a basszusgitáros Róna György, valamint a darázsderekú Darázs István énekes, akik 1978-ban, a két énekessel felálló korszakban játszottak a zenekarban. Talfi kérésére Csuka autentikusan (értsd: Slamósan) játssza a gitárszólókat, de nem bírja ki, hogy a blues szóló végére ne tegyen egy igazi gitárhősös virgát. Az Álmodtam egy világot Slamó-énekelte verszakait Zsöci és Talfi éneklik, Attila magyar hangja most is Sipos Peti. Gyönyörű ez a szám! Nem kevésbé az A hűtlen sem, de a nagy durranás A keselyű előkapása a tarsolyból. Az Egek felé kiáltottam pedig fantasztikus lezárása a főprogramnak. Az utolsó két szám, meg a második részt nyitó A torony annyira elkapták az angolszász rock lényegét, hogy simán felférnének egy Deep Purple-albumra is.

A ráadásban a Minden sarkon álltam már alatt visszajön Zserbó – este 10-hez közeledve indokolatlan napszemüvegben – és két basszusgitárossal fejezik be a bulit. A Kölyköd voltamban pedig csatlakozik Lázár Zsiga is. Ikergitár szólót nem egyet hallottam már életemben, de ilyen ikerbillentyű szólót még soha! Le a kalappal! Nem is olyan bolondok ezek!

A szép kiállítású tripla digipack csomagolást a magazinunknak is gyakran fotózó Török Hajni és Mahunka Balázs fotói teszik teljessé. Booklet sajnos nem készült külön, de a digipack lapjain minden lényeges infó szerepel, 60 kép társaságában. És ők nem felejtették el megemlíteni a borítón, hogy ezeket a 30-40 éves dalokat Pataky Attilának köszönhetik. Július 26-án, csütörtökön újra kezdetét veszi az őrület a Barba Negra Trackben, ahol a zenekar tagjaival akár alá is írathatod a most megjelent koncertlemezt.

„Bakancsos őrültek a miskolci diliházból” – ez lehetett volna a címe egy évvel ezelőtt a koncertbeszámolómnak. De ez most egy DVD-n megjelent koncertanyag, mely nem kíván címet, viszont remekül összefoglalja az EDDA első 10 évét. 22 dal az első 7 lemezről, köztük a két gyémántlemezről: az elsőről és a hatodikról. Ilyen töménységben már nem hallhatod EDDA-koncerten ezeket a dalokat, de a zenekar egykori zenészeinek tolmácsolásában autentikusan szólalnak meg a régi slágerek. És lehet, hogy fura, mondhatni ‘Őrült érzés’, de őrülten jó látni/hallani e kultikus nótákat. Különösen A torony és A keselyű hiányzik fájdalmasan az anyazenekar palettájáról.