A doom metal klasszikus formája mostanában nem örvend túlzottan nagy népszerűségnek: a szép, fájdalmas, tiszta énekkel kísért epikus bandák helyét szépen átvették a széttorzított, porszívóhangzású gitárokkal operáló stoner/sludge doom brigádok vagy é…
Manapság nagyon könnyű elveszni a rockzenei műfajok útvesztőjében. Blackened death, death-grind, experimentális dallamos black; üdítő néha olyan együttesbe szaladni, melyre rá lehet mutatni és kijelenteni, hogy na, ők EZT a stílust játsszák, vitának …
Bevallom, a metalszíntéren belül az egyik kedvenc földrajzi területem Skandinávia: fogalmam sincs, hogy mitől és miért, de a svédek, dánok, norvégok, finnek és izlandiak számarányukhoz képest elképesztő mértékben termelik ki magukból a jobbnál jobb b…
Egy-két hónappal ezelőtt a chilei Australis Records szépen összeválogatott promópakkjával csengetett be hozzám a postás, melyből az Endimion korongjáról már sikerült is beszuszakolnom egyéb teendőim közé egy kritikát, mely ITT olvasható. Most a telje…
A művészettel kapcsolatosan az egyik legnagyobb félreértés az, hogy szépnek kell lennie: az a jó művészet, ha szép a dallam, a festmény, kellemes stílusú és megfelelően érdekes a történet, szép emberek játszanak szép tájak előtt egy izgalmas filmben,…
Van, amikor teljesen váratlanul futunk bele egy lemezbe, melytől semmit nem vártunk különösebben, aztán azon kapjuk magunkat, hogy napokig ezt pörgetjük, a dallamok nem mennek ki a fejünkből és szépen lassan beszippant minket az adott banda zenei atm…
Nagyon érdekes végignézni, ahogy a deathcore régi alapcsapatai, akik ott voltak a stílus létrejötténél, hogyan próbálnak eltávolodni, továbblépni egykori szállásterületükről. Ugyanis a deathcore trend időközben szépen lassan, végelgyengülésben elhalá…
Már elnézést kérek, de sosem voltam valami nagy speed/thrash rajongó, illetve ha hallgattam is ebben a stílusban mozgolódó bandákat, akkor azoknak nagyot kellett villantaniuk, hogy elnyerjék a tetszésem. Ha gyors zenékre vágyom, akkor mondjuk a hardc…
