Fémforgács
Emlékszem, nagyon sajnáltam, mikor 2018-ban a Wisdom bejelentette a határozatlan időre történő leállását, mert a kezdetektől fogva nagyon szerettem a bandát és véleményem szerint négy kiváló lemezt tettek le az asztalra. És sajnos hiába reménykedünk, hogy ez valóban csak határozatlan időre történő leállás lesz, nagyon úgy tűnik, hogy nem – a banda státusza a Metal Archives-on már „Split-up”, vagyis feloszlottnak jelzi, valamint Molnár Máté legutóbbi Beast in Black-es interjúnkban sem feltétlen azt erősítette meg, hogy a Wisdom újra aktív lesz a (közel)jövőben. Igaz, ez valamelyest érthető is, mivel Máté és Anton Kabanen azóta eléggé elfoglalt a remekül menetelő Beast in Black-el, aminek egyébként szintén nagyon örülök, ám most egy másik régi Wisdom tag is hallatott magáról.
Kovács Gábor, a Wisdom egykori alapító szólógitárosa (aki mindvégig a bandában volt 2001-2018 között) 2022 év elején új bandát alapított Grymheart néven, melyről 2022 márciusában jelent meg az első poszt a Facebook-on. 2022. március 19-én közzétették az első hivatalos képet a csapatról, melyen Kovács Gábor – aki időközben felvette a Gabriel Blacksmith nevet – mellett három további tag látható, még maszkokban. Ezek után egy majdnem egy éves szünet következett, ám 2023. március 30-án a banda bejelentette, hogy leszerződött az olasz Scarlet Records kiadóval (melynél jelenleg olyan bandák vannak, mint az Apostolica, a Deathless Legacy, a Fellowship, a Hatesphere, a Trick or Treat, a Vision Divine, vagy éppen a Frozen Crown is náluk volt ezidáig – a teljesség igénye nélkül természetesen). Mindezek után pedig már nem volt megállás: áprilisban megjelent egy poszt, hogy a zenekar első nagylemeze 2023 őszére várható, amit július 4-én erősítettek meg, mikor az album címét, borítóját is közzétették, valamint a hivatalos megjelenési dátumot, mely 2023. szeptember 22-én volt.
Én csak nemrég akadtam rá erre a bandára és a bemutatkozó lemezükre, de azóta is szinte mindennap hallgatom az albumot, mert olyan szinten vágytam már egy ilyen jó kis menetelős, pörgős, minőségi dallamos death/power/folk zenére, hogy ihaj. Gabriel Blacksmith a Wisdomban „csak” vokálozott, nem nagyon hallhattuk, hogy milyen hangja is van, itt viszont abszolút ő a frontember, a banda megalkotója, szólógitárosa, énekese, dalszerzője, producere, valamint a masterelést és a keverést is ő végezte – tökéletesen, teszem hozzá, kiváló minőségű produkcióval van dolgunk (mint ahogy a Wisdom kapcsán is egyébként). Az első hallgatás előtt nem néztem még klipeket sem, így egyből belecsaptam a lecsóba, ha lehet így mondani, mikor felcsendült az intronak számító The Twilight is Coming. Már itt éreztem, hogy ezt én imádni fogom, mert nagyon hasonlít az intro gyakorlatilag bármelyik Ensiferum, Finntroll vagy Brymir introra.
Aztán elkezdődött a szélvészgyors Hellbent Horde, én pedig fülig érő szájjal konstatáltam, hogy én imádom az ilyen zenét, az pedig külön öröm számomra, hogy egy újabb magyar banda tud ilyen minőséget szolgáltatni, mint amit ezen a lemezen is hallunk. Gabriel zseniálisan látja el mind az énekesi, mind a gitárosi feladatait, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól tudja hozni a harsh – hörgős énekesi részeket, amiket tökéletesen támogatnak meg az együtténeklős refréneknél a további tagok. A dallamcentrikus, pörgős, menetelős részek dominálják a dalokat, aminek nagyon örülök – főleg, ha azok szinte egyből megragadnak a hallójáratokban, mint ami itt történik. A fantasztikus Hellbent Horde után következik az ugyancsak kiváló, klipes Ignis Fatuus, majd pedig a szintén klipes, baromi jó To Die By the Succubus. A negyediknek érkező, My Hellish Hunt-al sem hagy alább a lendület, bitang erős négyes ez a kezdés. Az Army from the Graves veszi először kicsit lejjebb a tempót, ám olyan refrénnel rendelkezik, ami az Ensiferum legjobb napjait idézi.
Az Everlost-al visszatérünk a menetelős, gyors zúzdákhoz, amit a szintén fantasztikus refrénnel rendelkező Fenrir’s Sons követ – a percek, másodpercek meg úgy röppennek el, hogy hihetetlen. A Facing the Kraken és a Harpies of Devil is tovább erősítik a pörgős, gyors témákat, a lemez utolsó dala, a Monsters Among Us pedig egy hosszabb, epikusabb szerzemény, melyben remekül váltakoznak a tempósabb-középtempósabb-lassabb zenei részek és tökéletes szerzemény a lemez lezárására. Igaz, ez a 42:51 perces játékidő számomra ebből a zenéből még kevésnek is nevezhető, gyakorlatilag bármennyit el tudnék belőle viselni, hallgatni.
A tagokkal kapcsolatban egy mókás poszt is kikerült a Facebook-ra még július 13-án, amikor bejelentették a banda új felállását, a karakterek neveit, valamint, hogy a korábbi tagokat fel kellett áldozni, mert a Gonosz megszállta a lelküket. Így Gabriel mellé új tagok sorakoztak fel: Dargor Rivgahr – gitár, V’arhel – basszusgitár és Sorin Nalaar – dobok személyében. Elmondható, hogy mindannyian remekül bánnak a hangszereikkel, az összes dalban bitang szólókat, témákat kapunk.
A koncepció, dalok, dalszövegek, hangzás, borító mind-mind nemzetközi színvonalú és nagyon remélem, hogy a banda meg tudja kezdeni méltó útját a híressé/ismertté/elismertté válás felé, nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten egyaránt – mert ilyen minőségű zenével és dalokkal ez illetné meg őket! Valamint azt is remélem, hogy minél hamarabb láthatom őket majd élőben is. Aki szereti a dallamos, melodikus death/power/folkos metalt, az semmiképp se hagyja ki a Grymheart-ot, csak ajánlani tudom őket! Az én év végi listámon mindenképp rajta lesznek!
