Fémforgács
A kísérleti post-black metalt játszó kaliforniai Botanist nem sokat tétlenkedik. Hiszen előző évben kiadott VIII: Selenotrope című lemeze után itt is van a folytatás! A május 17-én a Prophecy Production gondozásában megjelenő Paleobotany címet viselő tizenkettedik nagylemez viszont teljesen más koncepciót képvisel elődjéhez képes. Amíg a Selenotrope a társadalom hanyatlását sztoikus szemlélettel figyelő, visszavonultan élő botanikus témáját járta körül, most visszarepülünk egészen az időn túlra. Egészen pontosan 70 millió évet. Abba a korba, amikor a dinoszauruszok uralták a bolygót, és a korai erdők szénné kezdtek átalakulni. Mielőtt az óriások kora lángokban ért véget a Chicxulub aszteroida apokaliptikus becsapódásával, néhány növénycsalád, amelyeknek még ma is vannak utódai, gigantikus méretűek voltak ezen a planétán. Amikor ezen csodálatos óriások járták a földet, növények már akkor is ott voltak, és akkor is itt lesznek, amikor az emberiség visszatér a csillagporba. A Botanist most úgy nyeri el zenei jövőjét, hogy évmilliókat utazik a múltba a Paleobotanikával!
A név mögött álló Otrebor (billentyűk, cimbalmon) ezen az albumon sem szakít a projekt nevéhez hű növényvilág körül forgó témáival. A dalszövegeit a tudományos nómenklatúra éppúgy megalapozza, mint a romantikus korszak költészete, művészete és filozófiája. A Botanist viszont teljesen eltér a hagyományos értelemben vett black metal-tól, és amúgy minden fémzenétől is. Számomra még mindig elképesztően hat, hogy lehet black metalt (vagy metalt) játszani kizárólag cimbalmon? Ugyanis Otrebor egy 110 húros cimbalomon szólaltatja meg a szerzeményeit. Ami amúgy szénné van effektezve (az erősítőktől az analóg szalagon át a digitális manipulációig) és hangzásában a torzított gitárokéra emlékeztet. Leszámítva, természetesen, a többszólamúság jegyében tisztán megszólaló húrokat. Azonban ettől mégis van egy egyedi tónusa a hangzásnak. Így joggal nevezhetjük a zenekart az érán belül is egy igazi csodabogárnak. Noha a zenéjük az északi black metal-ban gyökereznek, mégis albumról-albumra egyre egyedibbé vált és hamarosan kialakult a rá jellemző botanikus hangfejlődés. Levetkőzve magáról a nyersebb, kásásabb hangzást sokkal inkább egy kísérleti, progresszívabb zenei megközelítés vált a sajátjukká. A Művész útja során új zenésztársakat is üdvözölt a projektjében. Noha a megelőző nagylemez kizárólagos szólómunka volt. (A római számokat viselő albumok Otrebor szólófelvételei. Ugyanez vonatkozik az arab számmal rendelkező EP-kre is.) A mostani korong felvételeihez viszont újfent becsatlakozott az albumokon is közreműködő Tony Thomas (basszus) és Daturus (dob). A finom zenei változások eszközölésének progresszív folyamata nem ért ezzel végett. A Paleobotany munkálataihoz becsatlakozott Mar nevű énekes is, aki ezúttal a tiszta énekért felel. Ugyanis az új kiadvány áthelyezte a hangsúlyt a zeneibb, fülbemászóbb megközelítésre.
A bonyolultabb progresszív elemek egy részét feladták a dal-orientáltabb koncepció javára. Viszont még mindig részletgazdagok és meglepetésekben teliek maradtak. Ezt még tovább fokozza, hogy az anyagot a neves svéd producer, Fredrik Nordström (Dimmu Borgir) keverte. A keze nyomát pedig hangjegyek formájába öntött folyékony arany dícséri. Tényleg elképesztően szól ez a fura zene. De igazából minden szokványostól eltérő dolog az, ami utat tör és maradandó lesz. Ahogy a promo anyagot fülelgettem, ez esetben is fennáll. Az album indító Aristolochia talán az egyik legjobb dal, amit valaha is írtak. A tiszta, dallamos ének (mi mellett természetesen feltűnik a műfajhű hörgés is), különös hangszerelés és emelkedő dallamvezetés összességében úgy bolondít meg, mint a nyári éjszakában a reflektor fénye a bogarakat. Sokszor meghallgattam, de most sem tudok ezzel a számmal betelni. Viszont a soron következő dalok már nem ennyire könnyen emészthetők. Progresszív és disszonánsabb megközelítés sokkal karakteresebben mutatkozik meg, mint az előző szerzeményben. Ellenben végig derűs marad, ha könnyűnek nem is nevezném. Például sosem gondoltam volna, hogy egyszer metalt dalt fogok hallani a magnóliáról. Teljesen abszurd, de a Botanist világában ez nem az. Pont ettől kedvelem ezt a formációt, az egyedi felfogása, szövegvilága miatt. A növényvilághoz való vonzódása miatt. A dinamika és a fekete fémes keménység sem hiányzik a felvételekből éppen, úgy ahogy a komplexitás sem.
A vendégmuzsikusok remekül diktálják a progresszív ritmusvezetést, gyors részeket. Amik a torzított cimbalom húrokkal megszólalva egész egyszerűen szürreális képet ad. Természetesen jó értelemben véve. A botanikus metál mellett hallhatunk olyan nótát is, mint a The Impact That Built the Amazon. Mely kizárólag ének és húrok kíséretében szólal meg. Így az új korongra felkerül tíz tétel egy teljesen elképesztő zenei utazásra invitálja az erre nyitott hallgatókat. Főleg, hogy ha azt vesszük, hogy ez a black metal jegyében történik! Hiszen ebben a műfajban már szinte minden különös újdonság elfér már.
Meglepődtem, hogy ilyen gyorsan jelentkezett Otrebor egy új koronggal. De ez korán sem vetett árnyat a minőségre. A becsatlakozó Mar tiszta énekhangja jót tett ennek a különleges muzsikának. Egy kicsit ellen pontozza a progresszív, komplex témákat. De még így is egy kicsit nehezen emészthető maradt. Sajnáltam, hogy nem hagytak ennél is több teret a dallamosságnak. Noha a Paleobotany talán az egyik legkönnyebben emészthető, legmelodikusabb Botanist lemez, de néha még így is picit sok volt és elvesztem a felvétel hallgatása során. Én örömmel vettem volna, ha az atmoszferikusabb részek nagyobb hangsúlyban jelennek meg a felvételen. Viszont, összességében a korong nagyon jól megírt, egyedi és jól sikerült lemez. A Veronica Steiner és Brian Serway által készített látványos borító meg megadja a fülelnivaló alaphangulatát. Aki hozzám hasonlóan a fizikai kiadványok szerelmese, az be is szerezheti akár egy 60 oldalas, 2CD-vel ellátott digibook, vagy többszínű vinyl LP formájában. Természetesen a szimpla CD és minőségi digitális verzió is elérhető a kiadó által. Én csak ajánlani tudom. Aki valami különleges, érdekes underground anyagra vágyaik, annak nem szabad kihagyni a zenekar új nagylemezét!
