rattlead.hu
„Kazettás szalagok. Emlékszel ezekre? A kettős orsóval és a rengeteg széles barna műanyag szállal rendelkező dolgok, amelyek időnként kibomlottak és kilógtak a helyükről, és ceruzára, valamint kemény csuklóra volt szükség ahhoz, hogy visszatekerjék azokat a helyükre?” Kezdődik a kiadó promóciós szövege a kiadvánnyal kapcsolatban, majd e képpen folytatódik. „Igen, valamikor régen az old-school hangrendszerek kazettás deckeket alkalmaztak kifejezetten műsorok rögzítésére, és ezek a „kazettás” dolgok minden turné szokásos részét képezték. Ez alól természetesen a Motörhead sem volt kivétel, műsorról műsorra, felvételről, felvételre. Aranyat, tiszta hangaranyat tartalmaznak, és sok éven át ültek több száz méter mélyen a föld alatt egy Lemmy tulajdonában lévő kis barlangban, amelyet kis, szőrös századosok őriztek, római páncélban, kis lándzsákkal és rossz hozzáállással. Csak a mágikus jelszó engedte el őket, de szerencsére Lemmy lefirkantotta, és egy régi vázlatfüzetben hagyta nekünk. Rengeteg piszkos, poros, zsíros kis hely gyűlt össze, olyanok, mint Malmö, Madrid, Heilbronn és Norwich, az apró címkékre bíró betűkkel firkálva egy dátum mellett, és így elkezdtük elérhetővé tenni ezt az egyedülálló álló gyöngyszemet gondosan digitalizált transzferek formájában, a The Löst Tapes című kiadványsorozat keretén belül.
Eddig öt koncertet adtak ki digitálisan ezekből a kazettás dokumentumokból, a Motörhead fülhasító élő előadásaiból az évtizedek során, és az 1-től 4-ig terjedő felvételek is kaptak korlátozott kiadású bakelit megjelentetést. A hatalmas kereslet miatt az 1-től 5-ig terjedő gyűjtemény immár CD-doboz formájában is elérhető, a legújabb 5. felvétel pedig bakelitre is nyomott.” Az alábbi anyagokról van szó: Volume 1: Live at Sala Aqualung – 1995. 06. 01. – rajta a Silver Machine (Hawkwind) feldolgozással -, Volume 2: Live at University of East Anglia, Norwich, 1998. 10. 18., Volume 3: Live at KB Hallen, Malmö, 2000. 11. 17., Volume 4: Live at Sporthalle, Heilbronn, 1984. december 29, illetve Volume 5: Live at Download Festival, Donington, England, 2008. 06. 13. (dupla bakeliten megjelentetve – a buli folyamán elhangzott a Thin Lizzy feldolgozás, a Rosalie, Phil Lynott emlékének ajánlva, valamint Würzel is vendégszerepel az Ace of Spadesben). Úgy gondolom, felesleges végigmenni egyenként a kiadványokon, mert egy Motörhead buli alapból nem volt (lehetett) rossz, a setlistet mindig variálták, számomra a Vol. 1. és 4. a nagy kedvencek a sorozatból. Előbbi a zseniális Sacrifice-t promotálandó, népszerűsítendő okán, utóbbi pedig azért, mert a Würzel (R. I. P.), Phil Campbell gitárosokkal és Pete Gill dobossal „körbebástyázott” Lemmy (R. I. P.) – értsd: a kvartetté hízott Motörhead – koncertjét örökítette meg. Egy internetes portálon, nevezetesen a Voices From The Darkside-on, Frank Stöver tollából még az alábbi információkat gyűjtöttem be. „2021. májusában a Kiss elkezdte kiadni élő soundboard (keverőpultos) felvételei sorozatát Off The Soundboard címmel, és szinte ezzel egy időben indult a Motörhead The Löst Tapes szériája. Nos, igazából ez inkább fordítva van, mert az Off The Soundboard – Tokyo 2001, a Kiss sorozat első kiadása, és csak egy hónappal azután jelent meg a Motörhead The Löst Tapes Vol. 1. (Live in Madrid – 1995). Mindkét széria időközben már öt megjelenést ért el, kizárólag nyers és változatlan élő műsorokat tartalmazva, amelyeket közvetlenül a keverőpulton rögzítettek. Semmit nem javítottak, semmit nem dolgoztak át vagy kevertek újra, csak újonnan masterelték. Szóval, amit eredetileg hallani, az itt található, a lehető legnyersebben és leghitelesebben. Ha a CD formátumot részesíti előnyben valaki, most megvásárolhatja a teljes csomagot dobozban is, melynek címe The Löst Tapes – Volume 1-5. Csomagolása úgy néz ki, mint egy régi használt barna kartondoboz, amiben öt darab kartondoboz másolata található, amelyek közül három behajtható, mert ezek a műsorok 2 CD-szettként szerepelnek. Mindegyik tartalmaz néhány élő képet és egy kis egyéni információt. Összességében tehát nyolc élő CD-t kap itt a hallgató, összesen körülbelül hat és fél óra zenével, és mindezt elfogadható áron.
Az a jó bennük, hogy mindegyiket különböző Motörhead turnékon és években vették fel, így a setlisták változók, ami azt jelenti, hogy egy csomó olyan dal is hallható, amelyeket nem játszottak halálra az évek során pl. Metropolis, Traitor, Dog Face Boy, You Better Run, Take The Blame, Broken, Be My Baby, One Night Stand – jó példák erre. A leghagyományosabb setlist valószínűleg a 4. sorozaton található (Heilbronn, Németország, 1984), amely különösen jól mutatja, milyen jó volt a négytagú felállás Pete Gill-lel a dobokon és Würzellel a második gitáron. A hangminőség lemezenként változik, de nem kell aggódni, egyik műsor sem éri el a bootleg minőséget. Szóval, bár mostanában elég sok Motörhead élő show-t használtak már fel bónuszként a 40. évfordulós kiadásokhoz, ez itt még mindig izgalmas anyag minden Motörhead kollekcióhoz. Az egyetlen szomorú dolog mindegyikben: valahányszor megjelenik egy „új” Motörhead kiadvány, rájövök, hogy Lemmy mennyire hiányzik a metal szcénából, és milyen nagy űrt hagyott maga után, amit soha senki nem fog tudni betölteni. Mindez még nyilvánvalóbb, ha az ilyen élő kiadványokon hallod nagyszerű humorérzékét a dalok között. Nyugodj békében, Lemmy, legendád tovább él.”
A szerző eme gondolataival én is maximálisan egyetértek, Lemmy személyében a metal színtér egyik legemblematikusabb, legmeghatározóbb figurája távozott az élő sorából, páratlan karriert maga mögött hagyva, óriási, felbecsülhetetlen hatást fejtett ki kedvenc muzsikánkra. Motörhead rajongóknak kötelező a kiadvány begyűjtése, legyen az bakelit, vagy cd.
