Fémforgács
EP sorozatunk újabb epizódjában a nemzetközi és a hazai underground zeneivilág öt újabb remek alkotást hoztunk el nektek. A felhozatal most is igen változatos lesz. A reneszánszát élő klasszikus OSDM kaszabolások mellett helyet kaptak az okkult behatásokkal árnyékolt doom dogmák, melynek ellenpontjaként egy keresztény unblack metal projekt zordsága vág oda. Majd egy hazai post-metal csapat segítségével pszichénk bizonytalanságába és beteg bugyraiban bandukolunk, ahonnan aztán az epikus dallamossággal átitatott sötét fantasy nosztalgiájának segítségével jutunk ki a fényre.
Corpus Offal
A death metal vonalas Corpus Offal zászlaja alatt nem kisebb személyek verődtek össze, mint a Cerebral Rot két egykori tagja, Ian Schwab gitáros/énekes és Clyle Lindstrom gitáros, valamint Jesse Shreibman (Bell Witch, Autophagy) dobos és Jason Sachs (ex-Demoncy) basszusgitáros. Miután a Cerebral Rot az idei évet egy erős (fel)oszlással kezdte, a dalszerző – gitáros/énekes Ian Schwab új gondolta, ideje egy kissé bűzösebb vizekre evezni és megalapította új DM bandáját, amelynek 2 számos Demo 2024 című kiadványa a napokban látta meg a napvilágot. És, hogy milyen is ez a két dal? Igazi zsigeri szutyok mind a kettő. Feszes, darálós középtempós gyilkolásokat és pengeéles szólókat hoznak, amiken egy csöppnyi betegesebb goregrind hatás is megbúvik. Jövőre az első nagylemezüket ígérik.
MIstress
A Fuming Mouth és a High Command egyes tagjai összeálltak, hogy Mistress néven egy új doom metal bandát hívjanak életre. Bemutatkozó Demo-jukra a műfaj klasszikus szabályai szerint megkomponált dal került fel, melyek elsősorban a Reverend Bizarre, St. Vitus, Pentagram és a Black Sabbath hagyományait éltetik tovább. A boszorkányos női énekes miatt épp úgy meg említhető az ikonikus Coven, vagy a hasonló léptékű Blood Ceremony. Mindenesetre lassan hömpölygő nehéz heavy/doom riffeik és okkultista témáik igazi csemegének fognak számítani a műfaj szerelmeseinek körében. Még annak ellenére is, hogy ezerszer hallottunk már ilyet.
Mirha
A Mirha egy anit-sátánista, vagyis keresztény unblack metal projekt, amint a felvidéki származású Sohajda Attila, aka Sariel és Lord Enochiam működtett. Öt tételes Jesus is My Saviour címet viselő EP-jükön keresztül megmutatják, hogy a sötétségben is ott lehet a remény és a szeretet Isteni fénye. A bevezetőül szolgáló misztikus hangulatú zsolozsma útán rideg és fagyos hangzású raw black metal megszólalásban kapjuk meg az Úr igéit, ami a korai ’90-es BM éra Archgoat, Beherit, Drakthrone hatásait hozzák. Számomra zeneileg, téma választás szempontjából pedig abszolút érdekes anyaga. Mindenki másként éli meg a saját hitét, elképzelését, értékrendjét. A projeket elkészítette dalai magyar nyelvű változatát is. Ezeket itt hallhatjátok egyben.
Sirens Chant
Március 10-ére állt össze egésszé a pécsi post-metalos Sirens Chant új négy dalos EP-je, a Doubts/Wrath. A megjelenés előtti napokban a srácok napi szinten csöpögtette róla egy-egy előzetest, ami számomra igen váróssá tette ezt a kis 4 számos anyagot. Az EP címe a dalok két fajta tematikai felépítményére utal: az első két dal főként a belső bizonytalanság és a magány témáit járja körbe, míg a másik kellő egy dühösebb, sokkal nyersebb előadásmódot képviselnek. Az EP-t a misztikus hangulatú, filmzenei hatású Is a Dream nyitja, amihez a népszerű HBO-sorozat, a True Detective monológját kapcsolták. Ezt követi az előbbi hangulatot a post-metal, valamint a blackgaze vonalaival megtoldott Downfall, ami egyfajta vihar előtti csendként szolgál az őt követő dühösebb, nyersebb és agresszívabb Tyrant és Agony dalaik brutális sodrásának. Az egész egy igazán energikus, kirobbanó és hangulatilag is magával ragadó alkotás, ami simán megállja a helyét a műfaj jeles kortárs bandái között.
DØDSFORAKT
A DØDSFORAKT egy farncia projekt aminek kozmikus atmoszférája a ’90-es évek skandináv black metal zenéjében gyökeredzik. Demo 1 címet viselő anyagukra egy misztikus introt követően négy az északi fekete romantika hatásait megidéző dal került fel, melyeknek filmszerű dallamossága mellől nem hiányozhatnak az epikusság, a líraiasság és az jegez, zord szellők szárnyán táncoló vadabb riffek mágiái sem. Egy fennkölt hangú alkotás, amit átjár a pátoszi misztika és a fantasy sötétség nosztalgiája, amiből itt-ott a Summoning hajdani atmoszférái derengenek vissza.
