MÖGÖTT
Fotó: Vitéz Marcell
Fotó: A Hell Vill nagykorúvá válásának örömünnepét semmiképp sem szerettem volna szó nélkül hagyni, de az élet ismét belepiszkált a terveimbe, bár ezúttal hálás vagyok ezért, hisz így alkalmat keríthettünk arra hogy a két főkolompossal, Grétával és Somával karöltve beszéljük ki a Hell Vill #18-at, felelevenítsük a legkedvesebb pillanatokat, és kedvenc fesztiválszervezőink nem restek beengedni minket a kulisszák mögé is, ahonnan a kilátás nem mindig felhőtlen, de a kalózhajó úszik tovább a sodorral, megtépve bár, de törve nem...
Csipke: Felütésként a tavalyi Nuskull-beszámolóból Radó gondolatait lopnám, miszerint azért kell vigyázni a Hell Villre, és nem szabad elengedni a kezét, még így sem, hogy nagykorúvá vált, mert „a Hell Vill a hazai underground zászlóshajója, amin mi vagyunk a kiskalózok.” Engem ez baromira megfogott. Ugye, tavaly volt 18 éves a fesztivál, ami szerintem fesztiválléptékben is óriási mérföldkő, főként underground körökben. Hogy élitek meg, hogy idáig futott a történet, főleg így, hogy ennyi viharon keresztül kellett ezt a kis hajót átvezetni?
