rattlead.hu
Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a ’80-as évek legelején Dániát a Mercyful Fate tette fel a heavy metal zene térképére. Óriási hatást gyakoroltak a műfajra, zenéjük akkoriban teljesen egyedi és különleges volt, jelentőségük, munkásságuk felbecsülhetetlen erejű. Őket követően kezdett el növekedni a dán színtér, sorra bukkantak fel a heavy metal bandák, mint pl. a Pretty Maids, a Witch Cross, a Wasted, az Evil, a Maltese Falcon, az Alien Force, vagy az Artillery.
Aztán az évtized közepén a növekedés, a fejlődés kiszélesedett, különösen az undergroundban. Ekkor már megjelentek a thrash bandák is, gondolok itt a Samhainre/DesExultra, a Mournerre, az Invocatorra (Black Creedként kezdték pályafutásukat), illetve a Crionicra. Utóbbit Lars Knudsen basszusgitáros, Kesse gitáros, Thomas Gylling Brandt gitáros/énekes és Bjarne dobos hívta életre 1985-ben, majd egy évvel később jelentették meg demójukat, a The Land Which Once Were-t. A zenekar kiválóan ötvözte a Bay Area-ra jellemző technikás világot az európai agresszivitással, amit a 26 és fél percben elővezetett négy tétel kiválóan igazolt. A Metallica, az Exodus befolyása éppúgy kimutatható esetükben, mint a Kreatoré, viszont a dánok komplexebben tálalták számaikat, mint a korai germán thrash bandák, valamint mellőzték honfitársaik, az Artillery power metalos világát. A váltásoknak, a dallamoknak egyaránt teret engedtek és tették ezt egy nagyon precíz, feszes, technikailag abszolút felkészült hozzáállással. Lars Knudsen: „Nagyon szerettük az amerikai thrash csapatokat, különösen a Bay Area-i szcénát. Fontos dolog volt számunkra a súlyos, kemény gitár sound és, hogy a riffeket feszesen játsszuk. Megvettük a Sodom, a Kreator és más német thrash bandák első lemezeit is, de egy kicsit nevettünk, milyen felületesen játszanak, ugyanakkor szerettük azt a fajta agressziót. Mi magunk úgy gondoltuk, sokkal jobbak, feszesebbek voltunk, mint ők, de ma nagyon jól tudjuk, hogy talán nem is voltunk a legtapasztaltabbak.” Egy biztos, a Crionic azokban az időkben magára irányította a figyelmet a földalatti mozgalomban, mi több, a Sneaking Disease felkerült a New Renaissance Records Thrash Metal Attack II. válogatására 1988-ban. Lars: „Azt gondolom, ez a DesExultos barátainkon, Esbenen és Henken keresztül történt, akik a színtér egyik legjobb fanzine-jét, a Blackthornt publikálták. (Ez való igaz, megerősítem én is, de a Metallic Beast is nagyon jó volt. – A szerk.). Ezen keresztül ismerték Ann Boleynt, akié a New Renaissance volt. Azt hiszem ez így volt.” Más kérdés, hogy sajnos a zenekar nem jutott szerződéshez, ennek okairól (is) beszélt Lars az interjúban. Ami (viszont) a lényeg, hogy az olasz F. O. A. D. Records idén márciusban igazságot szolgáltatott az anyagnak – megtűzdelve próbatermi felvételekkel, kiadatlan nótákkal – és cd-n, valamint vinylen piacra dobta a demót. Fenriz kommentárja: „Ez a felvétel egyfajta saját világot teremtett az akkoriban nagyon túlzsúfolt metal színtéren belül: izgalmas, epikus, introvertált világot.”
A ’80-as évek közepének egy apró részlete, szelete került tehát újrakiadásra, amit a fanatikus rajongóknak, gyűjtőknek kizárólag ajánlani tudok. Én pedig külön köszönetemet fejezem ki Lars Knudsennek, hogy közbenjárásával a kiadó megküldte nekem az anyagot.
