2024-03-07

„Bár a „Hair” látszólag gondosan megtervezett, az összhatás mégis spontán. Mint az 50-es évek („Singin’ in the Rain”) és a 60-as évek („A Hard Day’s Night”) legjobb filmmusicaljei, a „Hair” is egyik számból a másikba ugrik. Hamarosan a néző is ugrál.”
(Frank Rich, TIME Magazine, March 1979)

A filmről:

Claude, egy oklahomai farmerfiú „hisz Istenben, és hisz abban, hogy Isten hisz Claude-ban”. Claude hazafiként New Yorkba utazik, hogy csatlakozzon a vietnami háborúhoz. A Central Parkban azonban találkozik egy csapat hippivel. Claude felfedezi a szabadságot, a drogokat és első szerelmét, Sheilát. Fokozatosan megszűnik hinni mindenben, amit korábban „helyesnek” tartott. Ez a film egy háborúellenes párhuzam, tele hippi szelídséggel, pszichedelikus fantáziákkal és kiváló zenével. A „Hair” a hatvanas évek utáni évtizedben íródott, amikor az akkori forradalmi szellem már nosztalgikus emlékké vált.

Miért kellene egy húszéves fiúnak a világ másik végére mennie meghalni? – Főleg, ha még nem volt lánnyal sem. 
A boldogsághoz mindössze egy kis szerelemre, marihuánára és egy csapat hűséges barátra van szüksége, akik kiállnak mellette – vagy ha kell, feláldozzák magukat érte.

A Hair című film egy Claude Hooper Bukowski nevű, az amerikai Középnyugatról származó naiv fiú történetét meséli el, akit a családja hazafisága formál. A rokonszenves George Berger vezette hippi csoport hatására Claude kételkedni kezd abban, hogy miért is csatlakozott a vietnami háborúhoz.

A film az azonos című Broadway-musical alapján készült, és az évtized amerikai társadalmi-politikai konfliktusát tükrözi, különösen a vietnami háborúval szembeni ellenállást (1964-1975). Forman ezt a történelmi hátteret használta fel egy személyesebb téma közvetítésére: az egyén és az alkalmazkodást és engedelmességet követelő társadalom közötti konfliktusra. A film ugyanakkor egy prűd amerikai család és a konzervatív társadalom szatirikus értelmezése.

A „Hair” ma már kultikus hippi-klasszikusnak számít, a filmet azonban a hetvenes évek végén forgatták, amikor a hippi eszmék társadalmi visszhangja már elvesztette aktualitását.

Talán Forman egyik filmjét sem becsülték kezdetben annyira alá, mint a „Hair”-t. Mielőtt Forman és Twyla Tharp elkészítették a filmet, nem volt korábbi tapasztalatuk a musicalek terén. Forman és Tharp azonban bebizonyították kulturált érzéküket az energiához, a zenei és táncos előadások megfelelő ritmusához, és közösen létrehozták a kor egyik legérdekesebb zenés filmjét.

Amikor a „Hair”-t Forman szülőhazájában, a kommunista Csehszlovákiában bemutatták, az emberek egész éjjel sorban álltak, hogy jegyet kapjanak. A csehek e generációja számára a film a vágyott szabadság manifesztuma lett. Népszerűségének oka azonban nem az Egyesült Államok kritikája volt, ahogy azt a kommunista rezsim (tévesen) hitte.

Érdekességek:

• A Hair című musical 1968. április 29-én debütált a Broadwayn a Biltmore Színházban. A „Hair” musical világpremierje néhány hónappal korábban, 1967. október 17-én volt, az East Village-i Public Theatre-ben, Joseph Papp rendezésében, 1969-ben Tony-díjra jelölték.
• A film eltér a régebbi színdarab cselekményétől. A színdarabban Claude már a hippik tagja, és végül Vietnamba megy. A filmben Claude karakterét úgy írják át, mint egy ártatlan oklahomai sorkötelest, aki nemrég érkezett New Yorkba, hogy belépjen a hadseregbe, amikor először találkozik a hippikkel. A musicalben Sheila a társaság szókimondó feminista vezetője, aki szereti Bergert és Claude-ot is. A filmben a cselekmény jelentős változása Berger sorsát érinti.
• A filmből kimaradt a musical több híres dala, köztük a “The Bed“, “Dead End“, “Oh Great God of Power“, “I Believe in Love“, “Going Down“, “Air“, “My Conviction“, “Abie Baby“, “Frank Mills“, and “What a Piece of Work is Man“.
• Néhány dalt lerövidítettek („Manchester England”), kissé megváltoztattak („Walking in Space”) vagy más karakterekhez rendeltek. 
  A „Somebody to Love” című dal eredetileg a filmben szerepelt.
• Eredetileg George Lucasnak ajánlották fel a film rendezését, de ő visszautasította, mivel éppen az „American Graffiti” forgatásának közepén volt.
• A musical egyik eredeti szerzője, Gerome Ragni szerette volna eljátszani Bergert. Végül Treat Williams színész kapta meg a szerepet a kora miatt.
• Madonna és Bruce Springsteen is jelentkezett a filmben való szereplésre.
• A filmet a versenyprogramon kívül mutatták be az 1979-es cannes-i filmfesztiválon.

Milos Forman a filmről:

• „Olyan sokáig éltem a kommunizmus alatt, hogy számomra bárki, aki a kommunizmus ellen harcolt, hős volt. Amerika hős volt, mert harcolt a kommunisták ellen Vietnamban. De a Hair című musical számomra is a szabadság aktusa volt. A szabadság mindent felülmúlt. Meglepett, hogy ez az ország mennyire szabad, hogy képes volt tükörbe nézni és meglátni a saját sötét oldalát.”

• „Mivel kissé lusta voltam, időnként meghívtam a filmszerepre jelentkezőket magamhoz. Egyszer egy izmos fiatalember jelent meg az ajtóm előtt. Egy gitár volt nála.”
  „Valami meghallgatásra jöttem” – mondta.
  „Ismeri a Hair című musicalt?” Kérdeztem tőle.
  „Igen”, válaszolta.
  „Tetszik?”
  „Nem.”
  „Akkor miért jöttél el hozzám?”
  „Az ügynököm küldött” – mondta a fiatal fiú, és megvonta a vállát.
  „Szóval, ha már itt vagy, szeretnél játszani nekem valamit?”
  „Nem.”

  ” Úgyhogy elbúcsúztunk. A neve Bruce Springsteen volt.”

A film letöltése:
Hair (1979)