Hard Rock Magazin
Bevallom töredelmesen, hogy repestem az örömtől a hír hallatán, hogy ez a buli végül a Dürer Kertben kerül megrendezésre. Volt szerencsém nem egészen egy éve látni ugyanitt a Saturnust – akkor az Esoteric társaságban – és mai napig élénken él bennem az akkori vegytiszta underground hangulat. Véleményem szerint a Dürer kisterme sokkal alkalmasabb az atmoszférikus zenék hangulatának megteremtésére, főleg abban az esetben, ha egy nagyobb teremben túl szellős lenne a közönség. Nyilvánvalóan ez az esemény is emiatt került át egy jóval kisebb terembe, de ez a változás meglehetősen magasra emelte az este színvonalát.
Az előzetes kiírásnak megfelelően percre pontosan hétkor színpadra érkezett a The Foreshadowing. Az olasz brigád neve eddig számomra ismeretlenül csengett, de kíváncsi voltam a produkcióra. A 2005-ben alakult csapat a színre lépése óta négy nagylemezzel és egy kislemezzel büszkélkedhet. Zeneileg az a fajta doom metal amit a legjobban bírok. Valahol a My Dying Bride–Paradise Lost–Katatonia hármas mezsgyéjén haladnak nyakon öntve egy jó adag Depeche Mode-hangulattal, ami leginkább Marco Benevento énekes orgánumának és dallamvilágának köszönhető. Negatívumként csak annyit tudnék felhozni, hogy Marco éneke eléggé bizonytalan volt, sokszor becsúsztak hamiskás hangok, nem volt bántóan rossz, de picit elvett a zenei élményből. Kiemelném viszont Giuseppe Orlando dobos játékát, aki feltűnően ötletesen töltötte meg lendülettel az alapvetően melankolikus vontatottabb témákat is, így egy cseppet sem volt unalmas a produkció még így ismeretlenül sem.
A közönség az elején némileg enervált volt, de szettjük végére szépen sikerült életet lehelni a tisztességesen megtelt terem nézőseregébe.
17 / Memento / The Forsaken Son / Hope. She’s In The Water / Second World / Departure / The Dawning
Utánuk a dán Saturnus következett. Mérget vettem volna rá, hogy ők fogják zárni az estét, de lehet, csak azért volt ez a beidegződésem, mert én miattuk érkeztem. Nem egészen egy évvel ezelőtt ugyanitt volt szerencsém látni őket először, így már tudtam, mire is számíthatok. Az idén harmincéves, alapvetően dán – mára már inkább dán-spanyol-angol vegyesvágott – banda jelenlegi felállása remélhetőleg hosszú életű lesz és nagyobb rendszerességgel fognak megjelentetni kiadványokat, nem kell majd újabb 11 évet várni a friss korongra. A koncert maga jó értelemben ambivalens érzéseket keltett bennem, mert a zenészekből áradt a jókedv és a szeretet a közönség felé, viszont a dalok olyan mélységeket fogalmaznak meg, ami alapján arra következtetne az egyszerű halandó, hogy itt ma bizony utolsó útjára kísérnek valakit. Szerencsére az olyan lendületesebb tételek mint az Empty Handed vagy a Breathe New Life visszahoztak az életbe az elvetemült súlyosságok mellett, mint a Forest Of Insomnia vagy a számomra örök kedvenc I Long. Természetesen a programban nagy hangsúlyt fektettek a ’The Storm Within’ című legfrissebb hanghordozójukra, így a tízdalos program felét annak nótái tették ki. A hangzásra és a hangulatra sem lehetett panasz. Thomas Jensen énekes meg is jegyezte, hogy a turné legjobban megszólaló koncertje ez a budapesti buli volt.
A Saturnus zenéje albumról albumra változott – főleg a tagság folyamatos változása miatt –, de mindig meg tudott maradni önmaga. Talán ennek is köszönhető az, hogy ez a cseppet sem könnyen befogadható zene magához láncolja a műfaj fanatikus kedvelőit, akik a katarzis határán mozogva, csendesen elmélázva, a gondolataikban élvezik a szívszorító melódiákat. Egyszer-egyszer felocsúdva a mámorból, körbetekintve a teremben látni lehetett az arcokon az őszinte örömöt. Az efféle mély érzelmekkel megtöltött zenék nálam is fordítva működnek. Érzem és tudom, hogy vannak, akik fel nem tudják fogni, hogy lehet „ezt” hallgatni, de engem ez a mélyen búskomor világ jobb kedvre derít és feltölt energiával. Mert ez a zene szép és képes megadni a valódi lelki boldogságot, kiszabadítva az értékek nélküli anyagias és felszínes világ fogságából.
The Storm Within / Empty Handed / Closing The Circle / A Father’s Providence / Breathe New Life / Forest Of Insomnia / Truth / The Calling / I Long / Christ Goodbye
Az estét az In The Woods… zárta. Az Ő előadásukra leginkább Bernt Fjellestad énekes miatt voltam kíváncsi, mert nálam a ’Diversum’ nagyon betalált. Az eredeti zenekarból már ugyan csak Anders Kobro dobos maradt meg, de a zenei stílus változása mellett a minőség változatlan maradt. Bár a jelenlegi brigád megjelenése kívülről kicsit szedett-vedettnek nézett ki – különös tekintettel a gitáros Kåre André Sletteberg baseball sapkás fizimiskájára akit inkább a Blink 182-ben tudtam volna elképzelni első ránézésre –, annál összeszedettebben és hitelesebben prezentálták a korai lemezek hangulatát is.
Én azok közé tartozom – még ha ez szentségtörésnek is számít – akik jobban kedvelik a zenekar frissebb korongjait, különös tekintettel a már említett ’Diversum’ lemezre, így én örültem annak, hogy három dal is belefért a rendkívül rövid, alig egyórás szettbe, amelybe mindössze nyolc dalt sikerült bezsúfolni. André rendkívül jó frontember. Közvetlen, szimpatikus és hibátlanul énekelte le a koncertet. Nem csak a tiszta hangja kiemelkedő, de az extrém énektechnikákat is zsigerből tolta. Számomra a The Coward’s Way felcsendülése jelentette a csúcspontot. Addigra már a hangzás kezdeti hibái is eltűntek, így gond nélkül merülhettünk el a dal magasztos atmoszférájában. Hasonló érzésem volt még az Empty Streets hallatán is. Az ilyen hangulatos darabok a jelenkori In the Woods… erősségei. A nyolc dal szinte észrevétlenül elröpült és a névadó dal után a közönség unszolásának ellenállva, némi sugdolózást követően a zenészek ráadás nélkül levonultak a színpadról.
Nem tudom, mi lehetett az oka, talán 23:00-ra be kellett fejezni, de így némi hiányérzettel távoztam a teremből. Ettől függetlenül egy igazi underground hangulatú este volt, amelyből bármikor szívesen repetáznék.
Heart Of The Ages / We Sinful Converge / The Coward’s Way / Empty Streets / Yearning The Seeds Of A New Dimension / A Wonderful Crisis / 299 796 km/s / …In The Woods
Szöveg: Losonczi Péter
Videók és képek: TrulyStucker
Köszönet a H-Musicnak a lehetőségért!
