rattlead.hu
Egy rendkívül bölcs barátom szerint az öregedés folyamata a következő: először a neveket felejti el az ember, aztán az arcokat, majd pisilés után elfelejti felhúzni a sliccét, végül pedig előtte felejti el lehúzni. A megállapítások igazságtartalmát meg nem kérdőjelezve azzal egészíteném ki, hogy bizony az az idő is eljön az emberi életnek felén túl, amikor egyre több progresszív metált kezdünk hallgatni, annak ellenére, hogy 15-20 évvel ezelőtt kinevettük azokat a koravén tatákat, akik ilyesmire vetemedtek.
No, de nem arról akarok írni, hogy mind meghalunk, hanem arra gondoltam, röviden bemutatok három lemezt, amit a forró nyári szél befújt a lejátszási listámba, és ott is ragadtak.
Charlie Griffiths – Tiktaalika
Azt hiszem, az Arctic Cemetery című dalt hallgattam meg valami válogatásról, és mivel az bejött, gondoltam, lássuk, ki ez, mi ez, mi fán terem.
Nos, a jó Charlie a Haken nevű progmetál zenekar egyik gitárosa, és ez az első szólóalbuma. Mivel a Haken 2020-as Virus című lemezét meghallgattam párszor, és pozitívak voltak az emlékeim, nem voltam rest ennek az anyagnak is nekimenni, és hát nem bántam meg.
Ez egy nagyon egységes és klassz anyag, egy konceptalbum, amit persze a legjobb egyben meghallgatni, mert a dalok kiegészítik egymást, és összekapaszkodnak, de az egyes szerzemények azért önállóan is megállják a helyüket, ahogyan Charlie sem csak gitárosként, hanem dalszerzőként is teljesen rendben van.
A stílus persze progmetál, ha muszáj valamit mondani, de nem lehet nem kihallani az alkotó rajongását a 80-as évek thrash metálja iránt. Aki pedig a thrasht szereti, rossz ember nem lehet ugyebár!
Csúcspontok: Arctic Cemetery, Tiktaalika, In Alluvium
Haken – Fauna
Ahogy fent említettem, Charlie Griffiths a Haken zenekar egyik gitárosa, és a banda 2020-as lemezéről jó emlékeket őriztem, így nem volt kérdés, hogy a legújabb opuszt is meghallgatom, ha már Charlie kapcsán megint eljutottam a brigádhoz.
Ami biztos, hogy nagyon klassz a borító, és azt is előrevetíti, hogy szánt szándékkal elkövetett művészkedéshez lesz szerencséje annak, aki beleássa magát az anyagba. És éppen itt van a kutya elásva (vagy beásva), bevallom ugyanis, hogy nekem egy kicsit már túl sok a művészet, a csavar, a stílus, a kísérletezés a lemezen, ehhez én nem vagyok elég összetett személyiség.
Abban is biztos vagyok ugyanakkor, hogy a djent rajongói (ezt a mondatot csak azért írtam le, hogy ez a szó szerepelhessen a cikkben, mert pár hete még azt hittem volna, hogy egy trópusi nemi betegségről van szó) nagyon szerethetik az albumot. Ez ugyanis egy nagyon igényesen összerakott, többrétegű alkotás, amit kiváló zenészek rögzítettek. És hát hallgatom én is, akkor is, ha ez a fajta varieté metál nekem egy kicsit már tényleg túl messzire megy. A Virust jobban szerettem, az sokkal inkább metál.
Csúcspontok: Taurus, The Alphabet of Me
Trailight – Mirrors
Nem is emlékszem pontosan, erre a lemezre hogyan akadtam rá, de úgy rémlik, a 2023-as metál release-eket böngészgettem az interneten, és talán a rövid ismertető, talán a borító ragadta meg a figyelmemet.
De mindegy is, mert meghallgattam.
Az egész projekt agya egy bizonyos Omer Cordell nevű kanadai úriember, és lényegében egy egyszemélyes produkcióról beszélhetünk, aminek negyedik albuma rövid értekezésem tárgya.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a három bemutatott lemez közül ez a kedvencem. Egy nagyon dallamos, nagyon egynemű és érzelmes lemezt ismerhet meg, aki veszi a fáradtságot, és belefülel az anyagba. Nincs túlcifrázva, és a melodikus refrének bent maradnak az ember fülében, ahogyan fogós riffekben sincs hiány. Én a magam részéről neki is állok, és megismerkedek a korábbi lemezeikkel is, ki tudja, hátha egy gyönyörű barátság kezdetének vagyunk tanúi éppen.
Csúcspontok: The One You Feed, Mirrors, Harbour, Puerto
Bölcsességgel kezdtem, bölcsességgel fejezem be: egy másik, szintén figyelemreméltóan lényeglátó barátom szerint ugyanis nem akkor van baj az öregedéssel, amikor először nem megy másodszor, hanem amikor másodszor nem megy először. Mivel ebbe a csapdába nem szeretnék beleesni, kérlek benneteket, hogy ajánljatok valami friss és egyedi thrash metált, mert meg kell állítani az öregedést, amíg nem késő. Ameddig pedig befutnak az első javaslatok, ezzel a csodaszerrel szállok harcba a könyörtelen évekkel:
