rattlead.hu
Az új zenék egy részével úgy találkozom, hogy alig van információm velük kapcsolatban: csak a műfaji besorolást, az album- és a számcímeket, esetleg a lemezborítót ismerem. És ha nem írok róluk, meg is maradok ebbéli tudatlanságomban. A Beastmaker Body and Soul-ja kapcsán is így történt: jött a semmiből, elégedetten konstatáltam, hogy milyen jó kis old school muzsika, viszont furamód mutáns az anyag: az első négy-öt nótáról a Haunt, míg a maradékról (és a borítóról) a Black Sabbath világa jutott eszembe.
Kilétükkel kapcsolatban rövid időn belül lehullt a lepel: a kaliforniai trió énekes-gitárosa nem más, mint Trevor William Church, akinek a Haunt az első számú csapata, és aki zeneszerzői aktivitását anyabandája sűrű lemezmegjelenéseivel sem tudja kiélni; újabb projektekre van szüksége (a Haunt és a Beastmaker mellett a Devil Crossban is érdekelt – igaz, utóbbi formációban csupán dobol). Így már magyarázatot nyer a két együttes zenéje közötti hasonlóság… Társai itt a kezdetektől fogva John Tucker basszusgitáros, aki 2018-2020 között a Hauntban is megfordult, és akivel Church jelenleg parkolópályán lévő sokadik együttesében, a Hysteriában is együtt pengetett, és a dobos Andres Alejandro Saldate, aki három éve a „kísértetjárta” csapatban is csépeli a bőröket.
2014-es indulásuk óta mindössze két nagylemezük látott napvilágot, kiadtak viszont 14 EP-t (amelyek számossága Chuch-öt ismerve egyáltalán nem meglepő). Két-két EP-t egymás mellé rakva pedig időnként „válogatásalbumok” is megjelentek tőlük, amelyeknek – minthogy semmilyen pluszt nem tartalmaznak – a magam részéről nem igazán látom értelmét.
A hozzám eljutott, tízszámos Body and Soul is fura montázs: tartalmazza az ugyanilyen címet viselő, 2020-as EP négy dalát, a 2021-es Night of the Devil single egyetlen szerzeményét és a szintén két évvel ezelőtti Who Is This? válogatásalbumon szereplő, öt korai demófelvételt.
Churchék itt a Haunt mezei heavy metalja helyett okkult és horrortémákat feldolgozó muzsikát nyomnak. A Beastmaker zenéje vastagabban, ugyanakkor dobozosabban szól, mint a frontember másik zenekarának dalai. A nóták a lassabb és szaporább középtempó között mozognak, egyik-másikról, pontosabban a frontember hangjáról nem nehéz a Hauntra asszociálni.
A Body and Soul EP négy nótájának mindegyike és így maga a dalcsokor is hibátlan: bár tempójukban, hangulatukban csak minimális mértékben különböznek egymástól, mindegyik fogós témákkal áll elő. Kedvencem egyértelműen a Global Domination, de a többi számot is simán betenném egy Spotify-dalválogatásba. Ugyanez az ötödikként elhangzó Night of the Devilről is elmondható, bár ez – a hangzás és Church jellegzetes orgánuma miatt – az előbbieknél Haunt-osabb szerzemény.
Az utolsó öt számban smirglisebb, horzsolóbb a gitársound, és lassabbá válik a tempó – ez már tényleg a Black Sabbath iskola hatása. Bár demófelvételekről van szó, a hangminőségre szerencsére ezek esetében sem lehet panasz. A Why Can’t You See? egy az egyben Sabbath-os tétel, Ozzy-éhoz megtévesztésig hasonlító énekhanggal. A Cataclysm kezdése a nagy előd War Pigs-ének elejére hajaz, és a dal végének gitárhangjai is a mester, Tony Iommi szellemét idézik. Ha a ’70-es évek legelején születik, a Fortune Thief és a Time Wizard is simán felfért volna valamelyik korai Sabbath albumra. Jobb is, hogy Church-ék zeneileg letértek erről az ösvényről: úgy megmaradtak volna a műfajteremtő birminghami négyes sokadik epigonjának, így viszont – hozzájuk képest – saját arculattal rendelkeznek.
Nameless kollégával éppen a minap, a hamarosan érkező Haunt album kapcsán értettünk egyet abban, hogy Trevor első számú csapatától a 2020-as Mind Freeze elég lenne mutatóba, az újabb albumok eléggé egy kaptafára készültek, meglehetősen érdektelenre sikerültek. Még ha ez esetben nem is az anyabandáról beszélünk, éppen ideje volt némi vérfrissítésnek, amit Church ezzel a lemezzel sikeresen abszolvál. Mintha a Body and Soul EP dalaival egy kivételesen izgalmas Haunt albumot hallgatnék… Ezek ismeretében a Beastmaker korábbi anyagaira is kíváncsi lettem.
