Fémforgács
Folyamatos vita tárgyát képezi, hogy mi számít igazán udnergroundnak manapság az extrém zenéket illetően, hiszen valljuk meg, egy hard rock, vagy power metal csapatra sem süthetjük rá azonnal, hogy mainstream, hiszen ezek jellemzően elkerülik az általánosnak tekinthető médiumokat. Hazai viszonylatban még ennél is érdekesebb a helyzet, mert itthon gyakorlatilag már az is különlegesnek számít, ami más országokban azért képes kitörni keretei közül. Ha egy kicsit is szélsőségesebb, nemzetközileg sem túl szárnyaló műfajt választ magának egy formáció, akkor még annyi esélye sincs, mint egy gyanútlan kóbor kutyának a kínai piacon. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a magyar zenei élet teli van rejtett tartalékokkal, kincsekkel és ha valami, akkor ez igazán megérdemli a támogatást. Még globális tekintetben sincs például sok olyan csapat, ami egyszerre próbálja meglovagolni a depresszív rock, a black/doom metal hullámait finom pszichedeliával karöltve, így a nemrég hozzám került Sír projekt már önmagában egy igazi kuriózumnak számít. Néhány évvel ezelőtt Armand kolléga írt a feltehetően egyszemélyes projekt bemutatkozó EP-jéről, amit jómagam is kedveltem, így nem is volt különösebb kérdés, hogy a márciusban érkező Your Star Will Collapse anyagára gyorsan lecsapjak (szintén Armandnak köszönhetően). A jól sikerült kiadvány ugyanakkor a múlt, mert a friss tételek bizony simán felülmúlják.
Kifejezetten örülök, hogy a Sír kiadóhoz került és igazán pofás köntösben hozta tető alá ezt az dalcsokrot, mert már küllemében is bizalomgerjesztőnek mondható. Sajnos azon kívül, hogy a zalaegerszegi Leiru névadója áll a kiadvány mögött, nem tudtam kideríteni, de nem is éreztem szükségét különösebb utánajárásnak, felkeresésnek, mert ha másra nem is jó a névtelenség, arra biztosan, hogy hagyja beszélni, közvetíteni a zenét különösebb háttérinformációk és egyéb tényezők nélkül.
A Sírnak pedig van miről mesélnie bőséggel: magányról, reményvesztettségről, önmagát felfaló lélekről, elszalasztott lehetőségekről. Nem is lehet egyszerűen bekategorizálni a depresszív black kategóriába, mert zenei egyszerűsége, puritán kifejezőképessége ellenére igazán sokrétű és árnyalt képet fest elénk. Sebesség szempontjából nagyon változatos, bár néhány dühkitörés kivételével inkább középtempó és a doomos cammogás jellemző rá. A kiadó levelében nagyon jó érzékkel emlegeti a Danzig és Neurosis párhuzamokat, különös tekintettel a 90-es évek elejére koncentrálva, ahonnan a projekt fekete fém vonala is származtatható. Szerencsére nem kell az időnként felbukkanó őrült raw recsegésre-ropogásra sem felkészíteni magunkat, mert a Your Star Will Collapse ugyan nyersen, igazán élő hatással szólal meg, mégis nagyon jól hallható. Szépen kifutnak a dobok, pattog a játékos basszus (a címadóban különösen tetszett), elvétve pedig néhány billentyűhang is színesíti (jelen esetben borongósabbá teszi) az összképet. Ez a megvalósítás tökéletesen kiszolgálja azt a hangulatot, melyet alapvetően is sugároznak magukból a szerzemények. Rengeteg jó témával találkozhatunk a dalokban, de véleményem szerint az egész produkciót Leiru vokálja tudja igazán megkoronázni.
A lemezen a morgó, rekedtes énekhangja az általános, de a tételek során brutális mennyiségű érzelmi skálát képes megpendíteni. Akad némi károgás, elgyötört sikolyok, kiáltások, suttogások, gúnyos kacajok, valamint tiszta ének, ami nagyon betalált. Néhány helyen emlékeztetett a tavaly elhunyt Luther Veldmark ténykedésére (Hooded Priest, King Heavy, VIIHB). Én biztosan vevő lennék egy csupasz doom metal kiadványára is, ahol ezt csúcsra járatja. Szemmel láthatóan nem okoznak gondot számára a monumentálisabb játékidővel rendelkező dalok sem, hiszen a post rockos, punkos lüktetéssel nyitó Cryptic Affinity után sorban dobálja nekünk az átlagosan 7-8 perces tételeket úgy, hogy azok bőven izgalmasak tudnak maradni.
Nehezen szoktam nemet mondani az olyan lemezekre, melyek a napnál is világosabb eszköztárral gazdálkodva tudják végig lekötni a figyelmemet és igazán erősek lenni, ez alól pedig nem lesz kivétel a Sír sem. Arra, hogy ezt egy hazai underground csemegére mondhatom, meg külön élmény. Egyelőre sokat fog “pörögni” a digitális promó, de megeshet, hogy egy fizikai példányra is vevő leszek. A hivatalos megjelenés március 10-én várható (digitálisan már most meghallgatható). Ne hagyjátok ki!
