MÖGÖTT
Fotó: Volume Of Voids
Fotó: Volume Of VoidsNem vagyok az a vér rajongó típus, de a The Devil's Trade-hez a kezdetektől valami egészen különleges, kettős kötődés fűz. Minden egyes alkalommal olyan váratlanul, olyan elemi erővel hat rám, hogy beleroskad a lelkem, nem emlékszem, hogy eddig bármi is ekkora intenzitással tudott volna a padlóra vágni, vagy épp onnan felrántani. Dávid, az ember, jóval hétköznapibb módon inspirál. Sorolhatnám, mi az, amit másként látunk, van, amiben valószínűleg sosem jutnánk konszenzusra, de nem is lenne szükségszerű, épp ezért beszélnünk sem kell róla, mert számomra nem ez a lényeg. Csakis az számít, ami miatt vele indultam, és vele tartok az útján, hacsak külsős szemlélőként is. Végtelenül hálás vagyok neki, hogy kicsit most megmutatja neked is egy olyan oldalát, amit nem feltétlen ismerhetsz, és talán néhány miért is a helyére kerül.
Régóta érlelődik már ez a virtuális találka, hisz legutoljára 2013-ban beszélgettünk, amikor a The Devil’s Trade még épp csak „testet öltött”. Ki hitte volna, hogy 10 évvel később olyan dolgokat érinthetünk majd, mint a Roadburn, a Brutal Assault, a Roskilde, Európa-körök, Season of Mist… Úgy fest, ami „eredendően őszinte, intim és esendő”, valóban utat talál azokhoz, "akiknek szükségük van rá", de gondoltad volna, hogy ennyien lesznek?
Azért rendesen fejbevert ez most. Tíz év... Az én fejemben ez egy nagy massza, ami, ha muszáj belegondolnom, csak egy pár éve tart. Bennem hivatalosan 2016 az indulás éve, amikor Justin Greaves meghívott Crippled Black Phoenix-turnéra. Ott is körülbelül a harmadik állomás volt az, ahol elkezdtem érezni, hogy ezt van értelme komolyan csinálni. Felkeltem reggel a nightlinerben, és felmondtam a munkahelyemen. 2013 és ‘16 közt ez már csak egy jutalomkör volt számomra, semmit nem akartam már ettől, azon kívül, hogy az a pár dal, ami még létezett, legyen felvéve, és néha játszam el élőben őket.
