Nem szeretem a deathcore-t. Ez van. Egy végletekig behatárolt, és túlzottan panelekből építkező stílusnak tartom, melyben minden zenekar majdnem teljesen tökugyanaz. Ez most lehet, hogy sokaknak bicskát nyitott a zsebében, és bosszúszomjas tüzet gyúj…
Ezúttal nem megyek bele túl mélyen az ausztrál Thy Art Is Murder eredettörténetébe. Ennek több oka is van. Egy: ez már sokadik cikk róluk a Rozsdagyár hasábjain. Kettő: az egyik legközismertebb deathcore/death metal gárdáról beszélünk. Három: enélkül…
Valamelyik korábbi cikkemben említettem, hogy nem igazán vagyok oda a depresszív/szuicid black metalért. Számomra ez az alműfaj valamennyire mindig azt hordozza magában, hogy a benne ügyködő arcok (többségében továbbra is egy-két főt számláló projekt…
Szögezzünk le valamit itt rögtön a legelején: a Cannibal Corpse-nál stabilabban senki sem szállít minőséget az egész death metal színtéren. Tudom, hogy most ettől sokan felhördültek, de ez konkrét tény. Ez több dolognak is betudható. Egy: ’88 óta lét…
Vannak azok a zenekarok, melyek lehetnek bármennyire undergroundok, jó eséllyel senkinek sem kell bemutatni őket. Ilyen vagy olyan formában már biztosan minden metalkedvelő találkozott velük, legalább név szintjén. Idesorolhatóak az olyan csapatok, m…
Most eltekintenék attól, hogy hosszasan fejtegetem, hogy milyen komoly hatás számomra a svéd Marduk, ezt ugyanis a 2018-as „Viktoria” albumnál már megtettem, úgyhogy azt ITT eltudod olvasni. Inkább arról beszélnék pár szót, hogy mennyire érdekes jele…
Van ez az új trend, hogy lassan mindennek extrém technikásnak, progresszívnek és atomfizikai szintűnek kell lennie. A zúzós részek legyenek még zúzósabbak, de azért kimértek és technikásak. A dallamos részek még dallamosabbak, és lehetőség szerint su…
Gondolom, nem sokaknak fogok meglepetést okozni azzal, hogy soha az életben semmit nem hallottam még a holland Kongról. Pedig a prog-metalban utazó kvartett meglehetősen veteránnak minősül a műfajban. 1988 óta vannak jelen a zsáner vérkeringésében, e…
