A francia Benightedről utoljára a négy évvel ezelőtti „Obscene Repressed” albumnál írtam (ezt ITT el is tudod olvasni) , és ott nagyjából megosztottam a publikummal, hogy valójában hányadán állok ezzel a csapattal. Ebből kifolyólag kimondottan örömme…
Úgy vettem észre, hogy a pandémia óta mintha masszívabban megnőtt volna az érdeklődés a hazai koncertek iránt. Itt egyébként kimondottan az underground csapatokra gondolok, mert az továbbra sem okoz senkinek különösebb meglepetést, hogy egy Depresszi…
Hazudnék, ha ezt mondanám, hogy nem szoktam időről időre kísérletezősebb zenék felé kacsintgatni. Mostanában például egész sok dungeon synth-et hallgatok, de egyre többször csendül fel nálam a vaporwave stílus is (mint metalon és rockon kívül eső stí…
Szerintem még soha nem tárgyaltunk arról, hogy hogyan is viszonyulok a blackened death metalhoz, pedig már nem egy ilyen albumról írtam, mióta a Rozsdagyár hasábjain publikálok, ennek meg már hét éve. Miért is van, hogy az egyik felem tökre be van só…
Kevés olyan aktív zenekart tudnék mondani a death metal (vagy úgy általában bármelyik) színtérről, mint a belga Aborted. Ezek az arcok konkrétan képtelenek megülni a seggükön. Az állandó koncertezés mellett folyamatosan adnak valami új hallgatnivalót…
Nem mondanám, hogy nem voltam meglepve, amikor először életjelet adott magáról a „Hopiumforthemasses”. Nem tagadom, hatalmas Ministry-rajongó vagyok, de még így is kicsit elhamarkodottnak éreztem a 2021-es „Moral Hygiene” (az albumról készült cikket …
Ördög látja lelkem, kifejezetten vonzanak az izgalmasabb stíluskeverékek. Persze mindez akkor, ha a racionalitás talaján maradunk. A death-doom keveréket kimondottan kedvenceim között tudom említeni, ahogy a black-death-et is. Van viszont egy stílus,…
Tartozom egy őszinte vallomással: nem igazán vagyok képben a hazai black metal undergrounddal és különösebben soha nem is hajtott a kíváncsiság, hogy akármilyen szinten beleássam magam ebbe a világba. Pózer vagyok, vállalom. Ez nem annak köszönhető, …
