rattlead.hu
Szeptember 13. és 15. között immár ötödször került megrendezésre a mostanra igazi hagyománnyá vált Rattle-hétvége. A kies környezetben, az Ördög szikla aljában elhelyezkedő óbaroki Old Stone Villa adott ismét otthont a szerkesztőségi csapatnak és barátainak.
Arizonai kiküldetés kapcsán Coly személyesen nem jelenhetett meg idén, de videókapcsolatba léptünk vele este nyolc tájban, amikor is a messzi déli államban délelőtt 11 órát mutattak az időmérő eszközök. Mindegyikünk váltott vele pár szót, így aztán -ha csupán 15 percig is- mégis velünk lehetett kicsit péntek este.
Eközben minden várt résztvevő befutott, és hamarosan indulhatott is Size kvíze. 21 fogós, ravasz kérdés, amelyre közel sem tudott senki telitalálatot elérni, viszont az egyiknél lehetett plusz pontokat szerezni. Ezzel jól sáfárkodtam, így végül sikerült az első helyet megszereznem. A választható kincsek közül nyereményemnek a Drávucz Karcsi jóvoltából felajánlott, blackened thrash stílusban alkotó, ausztrál illetőségű Bastardizer LP-jét szemeltem ki, amely kiadvány felvarrót és posztert is tartalmaz. A második helyezett, Szabó Gábor, egy kiló pirospaprikával lett gazdagabb (legalább annyira örült neki, mint én a lemeznek), míg a harmadik helyen Herkner Doki és Virág Béci osztoztak.
Vacsora gyanánt főszervezőnk, Buga úr jóvoltából vörösboros marhapörköltet fogyaszthattunk el, de Sizéék hoztak igen finom meggyes piskótát, Karcsi nejének köszönhetően pedig desszertként ipari mennyiségű, kitűnő madártej is a publikum rendelkezésére bocsáttatott. Valamennyi étel (s ital) osztatlan sikert aratott, miközben folyamatosan bömbölt a metal zene műfajának szinte valamennyi változata.
Hajnalban aztán szép lassan mindegyikünk nyugovóra tért, hogy a szombati napon újult erővel csaphassunk ismét a lecsóba.
Ébredés után előbb sajtos-tejfölös lángos, később kolbászos tojásrántotta kápráztatta el a tagságot. A kulináris élvezeteket késői ebédre Béci tepsis pizzalepénye fokozta.
Mivel odakint zord, esős őszi időjárást tapasztalhattunk, a rántotta és pizza között eltelt időszakot én leginkább az alagsorban kialakított jakuzziban és mini-szaunában töltöttem.
Ezalatt meglepetés vendégként befutott Somogyi Péter, aki a nyolcvanas évektől a magyar heavy metal hátországának egyik emblematikus résztvevője.
Délután következett a Buga-féle metal kvíz és az ezzel egybekötött Gin Tonik Time, amelyre két csapatot alakítottunk. A csapatvezetők Dani és jómagam voltunk, a versengést sokáig mi vezettük, de a második etapban Daniék feljöttek, és néhány 10 pontos választ jól megfejtve végül nyertek, amihez ezúton is gratulálok! Sebaj, a második helyezésünk sem könyvelhető el veszteségként, hiszen valamennyien remek tárgyi díjakhoz juthattunk elsősorban Laci, de Size jóvoltából is. Köszönjük szépen!
Estére grillezett húsok és zöldségek kerültek terítékre (hála a két „b” betűs mesterszakácsnak, azaz Bugának és Bécinek), miközben jobbnál jobb zenék kíséretében folyt a diskurzus az asztalnál az élet és a fémzenei világ nagy dolgairól!
Miután belefáradtunk a jókedvbe és az előrehaladott időbe, nyugovóra tértünk. (Kivéve Dokit, aki az este folyamán bennünket meglátogató tulajékkal majdnem reggelig beszélgetett a tágas nappaliban.)
Vasárnap ismét lángos reggelinek és a maradék madártejnek örülhettek az éhes szájak (sajnos egyik nap sem tudtam enni lángost, annyira eltelített a vacsora), majd késő délelőtt a búcsúzkodás ideje érkezett el.
Köszönöm mindenkinek ezt az eseménydús hétvégét, a finom ételeket, italokat, díjakat, ajándékokat, Lacinak külön a szervezést, Karcsinak az oda-vissza fuvart!
Remélem, jövőre ismét ugyanott találkozunk, hatodszorra is!
John Quail
Visszatérés Óbarockra – az ötödik menet
Idén ötödik alkalommal került megrendezésre az óbarocki, már-már hagyományos Rattle-tábor, ahol minden évben összegyűlik a szerkesztőség színe-java barátokkal, olvasókkal kiegészülve, hogy három napon át megállás nélkül szóljon a zene, főjön bográcsban a sok finomság, miközben végeláthatatlan beszélgetésekben váltjuk meg a (metál) világot.
Idén a megszokottól egy kicsit később, 09.13.-15-ig került megrendezésre az esemény, sajnos ezúttal elég baljós jelek közepette. Először is végig bizonytalan volt a résztvevők száma, ami végül valahol 13 körül állt meg a tavalyi 20 helyett, amit nagyon sajnálok személy szerint, mert amellett, hogy iszonyatosan megnehezítette a szervezést ez a fajta bizonytalanság, még le is maradtam jó pár olyan barátról, akikkel szívesen beszélgettem volna nagyobbakat. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a hatalmas nyári hőség után óriási esőzéseket jeleztek előre a hétvégére, ami részben be is igazolódott.
Megérkezéskor kissé aggódni kezdtem a bográcsozás sorsa miatt, mert 80 km-es körzetben nem volt száraz fa, de egy gyors körkérdés után a Facebook-csoportunkban Jakab Viktor révén került szén a tűzhöz, és egy zseniális húzással Béci hozott egy sátrat is, ami alatt már cseppmentesen főzhettük a vacsorát.
Sorban érkeztek a megszokott arcok, és sorra kerültek elő az italok is, így mire estére elkészült az aznap esti vacsora, a vörösboros marhapörkölt savanyúsággal és friss kenyérrel, a hangulat is a tetőfokára hágott, amit még jobban megfejelt Size parádés kvíze, amit én már elolvasni is alig bírtam, így erre fogom az állítólagos 1 pontomat, amit aztán reggelre a kvízmesterrel 4-re javíttattam, miután az orra alá nyomtam az egyik (a kettőből) helyes válaszomat. A győztes „szokás szerint” Fürj Jani lett, ezúton is gratulálok neki!
A szombatunk kivételesen (Coly hiányában) nem kirándulással indult, helyette könnyed sörözésbe, Babi jóvoltából reggelire lángossütésbe, Bécinek köszönhetően pedig ebédre pizzasütésbe torkollott, hogy aztán kora délután elkezdődjön a hagyományos gintonikozás és a metal kvízem. Ezúttal is próbáltam minél fogósabb kérdésekkel és zenékkel készülni. A két csapat dolgát nem könnyítette meg, hogy ezúttal két Ossian-témájú kérdés is bekerült a 9+1 feladvány közé. A felismerendő zeneszámok közé minél aktuálisabb dolgokat akartam csempészni, és a srácok mindkét feladványtípusban remekül állták a sarat, tényleg nem egyszerű kérdéseket válaszoltak meg, vagy zenéket ismertek fel. Most ti is kipróbálhatjátok, hogyan szerepeltetek volna, mert közzétesszük a 9 kérdést (a 10. nem, mert az egy szókirakó volt), illetve a Spotify-listát, ami jó móka lehet társaságban, ha van, aki lebonyolítja a zenék lejátszását. A szabályok: minden zeneszámból először 15 másodperc megy le, aki eltalálja az együttest, 10 pontot kap. Ha nem sikerül, még 15 mp jön, ezúttal már csak 5 pontért. Ha még így sem, mehet végig a szám, de már csak 2 pontért. Jó szórakozást hozzá! Egyébként a vetélkedőt az alaposan felkészült Mácsai Dani csapata nyerte, ezúton is gratulálok nekik is!
A vetélkedő és a nyeremények kiosztása után jöhetett a szombati vacsora, ami grillezést jelentett az eső elleni sátor alatt, de szerencsére szombaton már kegyesebb volt hozzánk az időjárás, csak pár perc eső jutott nekünk.
Összességében ismét remek hétvégén vagyunk túl, és büszkék lehetünk arra, hogy olyan összetartó közösséghez tartozunk, amely minden évben veszi a fáradságot, hogy összegyűljön a nagy szikla alatt, hogy újabb két napot áldozzon a metál isteneinek! Nem tudom, lesz-e hatodik alkalom, de a 2024-es hétvégére biztosan nem lehet panaszunk.
Buga B
