Fémforgács
Először egy kis magyarázattal kezdem, mielőtt bárki szívinfarktust kap. Ha valaki meghallgatja a Carbon Based Lifeforms zenéjét, abban nyomokban sem talál metal-t. Még gitárt sem, mivel a két fős társulás, egy svéd elektronikus zenei duó, amelyet Johannes Hedberg és Daniel Vadestrid alapított Göteborgban 1996-ban.
Hogy miért írok a fellépésükről mégis? Egyrészt, mert szerintem egy csapatot sem hallgattam annyit az elmúlt években, mint őket. Másrészt, bár maga a zene nagyon távol áll metal-tól, azt remélem, hogy aki nyitottsággal közelít felé – mint ahogy én is tettem anno – annak nagyon sok kellemes percet szerezhet. Meg aztán, alapvetően magamból indultam ki (kiből másból). Szóval, ha én imádok olyan lemezeket, mint mondjuk az Ulver egyik csodalameze, a Perdition City, akkor lehet más is. És akkor már nem is vagyunk olyan távol a megfejtéstől. Illetve hozzátenném, hogy a természetközeliséget és megnyugvást jelentő lelkület ugyan úgy magában hordozza, mint mondjuk a Thurnin.
Az estének az A38-as hajó adott otthont. Mivel én sem gyakran járok ilyen koncertekre, ezért számomra is csak a helyszín volt ismerős. Valójában a beszámoló írásával is igen nagy bajban vagyok, mivel nehéz egy olyan estéről írni – egy metal koncerthez viszonyítva – ahol tulajdonképpen nem történik semmi azon kívül, hogy két szakállas fószer kütyüket tekergetve csinál zenét.
De milyen zenét? Egy szóval, csodálatosat. Valami olyat, ami a sejtjeidre hat. Ami megnyugtat. Ami a részeddé válik, de tulajdonképpen úgy érzed, hogy már a részed volt az előtt is, hogy tudtál róla volna.
A Hydroponic Garden, a World Of Sleepers, az Interpolar, vagy éppen a tavaly előtt megjelent Sleeper mannaként hat a lélekre. Érdemes elmerülni a világukban. Azt este pedig egy csukott szemmel, vagy akár táncolva élvezhető utazás és egyben hatalmas élmény volt.
Fotó: Carbon Based Lifeforms official
