Fémforgács
Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül találkozik az ember pont a számára legmegfelelőbb életszakaszban, vagy pillanatban egy adott művel, zenei produkcióval, ami később behatóan formálja az ízlését és látásmódját. Engem tinédzserkoromban kerített bűvkörébe az akkor bontakozó pagan folk éra. Különös lelkesedéssel kutattam és gyűjtögettem zene bandák anyagait. Így találkoztam Kati Rán kiváló, dallamos pagan folkot játszó L.E.A.F nevű zenekarával. A 2012-ben a banda nevével fémjelzett E.P utána három évre kiadott LYS című nagy-lemez (amin Christopher Juul (Heilung) is közreműködött, mint producer) sajnálatos módon a formáció végét is jelentette. Viszont Kati Rán nem hagyott fel a zenei pályafutásával. A számtalan népi hangszeren játszó énekes, dalszerző, producer holland hölgy, aki emellett még film és videojátékok zenei aláfestésének a készítésében is ismert (több film, streaming- és játékipari cégekkel dolgozik együtt az Egyesült Államokból, Dél-Koreából és Kanadából). Viszont újabb kiadványaira igencsak várnunk kellett. Immáron saját nevével fémjelzett produkciója először 2019 –ben jelent meg. Blodbylgje címmel egy tizenhat perces single-formájában. Ezt 2021- ben Unnr – Mindbeach és 2022-ben a Hefring single-ek követették. Tehát közel tíz év telt el, hogy a művésznő egy egész estét betöltő produkcióval öveztesse meg a rajongóit. Gyakran a legdrágább kincsek vannak a legmélyebbre eltemetve, a felfedezésükhöz vezető út a pedig egy létfontosságú folyamat. Ennek nyomán született meg az első saját nevén kiadott nagylemeze a Sála, mely május 24-én a Svart Records gondozásában fog megjelenni.
Ami egy nagy horderejű zenei és személyes utazás is egyben. Egyszerre ébreszti fel a skandináv mitológiában elmerült és széttöredezett női elbeszéléseket, valamint a bennük rejlő gyógyító erőket. Ennek az utóbbi aspektusnak nagy szerep jutott a korong tematikáját illetően. Az óskandináv „lélek” és „tenger” szavak után elnevezett album a gyógyulás és a traumákból való felépülés aktusa. Legyen szó betegségről, veszteségekről vagy a szétszakadt lélek újra egyesüléséről. A lemezen szereplő tizenhárom tétel a feminin perspektívák megtestesülései. Melyeket a skandináv mitológia, a különféle történelmi és kitalált alakjain keresztül mesél el. Az album a rejtélyek, kifürkészhetetlen mélységek és folyton változó áramlatok mátrixa, amely elemi, regeneráló erőforrássá halmozódik fel. Egyben a művésznő életének a krónikája is. A lemez dalait különböző helyszíneken rögzítették: Hollandiától (Kati szülőföldjétől) kezdve egészek Izlandig. Ami egyfajta zarándoklat különböző nézőpontokon és belső állapotokon keresztül. Ez a dalok változatos nyelven történő megszólalásaiban is megmutatkozik. Amelyeket alapos történelmi kutatások nyomán az ősi szövegrészletek történelmi újragondolása és saját, személyes reflexióinak a kombinációiból építette fel. A víz elementáris és organikus erejével megjelenő történetek erkölcsi útmutatást és az ismeretlen izgalmát kínálják. Egyfajta személyes reflexióként megjelentetve azokkal az archetípusokkal, amelyek tulajdonságait a legkritikusabb pillanatainkban nyilvánítunk meg a belső rejtett birodalminkkal, amelyek örökké nekünk suttognak tudatunk távoli pereméről.
Mindezen belső gyógyulás témáját körüljáró anyag sok vendégzenész közreműködésével jött létre. Amellett, hogy szorosan együttműködött Jaani Peuhu finn producerrel, a zenei spektrum minden részéből szerepelnek énekesek-zenészek, köztük: Gaahl extrém metal énekes, az Umbra Ensemble izlandi női kórus, a neves norvég jazz zenész, Karl Seglem, Björk és Brian Eno nagybőgős, Borgar Magnason. Völuspá, Gealdýr. De Heilung és Theodor Bastard-ból (Jana Veva), sőt a Napalm Death-ből Mitch Harris is énekel a lemezen. Az eredmény pedig, a sok forrása ellenére, amelyből a Sála merít egy egyedülálló, bensőségesen módon átalakító rítus. Valamint a szívnek a visszatérése a szentség áhítatos állapotához. Az albumcímet viselő nyitó tétel, a Hávamál (kódexben fennmarad viking versek gyűjteménye) és a Sigurðsdrápa költeményen alapul. A norvég bukkehorn (kürtszerű fúvós hangszer) és vágtázó ló dobogásával indul, melybe Kati bársonyos énekhangja vegyül. Gaahl és Gealdýr vendégszereplésével képviselteti magát a férfi energia. Az album egészére szinte teljes mértékben elmondható, hogy tradicionális, akusztikus hangszerek egyfajta ambient-es hangképben szólnak meg. A művésznő szakított a korábbi zeni koncepciójával és azt a zenei vonalat viszi tovább, mint amit a 2019-es single sorozattal megkezdett.
Gyakorlatilag ezek a korábban kiadott dalok erre a kiadványra is felkerültek. Zenei szempontból semmiben nem is ütnek el a többi tételtől. Erősen filmzenei hatású dalok meditatív, merengő állapotba kerítik a hallgatót. A számok szépen kiegyensúlyozottan hömpölyögnek (az egyetlen dinamikusabb darab a harcos energiákat megszólaltató Segið Mér). A letisztult és nagyon finom tónusban megszólaló hangszerek (a sokat bizonyított Christopher Juul mellett Kati Rán, Jaani Peuhu is ellátta a produceri feladatokat) mégis egyfajta borongós homályt hoznak. A Stone Pillars (közreműködő énekesek: Gaahl, Jaani Peuhu és Mitch Harris), a Himinglæva, Hrönn, Bára dalokat leszámítva annyira nem is éreztem ezt a gyógyító energia megnyilvánulását. Ellenben lenyűgözött, hogy mennyi hagyományos hangszer és közreműködő muzsikus szerepel a dalokban, hogy a lehető legrészletesebb és kifinomultabb formában szólaljanak meg a tételek. Kati Rán nem csak az ének és az akusztikus hangszerek megszólaltatásában jeleskedik a felvételen, hanem programozási és produceri munkái is kiemelkedők. Átvezető-féleségek is hallhatók (Dröfn, Dúfa) amiben külső helyszíneken felvett hangok keverednek a narrációval (és ősi hangszerekkel). Ezek remekül tanúskodnak a professzionális és alapos felvételi munkálatokról. Viszont mi sem lehetne meggyőzőbb, mint a lemez minősége. Gyönyörűen szólnak a hangszerek, az énekek, minden részlet szépen kivehető, tagolt és központos. Így kell szólnia egy korongnak, ezért az ember már szívesen megveszi a fizikai hordozót. Mindemellett még kiemelném, hogy az zenész-énekes hölgy elképesztő kutatást folytatott ahhoz, hogy mitológia és skandináv hagyomány oldaláról is komolyan meglegyenek támogatva a szerzemények. A dalokhoz kapott információkban nyomon követhetjük, hogy melyik eddára, vagy hőskölteményére hivatkozik melyet forrásként használt fel a dalaihoz. Nagyon elismerésre méltó, hogy ilyen odaadóan áll saját hagyományaihoz. Ennek az áhítatos munkának a gyümölcse pedig ez a csodás kiadvány.
Aminek lássuk be már eléggé ideje volt, hogy meg is jelenjen. Közel tíz év telt el, hogy a művésznő jelen is van a zenei színterén -meg nem is. Mivel én nagy elismertséggel adózok a zsenialitása előtt (rengeteg hangszeren játszik, csodás hangja van és mindemellett az űrtechnikával egyenlő zenei programozásban is otthon van) így már vártam tőle ez teljes-hosszúságú lemezt. Ami viszont számomra negatívumként hatott a Sála-val kapcsolatosan az az, hogy szakított a korábbi zeneiségével. Már bizonyított, hogy tud egyedi, fogós pagan folk-ot játszani, így nem értem, hogy miért kellett a Wardruna nyomvonalába beállni. Érthető, hogy mára a dark nordic folk egyfajta skandináv védjegy lett, ez rendben is van. De én úgy gondolom, hogy a korábbi anyagain sokkal inkább önmaga volt, mint ezen az albumon. Továbbá ami még zavart, hogy felkerült a közel tizenhat perces Blodbylgje. Ami különálló nótaként stabilan megállta a helyét, de itt nagyon megtörte a lemez áramlását. Bónusz dalként sem szerepelt volna jól, mert a lemez keretes szerkezetű. A Sála című dalra zárásként a Sátta reflektál. Így én ezt inkább lehagytam volna az amúgy sem rövid albumról. (Talán egy kiegészítő kislemez formájában lett volna érdemes kiadni, pár átirattal, vagy egy-két újabb tétellel együtt). Ezeket leszámítva a Sála egy gyönyörűséges, vérprofi alkotás. Biztos vagyok benne, hogy az éve egyik legjelentősebb lemeze (és nem csak a folk frontvonalon). Így bátran ismerkedjen vele mindenki, aki egy kicsit vágyik az ősi atmoszférák érintésére, vagy éppen a fémzenébe megfáradva keresne egy kis pihenőt ebben az éteri produkcióban. Természetesen Wardruna, Heilung, Vévaki, Frondom, Danheim, Gaahls Wyrd, Gealdýr rajongóknak feltétlenül ajánlott!
