Fémforgács
Philadelphia darkness – David Lynch végtelen rémálmainak keltetője. A majdnem keleti part egyik legeurópaibbnak kinéző városának sötétségéből nem sok minden mászott elő mostanában, ami punknak mondható, jóllehet egykor otthona volt a legendás Lee Vingnek (Fear), de itt zúzott az afro hc-ban utazó Pure Hell is. Elhinnéd, hogy van most innen egy fiatal csapat, akik speed metallal kevert ős-hardcore-t nyomnak fantasy tematikával, rengeteg Motörheaddel, mindezt dungeon synth-tel és direktszar sounddal előadva? Ezt így egy levegővel.
Poison Ruïn! Ez meg miféle név? Passzol az előbbi felsoroláshoz, annyi biztos, mindemellé ott a zenekari mascot, a harcos, akit karddal még véletlenül sem láttunk, de lóbált már láncos buzogányt, a Härvest borítóján pedig méretes kaszával készül aratni. Páncélban. Győz a dadaizmus! Ennyi ümläüt pedig szinte megszólal. Amikor 2023-ban kijött előzetesként a Resurrection II, azt mondtam, ilyen beleszarós rock’n’rollt már nagyon rég nem! És csak most jutottam el odáig, hogy írjak róla, így ez már nem csak ajánló, vezeklés is. A lényeg, hogy nagyon áll a zászló Phillynek, a srácok már az öreg kontinenst is hódítgatják, igaz, hozzánk legközelebb csak Bécsben jártak, de a Norms volt az előzenekar!
Nagyon pörgős a Härvest, a hang pedig tényleg olyan érzést kelt, mintha valami ősi cuccot ástál volna elő a föld mélyéről, pláne, hogy majd’ minden dalt dungeon betétekkel kötnek össze. És a fantasy körítés ellenére nincs semmi negédes hősieskedés, ez még mindig hardcore punk! Egy pillanatig se hidd, hogy itt epikus küzdelem lesz a sárkánnyal, amit hosszas gitármaszturbációk követnek. Ez a csapat a sötétség városából jött, az ő világukban pókhálóból van a tető, sárból a padló. Az album csak annyira emelkedett, hogy neked is fel fog tűnni, most valami mást hallasz. Legnagyobb erénye a tökéletes ritmizálás. Mintha minden pont akkor történne, amikor eljön az ideje. Viszonylag hosszú intro, majd a Pinnacle of Ecstasy szirénagitárjai, máris a mocsokban fekszel, Mac Kennedy frontember úgy üvölt, mintha hadüzenetet hirdetne, majd irány a pit, már a Tome of Illusion dönget, és a tempó csak gyorsul, de ha még mindig eszméletednél vagy, ne legyenek további reményeid, mert már a Torture Chamberben vagy, amit felesleges magyarázni. Bírod még? Egy nagyon rövid lélegzetvételt enged a lemez, de egyből itt a címadó! A Härvest a 2023-as év top 5 dalában ott van nálam, a rock’n’rollossabb tételek közül való, a bridge-refrén párost pedig nem lehet nem együtt üvölteni a srácokkal, ha egyszer már hallottad.
A Frozen Blood kellemesen monoton, egy meditatív másfél perccel a Burzumot idézi meg (milyen szerencse, hogy itt még le lehet írni ezt a nevet), majd hirtelen vált át döngetős tupázásba, és el is érkeztünk a legizgalmasabb duplához. A Resurrection II olyan zenét tol az arcodba, hogy Lemmy is elismerően bólint, de egy ekkora riffet nem lehet csak úgy odadobni, kell hozzá az első rész felvezetője! Az Augur Die talán a legdallamosabb tétel, ahol még egy kis Cali punk hatás is belefér, de ne szálljon el senki magától, mert hamar eljön a Blighted Quarter, ami a lemez igazán nagy parasztlengői közé tartozik. De így sem akkora, mint a Bastards Dance, ahol a fő dallammotívum talán a western jelzővel illethető leginkább, úgy is, ha rohadtul nem ilyesmiről szól a dal, ez egy lázas tánc! Izgi lehet addig járni körben a rohadékokkal, amíg az agyad teljesen le nem dobja az ékszíjat. Majd amikor teljesen kidőltél, jön a Slowly Through the Dark lassú keringője, hogy visszavigyen a pincébe, ahonnan nincs többé kiút. És már vége is! Nem hosszú a Härvest, de megéri sokszor végigtolni, mert ez a lemez sokkal több mint amit elsőre megmutat magából.
