Fémcsajok
Múlt hónapban, közel hétéves szünet után háromfősre fogyatkozva ugyan, de visszatért a tehetséges énekesnőkből álló Exit Eden. Amanda Somerville alapító családi okok miatt kiszállt ugyan a csapatból, ám Clémentine Delauney, Marina La Torraca és Anna Brunner felvették a második albumot, amelyen nemcsak feldolgozások kaptak helyet, hanem igen ütős saját szerzemények is. A korong "Femmes Fatales" címmel, januárban jelent meg, kritikája ITT olvasható.
A Run!, a Separate Ways és a Femme Fatale című dalokhoz készült eddig videoklip, a mai nappal pedig a negyedik kisfilmes tétel vált elérhetővé. A Désenchantée című számot eredetileg a kanadai Mylène Farmer vitte sikerre 1991-ben, szintén híres változata Kate Ryan 2003-as kislemeze, az Exit Eden pedig bekeményítette a teljes egészében francia nyelvű dalt, amelynek fő részeit természetesen a francia származású Clémentine énekli.
Visszagondolva arra az útra, amely megformálta azt a nőt, akivé váltam, én, Clementine, elmerültem fiatalkorom hatásaiban - azokban az emberekben és művészekben, akik inspiráltak. Köztük Mylène Farmer, egy popénekes, akinek univerzumát, gondolatait és üzeneteit kamaszkoromban nagyra tartottam. Költőisége, egyedisége és keserédes, némi melankóliával tarkított életszemlélete kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Meggyőződésem, hogy a kétségbeesés és a magány ábrázolása a mai napig aktuális. A "Désenchantée" klipjében az volt a célunk, hogy tisztelegjünk ennek az ikonikus dalnak és a mögötte álló kivételes művésznek. Megpróbáltam felidézni a 90-es évek hangulatát, a dal születésének idejét, és összekapcsolni a 2024-es év világával - egy olyan világgal, ahol a digitális életünk fejlődése még inkább fokozza az elszigeteltség érzését. Ez a Valentin-napon megjelenő alkotás mindazoknak szól, akik magányosnak érzik magukat ebben a minden lehetséges módon összekapcsolt világban.
- mesélte a dalról Clémentine.
