Fémforgács
Az Insomnium tavalyi albuma, az Anno 1696 remekül sikerült. Azt is meg merem kockáztatni, hogy megszületett a csapat legjobbja. Minden benne van, amiért az együttest valaha is szeretni lehetett. Illetve, ami nagyon fontos, az albumon jobbnál jobb dalok sorakoznak. Úgy vélem, ezzel az albummal egy újkori melodeath gyöngyszem született, melynek nem csak a csapat diszkográfiájában van kiemelkedő helye, hanem a stíluson belül is. A turnéhoz pedig két olyan csapat csatlakozott, akik szintén sorra minőségi kiadványokkal ajándékozza meg a nagyérdeműt.
A svéd Kvaen első lemeze is kimondottan jól sikerült, azonban második lemeznek, a The Great Below-nak sikerült még feljebb tornáznia a nívót. A gyönyörű borítóba csomagolt album igazi ínyencséget tartogat a melodic-black metal szerelmeseinek. Azt kell mondanom, hogy a koncert jobb volt mint, amire számítottam. Kicsit tartottam attól, hogy fognak a lemezen tökéletes nóták megszólalni, vendégzenészekkel. Utólag kár volt a félsz. Minden a helyén volt. Érdemes erre a csapatra figyelni a stílus kedvelőinek. A fellépés csúcspontja nekem a nyitó, új lemezes Sulphur Fire és a másodikként következő – szintén új lemezes – The Great Below volt.
Aztán a szintén svéd In Mourning következett. Bár a csapat korai munkásságát rendszeresen hallgattam, aztán elvesztettem az érdeklődésemet irántuk, valahol az Afterglow táján. Ennek ellenére, ha új album érkezik, mindig meghallgatom. Az utolsó, 2021-ben megjelent The Bleeding Veil véleményem szerint jól sikerült, bár el az sem kapott. A koncerten viszont jól éreztem magam. A színpad élt, a zenészek odaadással játszottak. Számomra az új single, a The Broken Orbit jelentette az előadás csúcspontját. A másik nóta, ami igazán tetszett az utolsóként elhangzott Colossus volt. Azt viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy az énekes részek ugyan olyan gyönyörűen szóltak, mint lemezen. Le a kalappal!
Az est fénypontja számomra egyértelműen a remekbeszabott új lemezt turnéztató Insomnium volt. Így utólag azt kell mondanom, hogy ennél jobb setlistet én magam sem válogattam volna össze. Reméltem, hogy sok nótát játszanak az új lemezről, lévén annak turnéjáról van szó. Így lett. 1696, White Christ, Lillian, The Rapids. Micsoda nóták az újak közül!
Volt természetesen múltidézés is. Az olyan nóták, mint az Ephermal vagy a Change Of Heart ékesen bizonyítják, hogy miért tart ott az Insomnium, ahol. Láthatóan a zenészek maguk is jól érezték magukat, mivel az alap set után, még egy több számos ráadást is kaptunk (The Primeval Dark, While We Sleep, Weighed Down With Sorrow). A reményem bevált, remek este volt!
Kép: Barba Negra-Photoinvisible
