Fémforgács
A Necropsia egy meghatározó zenekar számomra a kilencvenes évekből. Akkor kezdtem igazán elmélyedni a rock- és metal zenében, amikor a banda megnyerte a Marlboro Rock-In tehetségkutatót. Megjelent az első Hammeres Demonstráció kazin a Transexpress c. daluk, ami a válogatáson számomra az egyik csúcspont volt. Aztán jött a Mélység lemezük, ami – talán nem csak szerintem – a hazai rock/metal univerzum klasszikusává érett az idők folyamán. A folytatás szerintem már nem volt ilyen jó, de azért a második album még bőven vállalható, igaz nálam legalábbis nem állta ki az idő próbáját.
Na, a lényeg, hogy tavaly a zenekar harmincadik születésnapjának apropóján Necropsia 9230 néven Pisti – Ales – Rossi – Krisztián – Pityesz felállásban aktivizálta magát és két sikeres debreceni koncertet adott 2022 végén a Tankcsapda vendégeként. Erről a zenekar YT csatornáján találhattok felvételeket, illetve a stream oldalon is megjelent a koncertanyag. Mivel akkor kimaradt, nem nagyon volt kétségem, hogy amint Pesten játszanak megnézem őket, ha már anno nem sikerült. Erre tavaly devember 29-én nyílt alkalom, erről olvashattok most. Köszi a meghívást srácok!
A zenekari sztorihoz tartozik még, hogy tavaly egy huszárvágással énekest cseréltek, jelenleg a debreceni MOLTO (Szilágyi Pisti másik zenekara) éléről ismert Katona Péter a frontember, akivel időközben két friss dalt is kiadtak, amik nálam legalábbis egyelőre nem ütik meg az első lemez mércéjét, igaz azt el kell ismerni, hogy a koncerten egész jól működtek. De előbb nézzük a supportot, mert az Instant színpadán két debreceni csapat a doom/sludge Blackhoney és a huszadik születésnapját ünneplő progresszív math/deathcore Hatred Solution melegítette be a közönséget csakúgy, mint előző nap a odahaza a Roncsbárban.
A Blackhoney triója nem nagyon hagyott időt, ránk zúdította a súlyt. A szerzemények nekem ugyan kevés kapaszkodót nyújtottak, de meg kell hagyni, hogy jól megírták őket és az atmoszféra eléggé be tudott rántani. Ami biztos, hogy hangulatos volt a nagyjából fél órás, ám eléggé statikus előadásuk. A zene mondjuk nem igényelte a sok mozgást, sem a hosszas kommunikációt, én azért mindkettőből el tudtam volna kicsit többet viselni. Az mondjuk vitathatatlan, hogy a választott stílusukban bőven megállják a helyüket, élőben kellően erősek is, bár ahhoz nem csináltak kedvet, hogy hallgassam a kiadványaikat.
A Hatred Solution neve ugyan ismerős volt, de szerintem sosem hallottam őket. Ez a koncert sem tett rajongóvá, de elismerem, hogy profi előadás volt és igazi örömzenét kaptunk. Nekem a műsoruk második fele tetszett jobban, az abban elhangzott dalokban több emlékezetesebb dallam adott kapaszkodót. Náluk azért folyamatos volt a mozgás, amiből leginkább az énekes és a gitáros vette ki a részét. A műsor egyfajta besztof lehetett a két évtized megünneplésére, amire többször is utaltak, de emlékeim szerint friss szerzeményt is játszottak.
Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, amikor azt írom, a közönséget a Necropsia érdekelte ezen az estén leginkább. Ez persze nem is csoda, hiszen a 2022-es visszatérés óta csak két nyári fesztivál fellépésen (FEZEN és Campus) lehetett elcsípni Rossiékat, ráadásul még egy más felállásban, A reunion első fővárosi koncertje tehát egyértelműen kiemelt esemény volt a 40 plusszos közönségnél.
És hogy milyen volt a koncert? Bevallom nagy várakozással mentem el, mert annak idején nem sikerült megnéznem a zenekart így persze akaratlanul is a Lovardás koncertek felvételeihez mértem az “elvárásaimat”. Ilyenkor ugye nehéz objektívnak maradni, hiszen egy régi kedvencem láthattam, de talán nem is elvárás ez. A lényeg azt hiszem az, hogy végeredményben egy kellemes koncertélménnyel lettem gazdagabb. Nem spóroltak, egy 20 dalos besztof szettet kaptunk, aminek láthatóan örült a rajongótábor. Szerencsére nem csak a hozzám hasonlóan régóta fiatalok voltak kíváncsiak a kultikus bandára, hanem kis létszámban ugyan, de néhány 20 év körüli érdeklődő is megnézte őket. Van remény, na!
De nézzük a koncertet. Az vitathatatlan, hogy lendületes volt a program, amibe a klasszikus első lemez és a szintén kultikussá érett A magány rítusai dalait kaptuk meg, szám szerint huszat, ha minden igaz. Nem is sokat teketóriáztak, a második lemez nyitónótájával vágtak bele és a kellemesen úgy háromnegyedig megtelt terem meg is mozdult. Aztán a dalok variálásával sikerült is a végéig fenntartani a figyelmet és a lelkesedést, ami nagy szó szerintem és mindenképp tiszteletet érdemel.
Láthatóan nem a nosztalgia vezérelte ezt a bulit még akkor sem, ha bőven volt benne az is. Nekem a harmadik számként érkező Változó állapotoknál indult be igazán, amikor az ezerszer hallott témák és a jól ismert szöveg elkapott és berántott. Az ősfanoknak kedveztek a folytatásban a demos dalokkal (Rianás, Freddy) és meglepő módon a friss dal, az egyik Idegen sem ültette le a hangulatot. Nem mondom, hogy engem száz százalékosan meggyőzött, de élőben legalábbis jobban működött, mint felvételen. A folytatást nem bízták a véletlenre, mert a két lemez egy-egy olyan dala (Hamut lehel a csend, A fal dala) jött, ami igazi Necropsia sláger, ha esetükben ezt lehet mondani.
A folytatásban is hasonlóan jó érzékkel váltogatták a két album dalait, de persze megmutatták a másik új témát is. Kb. ugyanazt tudnám írni a Kövek a zsebben c. szerzeményről, mint a másikról. Érnie kell még, de egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is a két új szám miatt jött el. A régiekkel pedig nem tévedhettek. A végére igazi tüzijátékos parádé kerekedett, amikor a Mélység/Árnyak a tűz körül/Kitárt vénák/Esőtánc blokk következett, majd az Infernoval meg is adták a kegyelemdöfést. Persze a Trans Express nélkül nyilván nem engedtük volna haza a bandát, de nem is hiszem, hogy ki akarnák hagyni valaha is a programból azt a dalt, amivel az ország rockerei megismerték őket.
A zenekarral kapcsolatban ugye nagy kérdés volt a frontember személye. Péterrel nem jártak rosszul, a MOLTO kapcsán persze ismerhetjük a képességeit és itt meg ugye a gitáros Rossi is viszi a témák egy részét, ráadásul Ales is vokálozott a basszusgitározás mellett. A jövő persze majd eldönti, hogyan tovább, de még néhány koncert szerintem még inkább összerázza majd őket. Nyilván a távolság nem segít.
Meg kell mondjam, sajnáltam volna, ha kihagyom, köszi a meghívást!
