Hard Rock Magazin
Az év legjobban várt eseménye volt számomra a The Winery Dogs budapesti koncertje. Richie Kotzen, Billy Sheehan és Mike Portnoy bomba formában érkezett meg a Barba Negrába, lehengerlő műsoruk sokáig emlékezetes marad. A szupersztárok előtt a fiatalokból álló hazai formáció, az SFV kapott lehetőséget.
Kapunyitás előtt szűk egy órával értem a Szállító utcába, ahol nem meglepő módon már javában sorakoztak a koncertre várakozók. A beengedés az előre meghirdetett menetrend szerint időben elkezdődött, így 19 óra után pár perccel már bent voltam a Red Stage sátrában. Ekkor még csak lézengtek az emberek, de a műsorkezdésre rendesen összegyűlt a tömeg a színpad előtt.
Az SFV-t eddig még nem ismertem, a srácok a 80-as és 90-es évek dallamos rockját tolták az arcunkba. A fiatal győri csapat látványosan elfoglalta a színpadon nekik szánt teret, elsősorban Slezák Bálint dobos, aki két lábdobra épített hatalmas felszerelésen játszott az este.
A színpad jobb oldalán Slezák Csaba billentyűs, középen Szórádi Olivér frontember, aki az ének mellett gitározott is, a bal szélen Sárközi Márton gitáros és Németh Kolos basszusgitáros.
A srácok szinte teljes egészében eljátszották nekünk az ősszel megjelent ’We Are’ című lemezüket, mindössze egy dal maradt ki a korongról.
A 30 perc körüli nekik szánt időt maximálisan kihasználták. Elsősorban a látványra mentek rá, színpadi megjelenésük nagyon rendben volt. Sajnos a hangosítás nem segítette őket, hangzásuk kásás volt, az alap hangos, az éneket néha alig lehetett hallani.
Szórádi Olivér magyarul és angolul is köszöntötte a közönséget, mert sokan voltak a környező országokból is ezen az eseményen. Ezek a srácok 2018 óta dolgoznak együtt, megjelenésük már most a nagyokat idézően jól kidolgozott, műsorösszeállításuk tudatos, gyors dalaikkal és virtuóz szólóikkal sikerült is megnyerniük a közönség szimpátiáját.
Személyes kedvencem a Give Me A Ride és a Bad Girl című dalaik voltak, kíváncsi leszek, hogy a jövő mit rejt a számukra, mert amit láttam a színpadon, amit hallottam eddig tőlük, az nagyon rendben volt.
Start The Night / Give Me A Ride / Bad Girl / Summer Lies / We Are / Satisfy Me
Második alkalommal érkezett Budapestre Richie Kotzen, Billy Sheehan és Mike Portnoy power triója. A három világsztár kiváló formában volt, pedig február óta tart a világ körüli koncertsorozatuk. Műsoruk gerincét a márciusban megjelent ’III’ dalai adták, de persze hallhattuk a ’Hot Streak’ és a ’The Winery Dogs’ albumok legjobb slágereit is.
A harmadik lemez szerzeményei érezhető dominanciában voltak, a három zenész előadása megváltoztatta bennem a legutóbbi lemezről formált képet. Amilyen nehezen fogadtam be a ’III’-t, ahhoz képest élőben azonnal működött, rögtön megfogtak a dalok. Az a varázs, a látvány és hangzás együttese egyszerűen lehengerelt. Patikamérlegen kimért pontos és kristálytiszta hangzást kaptunk a hármastól és az őket segítő technikai személyzettől.
Az est főszereplője számomra persze Mike Portnoy volt! A közönség soraiban is rengeteg Dream Theater-pólót, -pulóvert viselő alakot láttam. Kíváncsian vártam, hogy a budapesti koncertre milyen hatással lesz a hét közepén tett „nagy bejelentés”, hogy visszatér egykori zenekarába.
Az internetet is felforgató hír azonban nem tudta megrendíteni azt a betonbiztos produkciót, amit a Winery Dogs felépített. MP – a tőle megszokotthoz képest – kis méretű felszerelésen játszott, de a játékában benne volt minden, ami miatt szeretni lehet őt. A virtuóz játékmód, díszítések, a közönséggel és a zenekar másik két tagjával együtt élt a színpadon.
Kétórás műsoruk alatt egy másodpercre sem engedett ki, végig vezényelte társait és persze a közönséget is tüzelte. A Gaslight, Xanadu kettős a műsor elején, a végén pedig az Oblivion és a ráadásban megszólaló Elevate igazi nagyágyúk voltak.
Visszaemlékezve a hazai Adrenaline Mob-, PSMS- és a korábbi Winery Dogs-bulira, ez a teljesítménye mindegyiket felülmúlta. A merch pultnál még MP-relikviákat is bezsebelhetett az ember – ha pénzzel bírta persze –, volt ott dedikált dobverő és a turnén használt és ott megrepedt cintányér is. Ezt az előadást látva remélem, hogy Portnoy nem engedi szélnek ezt a formációt csak azért, mert a jövőben sokkal elfoglaltabb lesz, mint a korábbi években.
Richie Kotzent mintha kicserélték volna! A 7 évvel ezelőtti koncerten rajta érződött legjobban, hogy fáradt volt, most fantasztikus formát mutatott a gitáros-énekes! Egyetlen félrecsúszó hang sem volt énekében, gitárjátéka is pazar.
Bár már harmadik alkalommal láthatom őt élőben, még mindig meglepődöm rajta, hogy pengető nélkül, csak az ujjaival milyen szólókat tud játszani. A ’III’ dalait a lemezen hallható tökéletes minőségben hozta, míg a korábbi dalokba bele-belecsempészett improvizatív részeket. A koncerten tőle hallott vastag, tökös hangzás engem meggyőzött. Hangjának sokszínűségét is meg tudta mutatni, hisz a feszes, gyors tempójú művek mellett ott volt a Damaged és a Regret a debütáló korongról.
Billy Sheehan nagyszerű csapatjátékos! Az ő egyedi játékstílusa a látványosságról szól, de ezt most úgy csinálta, hogy az mégsem ment a csapategység rovására. Hihetetlen, hogy 70 éves kora ellenére milyen energiával él a színpadon.
Basszustémáit mindig úgy hozta, hogy az Portnoy játékával tökéletesen illeszkedett. A koncert nagy részét az ikonikus sonic blue Yamaha basszusgitáron játszotta végig, de a műsor vége felé érkező The Red Wine-hoz elővett egy élénkpiros színű hangszert, mely még világítani is tudott. A nagy poén persze a borosüveg volt a végén, amit slide gyűrűként használt.
Billy szólója volt az egyetlen a műsorban, amit feleslegesnek éreztem. Ennyi jó dallal a hátuk mögött jöhetett volna valami más, mint a nagy látványossággal járó technikai zsonglőrködés. Örülhetünk, mert a kimagasló formában lévő Billyt a Winery Dogs után rövidesen a Mr. Biggel láthatjuk Budapesten!
Akik a koncert elején és végén meglátogatták a merch standot, többféle turnépólóból választhattak, és ott voltak persze a korábban említett kincsek – köztük a 90 eurós áron megkapható dedikált vinyl –, de nagy bánatomra a szerzői kiadású CD már a korábbi állomásokon elfogyott.
A búcsúzás után röviddel már Billy Sheehan és Mike Portnoy is tett egy-egy bejegyzést a közösségi médiában, hogy számukra mennyire emlékezetes marad ez az este. Számunkra is az volt, mert a három szupersztár kirobbanó formában zenélt a színpadon! Reméljük, igaz a hír, hogy filmre vették a Tilburgben adott koncertjüket, így ha nem is folytatják ebben a formában, kutyaharapást szőrivel alapon legalább videón újraélhetjük produkciójukat!
Gaslight / Xanadu / Captain Love / Hot Streak / Desire / Mad World / Stars / Damaged / dobszóló / The Other Side / basszusgitárszóló / The Red Wine / I’m No Angel / Oblivion // Regret / Elevate
Szerző: Kárpáti Szabolcs
Képek: Török Tamás
Köszönet a lehetőségért a Livesoundnak!
