Fémforgács
Idén már második alkalommal celebrálta nálunk sötét liturgiáit a lengyel ortodox, szakrális extrém black metalos Batushka. Bár a március 2-ai, a Hate, a Summoner’s Circle és a Paradise in Flames társaságában adott koncertjükön nem voltam jelen (sőt, a mostani szeptember 30-ai koncert egyik zenekarának koncertjén sem voltam még sosem), mégis kíváncsian vártam az aznap esti koncertjüket. Részben azért is, hogy megtudjam mi is a farokméregetés valós oka a Bartłomiej Krysiuk vezette vonal és a hamarosan koncertet adó Krzysztof “Derph” Drabikowski vonal név használatát vonatkoztatóan. De ezt a jógivitát szerintem nem én oldom meg, inkább csak élvezem a zenéjüket.
Az estet a lett származású pagan / viking folk horda, a Varang Nord kezdte, akik közel félórás műsorukkal kellően feltüzelték a csekély nézőszámú (kb. 20+30 ember) közönséget. Egyébként épp a koncert előtt egy kisebb asztaltársaságnál beszélgettünk arról, hogy régen mennyire menők voltak a folk metal fesztiválok… bár igaz én sem vagyok épp nagy rajongója a “lakodalmas” folk rock/metalnak. Egyébként másnak meg az volt a legnagyobb gondja, hogy a Barba burger nyitva, de a sörpult még nem… Hát igen, az élet nagy kihívásai. Na, de a Varang Nord koncertjéhez vissza térve le a kalappal a banda előtt, akik töretlen lendülettel és hévvel nyomták le rövid műsorukat. A csalódottság látszott rajtuk kicsit ugyan, de a koncertért kapott taps és éljenzés meghozta az eredményét.
Utánuk jött a már fentebb említett sörpult és a merch, ahol is egy újabb pólóval lettem gazdagabb (köszi father). De mire észbe kaptunk a színpadon már az Aeternam nyomta. A kanadai banda orientális szimfonikus death/black metalja révén középföldétől egészen Konstantinápolyig zarándokoltunk. Koncertjüket vázát legutóbbi két lemezük az Heir of the Rising Sun és a Al Qassam dalai adták.
A koncert másik headline az orosz folk banda, az Arkona volt, akik nem régiben kiadott nagylemezük, a Kob bemutatójával érkeztek. A zenekar 20 éves fennállása alatt az műfaj egyik sereghajtójává nőtte ki magát. Nem is csoda hiszen rájuk már azt is mondhatjuk, hogy szinte teltház volt a Barba Negra Blue Stageben. Koncertjüket új lemezük címadója nyitotta, ami az emberi, vagy inkább az ősi sötétség világába vezetett be minket. Ez a misztikus aura lengte be (ha jól számoltam) kilenc tételből álló, közel egy 50 perces – egy órás koncertjüket.
Ezután jöttek a csuklyás istenség, a Batushka sötét liturgiái, amiinek köszönhetően az egész Barba Negra Blue Stage-t elárasztotta a töménytelen faggyú szag, a rózsafüzérek, valamint a szakrális misztika esszenciája. Volt itt minden, koponya emelés a magasba, gyertyákkal térdepelés, mint a ministránsoknál… a színpad maga volt egy oltár, ami csak az áldozataira várt. Szinte eggyé váltunk furcsa tarnszmeditációjukkal, pedig sokan nem is értettük dalaik liturgikus szláv nyelvű szövegeiket.
Az egész olyan volt, mint a csend és a megdermedt fagyosság, az áhítat különös manifesztációja, ami e kissé hűvös nyárutó estén ránk szakadt. Élvezetes volt, de mégis valami hiányzott az egészből. Talán a hit tüze, vagy a vodkáé? Mindenesetre érdekes lenne a Krzysztof “Derph” Drabikowski-féle Batushka koncertjét is górcső alá venni, igaz ott a Kanonenfieber (számomra) nagyobb eseménynek számít.
