Fémforgács
A nyári melegben kellemesen hathat már csak olvasni is a Fagy-ról – ha az nem jégeső formájában tör ránk. De itt most senki se a frissítő italok üvegpalackján gyöngyöző dérre, vagy akár a jégkockákra gondoljon! Egy mozgalmas időszak áttekintésére Frost M. Ferivel a megveszekedett régisulis underground metallistával beszélgetünk zenekaráról. Csapata a Frost, jól ismert banda a színtéren. Azon kevesek egyike, amelyik néhányszor személyes projektként, máskor színpadi zenekarként az elmúlt évtizedekben sosem torpant meg, legfeljebb hagyta, hogy hóviharba keveredjen és megvárja, amíg kitisztul a látóhatár. Máshogy fogalmazva: mindig aktív maradt, még ha nem is évente ad ki új lemezt a black metal hazai és nemzetközi színpadán is ismert zenekar. Szerencsénkre (erről bővebben a továbbiakban) még mindig annyira underground, hogy beszélgetésünk helyet kapjon a Fémforgácson. Hogy én, mint hallgató milyennek látom a csapat zenéjét, arról már volt szerencsém írni albumajánlómban is. Azt, hogy a zenekar motorja hogyan látja munkásságukat és az eltelt éveket, erről mesél nekünk most Frost Feri. Amint a cikkből kiderül, ez a beszélgetés lehet egy előétel is a főfogáshoz, a készülő lemez bemutatásához. De haladjunk csak sorjában…
Köszönöm az interjú lehetőségét. Mondd csak jól gondolom, hogy a Frost most is underground a zenék világában?
Feri: Először is üdvözöllek Zsolt és üdvözlöm az olvasókat is! Úgy gondolom, hogy a Frost mindig is underground zenekar volt és az is fog maradni. Az egy természetes folyamat, hogy egyre többen ismerik a bandát, hiszen 27 éve létezünk és hosszabb időre sosem tűntünk el. Ez a 27 év már több generációt is jelenthet a hallgatók körében. Ettől függetlenül azért bizonyos szempontból relatív fogalom az underground jelző. Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik mondjuk tőlem sokkal radikálisabban értelmezik a jelentését és olyanok is vannak, akik szarnak az egészre, zenélnek és ennyi. Van ebben az egészben egy kis ellentmondás is, hiszen mikor valaki elkezd zenélni, legyen az bármilyen rétegzene vagy szélsőséges stílus, abban mindig benne van, hogy szeretné a művészetét kifelé megmutatni. Ezért koncertezik, ezért jelenik meg hangzóanyag. Aztán, ha növekszik a közönség, látványosan bővülnek az adott zenekar körül a lehetőségek, akkor már egyesek hajlamosak köpni egyet és azt mondják, hogy ez már nem underground, ezek eladták magukat, stb. Persze van, hogy jogosan szól a kritika, de van mikor teljesen indokolatlan. Na mindegy is, kicsit bőlére engedtem a dolgot, lényeg, hogy én abszolút underground zenekarként tekintek a Frost-ra, nem is lenne okom máshogy gondolni.
Na, itt rejlik a lényeg. abban, amire utaltam az elején: hogy a legalábbis környezetemben sokak által ismert, az újabb rock/metal zenei stílusok feltörekvő zenekarai mellett az olyan kevésbé mainstream zenéket akár évtizedek óta művelő zenekarokat is is feladatunk megszólaltani újra és újra a Fémforgácson, mint pl. a Frost. Mennyiben befolyásolja az így körbejárt undeground-léteteket pusztán az, hogy többször felléptetek külföldön és – tudjuk – hazánkon kívül is lelkesednek a lemezeitekért?
F: A legkisebb mértékben sem. A zenénk ugyanahhoz a réteghez szól, mint eddig is. A korai időkben is eljutott a zenénk külföldre, a tengeren túlra is, csak kazetta formájában és sokkal nehezebben, levelezéssel, distro-kon keresztül. A különbség most annyi, hogy amellett, hogy a Frost zeneileg is fejlődött, most itt van az internet. És a sok káros hatása mellett van azért egy olyan pozitív oldala, hogy a zenédhez könnyebben hozzáfér, aki szeretne, illetve a zenekar is könnyebben be tudja mutatni a dolgait a különböző platformokon.
Valóban, jó látni pl. a kommentekben, hogy a széles nagyvilágból milyen sokan értékelik a zenéteket! Elégedett vagy a Frost státuszával, ami a színpadi- és koncert lehetőségeket, a koncertjeitek látogatottságát illeti?
F: A koncertek látogatottságával alapvetően nincs problémám. Ez valószínűleg azért van, mert csak olyan helyekre megyünk, ahová meghívnak. Ezeken a bulikon meg általában meg is jelenik a várható létszámú közönség. Ha egy évben csak 4-5 bulink van, akkor annyi. Nem erőltetjük, a kevesebb néha több és nem mellesleg, nem az a vége a történetnek, hogy még mi fizettünk azért, hogy utaztunk pár száz kilométert azért, hogy koncertezzünk. Erről sokan tudnának mesélni… Sok hazai klub helyzete és adottsága pedig elég szerény. Úgy is mondhatnám, hogy underground! [nevetés]
Annak idején, szerintem a Bathory zenéje iránti rajongásod indította el veled-veletek ezt a zenekart. Tévednék?
F: A Bathory is az elsők közt volt a Black Metal zenekarok közt, amikkel megismerkedtem, de nem hallgattam gyakrabban, mint mondjuk a korai Kreatort vagy Sodomot. Germán thrash-t hallgattam leginkább, de persze a klasszikus hazai és külföldi rock és metal zenekarok lemezeit is sokat forgattam. A Black Metalt illetően az áttörést a kilencvenes évek eleje hozta, rengeteg jó zenekar ütötte fel a fejét nagyon jó lemezekkel és olyan hangulattal és atmoszférával, amit más zenei stílus addig nem tudott megadni a számomra. Sokakkal ellentétben a mi barcikai köreinkben nem csak a skandináv vonal tarolt. Sok angol, német, cseh, görög, lengyel, stb zenekart is hallgattunk és persze az ismert Tormentor után több magyar BM-zenekar is kezdte a szárnyait bontogatni. A Frost elindítására maga a Black Metal stílus, a szellemiség volt hatással, külön zenekarokat nem tudnék kiemelni. Rengeteg stílusbeli bandát hallgattunk, az Immortaltól az Emperoron, a Rotting Christ-en keresztül a Samaelig. Mindent, ami szerintünk jó volt, de napestig sorolhatnám.
Szerinted változott-e és ha igen, hogyan változott a zenétek az évek során? – teszem fel ez az egyébként álnaiv kérdést.
F: Nyilvánvalóan változott, szerintem ez jól hallható. Véleményem szerint érettebb minden szempontból. Amit szeretnénk, azt jobban ki tudjuk fejezni a hangszereinken. A mondanivaló és annak stílusbeli eszköze nem változott, de egyre inkább olyan formában és minőségben tudjuk kinyilvánítani, amilyenben szeretnénk.
Igen, szerintem is: a nem csak technikai értelemben vett egyre jobb minőségű átadás figyelhető meg a korongjaitokon. Követted, illetve követtétek a zenei színtéren az átalakulásokat, változásokat, a stílusok egybefonódását, vagy újabb „ágak” kialakulását?
F: Nem. Ebből a szempontból egyszerű vagyok, mint a faék. Amikor zenét akarok hallgatni, akkor elsősorban a régi jól bevált albumokat veszem elő. Újabb zenekarokat ajánlásra vagy nagyon ritkán véletlenszerűen szoktam meghallgatni. Bizonyos stílusok extrém elegyén meg egyes stílusok sok jelzőjű elnevezésén meg általában csak mosolygok és lapozok is tovább…
Akkor jó lesz vigyáznom a következő mondataimmal. Az újabb zenék szele szerinted hatott az adott kor Frost-lemezére, a Frost mindenkori zenéjére?
Az újabb fajta trendek sehogy sem hatnak a Frostra, mivel nem hallgatjuk ezeket. Direktben egyébként semmilyen zenekar nincs ránk hatással, viszont közvetve nyilvánvalóan lehetnek hatások, sok zenét hallgatunk évtizedek óta. Ezek belénk épülnek és ha jól jövünk ki a dologból, akkor egyediséggel áldanak meg dalíráskor.
Mitől függött, vagy mi indokolta azt, hogy a zenekar maga néha projektté vált, mintha pl. a te szerelemgyereked lenne?
F: A Frost sosem volt projekt. Amikor rövid ideig egyedül voltam, akkor sem egy projekt volt, nem egy mellékes valami, nem egy mellékvágány. 1996 óta, mikor harmadmagammal megalapítottam ezt a zenekart, én csak a Frostban játszottam, mindig az életben tartása és a zászló továbbvitele volt a cél. Az egy sajnálatos dolog, hogy rengeteg tagcsere volt a bandában, de ezeket is átvészelte a Frost. 2018-ban ugyan nagyon közel álltam ahhoz, hogy vége legyen ennek a történetnek, de nem tudtam megtenni és visszatekintve ennek nagyon örülök, azt hiszem nem kell nagyon magyaráznom, hogy miért.
Személyesebbek azok a lemezek, amiken javarészt te szerepelsz, mint a társakkal, vagy akár csapattal összeállított albumok?
F: Abból a szempontból személyesebb, hogy én írtam meg rá mindent. Nem társultak hozzá más zenekartagtól jövő gondolatok, dallamok. A Deathtree Mystery lemez így készült. De azt is hozzá kell tennem, hogy azért történt így , mert akkor más nem is volt a zenekarban. Nem arról volt szó, hogy most végre egózhatok egy jót. Deák Tomit megkérdeztem, hogy felénekli-e a lemezt amire igent mondott és mikor az kiadásra került, mondtam is rögtön Tominak, hogy próbáljuk megtalálni a megfelelő embereket, legyen újra zenekar, legyenek koncertek, stb. A Frost mindig is zenekar volt és annak is kell lennie a jövőben is. Nem egy szólóprojekt.
Melyik lemez és melyik dal a te kedvenced a repertoárotokból?
F: Albumok közül a debüt lemez, az Extreme Loneliness-fragments, valamint a Winterblood album az, amiket a legszívesebben hallgatok. Mondom ezt 2023. szeptemberében, mert a sor hamarosan bővülni fog: az új albumot már mastereljük… – teszi hozzá Feri mosolyogva, majd így folytatja: – Egyébként, minden Frost-lemezt szeretek valamiért.
És miért?
F: A számomra mindegyiknek megvan a maga szerepe és jelentősége a zenekar történetében. Dalokat nem tudnék kiemelni, amiket berakunk a koncert setlist-be, azok az aktuális kedvencek.
No és melyiket a legjobb koncerten játszani?
F: Ha most erre nagyon mondani kéne valamit, akkor talán egy hangyányit a húzósabb, középtempós dalok állnak hozzám közelebb. De olyanom is van, amikor a gyorsabb tételekkel bontanám az épületet. [nevetés]
Ezzel az útmutatással alig szűkült a sok lemezről választható repertoár. Okos felelet! Hogyan és milyen reakciókat váltanak ki a dalok általában a közönségből? Eltér-e attól, amire te számítottál, amikor írtad, felvetted?
F: Személy szerint mikor én dalt írok, nem foglalkozom azzal, hogy a közönség mit fog ehhez vagy ahhoz szólni. Akkor csak az érdekel, hogy a számomra kielégítő végeredmény szülessen, amit bármikor felvállalok és nem mellesleg szeressem játszani. Elsősorban magamnak, magunknak, a zenekarnak írom a dalt. Aztán ha az másnak is tetszeni fog, az csak egy nagyon jó dolog. A koncerteket tekintve pedig nyilván akkor érezzük jól magunkat mi is, mikor fasza a hangulat, „együtt él” a közönség a zenével.
Lenne olyan régebbi dalod, amit ma már szívesen felvennél máshogyan?
F: Igen, sok ilyen van! [ismét: nevetés] Sokszor előfordul, hogy utólag másképp csinálnék dolgokat a lemezek kapcsán. Van ezek közt olyan eset, amikor rajtunk múlt, hogy lehetett volna jobb is, de olyan is van, hogy a lehetőségeink behatároltak voltak és a produkció azért lett olyan, amilyen. De sokáig nem matekozok ezeken a dolgokon, arra törekszem én is és a többiek is, hogy a legközelebbi album olyan legyen, amilyet szeretnénk.
Miben térne el az eredetitől?
F: A klasszikus problémák merülnek fel ilyenkor: hangzás és hangszerelés.
A lemezeiteken a dalokban és a borítón is természeti képek jelennek meg, noha van önálló témája. Honnan ered ez a képies világ?
F: Hmm… jó kérdés. A Frost mindig is ilyen volt. Azt hiszem, ez oda vezethető vissza, hogy imádtuk az erdőt járni a baráti körrel minden évszakban és napszakban. Sokszor kint aludtunk. Sőt, még amikor tehettük, bulizni is oda jártunk. Ismertük a táj minden szépségét és rezdülését a különböző időszakokban is. A dalszövegek jórésze és sok dal hangulata ezekből a tapasztalásokból táplálkozik.
Egyébként természetjáró vagy (kérdem kifejezetten a nekem nagyon tetsző, a Bükk dicséretére íródott dalotok nyomán)?
F: Sajnos ma már nagyon ritkán jut erre idő. Az élet egyéb dolgai és a zenekari teendők felemésztik az időm nagy részét.
A legutóbbi lemezetek már 2 éves. Mi készül most a Frost műhelyében – hiszen az időzítések alapján időszerű egy újabb album, nem?
F: Igen, az új album munkálatai a finisben járnak, 2023. novemberére tervezzük a megjelenést, ismét a Metal Ör Die Records gondozásában. Nagyon sokat dolgoztunk rajta, reméljük nem hiába.
Mit tudhatunk meg az új dalokról?
F: Egyelőre sokat nem árulhatok el róla, csak annyit, hogy 9 dal fog szerepelni rajta, a borítót pedig ismét Földesi Ildikó művésznő festi, akivel az utóbbi években is együtt dolgoztunk. Hamarosan több részlet is napvilágot lát majd! Az interjú készítése óta bemutatásra került az új Frost-albumborító, a festményen olvasható a lemezcím is: Consecratus Ad Mortem.
Mennyire volt mozgalmas eddig az évetek?
Tavasszal volt néhány koncertünk, de a fő hangsúly az új lemez megírásán volt, a közelmúltban pedig az album rögzítésére koncentráltunk. Szóval nem unatkoztunk. Október 22-én Budapesten lesz egy buli az S8-ban, majd decemberben 25 év után visszatérünk Szegedre. Ennyi, ami jelenleg biztos.
Az ideiek közül melyik fellépésre emlékezel a legszívesebben?
F: Idén szerepelhettünk a németországi Dark Troll fesztiválon. Ez a meghívás egy nagy megtiszteltetés és különleges élmény volt a számunkra. Soha rosszabbat!
És milyen bulira vártok most nagyon, mert annyira izgalmas, vagy különleges lehetőségnek ígérkezik?
F: Minden koncertet nagyon várunk, hiszen a maga nemében minden koncert izgalmas. Viszont most az új album van a fókuszban, az utolsó simítások és a megjelenéssel kapcsolatos dolgok most a legfontosabbak. Jelenleg minden idegszálunkkal erre összpontosítunk. Aztán ha a ránk eső rész rendben van, átadjuk a kiadónak az anyagot és még a megjelenés előtt irány az S8!
A német fesztivál-fellépéshez gratulálok, különösen jó élmény lehetett! Milyen álmot szeretnél még megvalósítani, vagy elérni a Frosttal?
F: Az álmodozós korszakunkon már túl vagyunk… Tesszük a dolgunkat és ha lehet, szeretnénk minden téren előrelépni. Az album megjelenése után meglátjuk mi történik, ami biztos, hogy a koncertezős részt megpróbáljuk egy kicsit „vaskosítani”!
Nos, az olvasók ezt könnyen tesztelhetik irány az S8 a Frost koncert napján (is). Köszönjük a beszélgetést, további sok sikert kívánunk a zenekarnak!
F: Köszönöm az interjút, kitartást és sok sikert a Fémforgácsnak valamint az olvasóknak! Hail Black Metal!
