Fémforgács
Számomra az elmúlt évek egyik legnagyobb hazai eseménye – zenei téren – az volt, amikor a Bridge To Solace bejelentette visszatérését. Bár, hogy ez mit is takar pontosan jövőre nézve, az nem egészen világos, még így a koncert után sem. A bejelentett reuninont demonstráló koncertet aztán megtépázta a COVID, meg az Dürer nagyterem elkészültének a csúszása. Tolódott az esemény ide-oda, még végül a naptár 2023 szeptemberénél állapodott meg.
A visszatérés pedig nem csak a tologatások miatt izgatta a nagyérdeműt. A bandát a feloszlás óta egyszer lehetett elcsípni élőben, mégpedig a nemes célt szolgáló 2016-os Jótékonysági Punkesten. Már akkor (voltam olyan szerencsés, hogy ott lehettem, ezen a rövid “életjelen”) egyértelművé vált számomra, hogy mekkora űrt hagyott maga után a zenekar.
A BTS már aktív korában is hiánypótló volt (ez ugyan úgy igaz a volt az “előd-zenekar” Newborn-ra is). Merem állítani, hogy a 2003-ban megjelent Of Bitterness And Hope nyugodtan odatehető bármelyik nemzetközi kiadvány mellé. A banda nem kajtatott a színtér után, hanem egész pályája során együtt haladt vele, sokszor megelőzve azt. A debütalbum a mai napig nem vesztett fényéből, a magyar keményzene csúcsalkotásának tekinthető. A csapat pedig, ott vette fel a fonalat, ahol abbahagyta. A koncert-dátum huzavona zavarában egy új dal is napvilágott látott, melynek hallatán olyan érzésem volt, mintha el sem telt volna az a sok év.
A leírtak fényében mondhatni (kb. úgy, mint a Messiást), izgalommal telve vártam a koncertet. Milyen volt? Röviden? Erről a buliról csak az távozott csalódottan, akinek ez volt a célja. A zenei alapanyagot ugye nem kell magyarázni, hiszen a csapat gyenge nótát sosem adott ki a kezei közül. Az előadás lendületes és szenvedéllyel teli volt, Zoli gondolatai pedig még mindig aktuálisak és mélyre szántóak, legyen szó a dalszövegekről, vagy pedig a koncert során elhangzott beszédekről. A teltház pedig egyértelműen a közönség igényét jelzi, ami a csapat iránt mutatkozik.
Ennél a bulinál nincs értelme nótákról beszélni. Mondjuk azt muszáj leírnom mekkora meglepetés volt a Newborn nóta Szalkai Tibor beugrásával. Nem lehet szavakba foglalni, mit adhat élőben egy Believe, egy Rethink. Redefine. Revolt., vagy a Deathrace with Dimension Four. Ez a buli ugyan úgy legendás lesz, mint a Punkestes szösszenet lett, ez nem vitás. Itt csak arról lehet beszélni, ha már vagyunk olyan szerencsések, hogy van egy olyan zenekarunk, mint a BTS, akkor élvezzük a hangzóanyagokat, vagy az esetleges további fellépéseket. Továbbá legyünk büszkék, hogy egy olyan közösség részei lehetünk, mint amit ez a banda 20 év alatt felépített maga körül. Mert, ahogy Zoli is többször elmondta ” Itt a színpad és a mikrofon mindenkié!” így kell visszatérni tisztességesen! Várom a folytatást!
Fotók: Dürer Kert
