Fémforgács
Ismét egy Putrid Cult-os kiadvánnyal szeretném borzolni a kedélyeket, ami nem más mint a már 1993 óta létező lengyel Darkstorm zenekar The Oath of Fire című mesterműve. A zenekar projekt jellege nyilvánvaló, mivel egy ember áll az egész hátterében, Lord Darkstorm, aki kisegítő zenészek segítségével készíti a lemezeket. Első körben még a Graveland/Veles hagyományokat ápoló tipikus szláv black metal volt az irányadó a műfajukat tekintve, de mint hogy azt látni, illetve hallani fogjuk, ezt a megközelítést az The Oath Of Fire albummal majdhogy teljesen elhagyta.
A 2017-ben megjelent album első ránézésre egy Mercyful Fate koppintásnak tűnhet (albumborító, számcímek), amely állítás részben meg is állná a helyét akkor, ha az ember nem szánna rá kicsit több időt befogadni, megemészteni a hallottakat. Ez az album egy kinyilatkoztatás. Egy mestermunka az ősi heavy/black/pagan zenekarok imádatának oltárán. Személy szerint minden pillanatával tudok azonosulni. Ebben a szellemben indul az első dal The Guardian Of Heavy Metal címmel, mely egy középtempós, old-school nóta láncokról, pokolról, heavy metalról, életérzésről. A lemez megszólalása picit “poros” a mai modern heavy metal zenekarok hangzásához képest, de ebben is megnyilvánul a régi szellem tisztelete. Más keveréssel szerintem el is veszne az egész lényege. Lord Darkstorm hangja egyszer hisztérikus, King Diamond sikoly, máskor mélyebb tónusú tiszta ének, néha még károg is, nagyon sokrétű és változatos hangi adottságokkal rendelkezik. Második dal a The Curse Of The Pharaoh, a címéből is látszik hogy egy vérbeli Mercyful Fate imádat.
Egy középtempós heavy/black metal tétel, változatos vokállal (itt a magasak kicsit előtérbe kerültek), szólókkal, misztikus hangulattal átitatva. Nekem a kedvenc nótám is lett az albumról. Itt jegyezném meg, hogy azért a dob hangzása hagy némi kivetnivalót maga után. Első körben gyanakodtam, hogy a megszólalás alapján dobgép lehet, de ahogy többször meghallgattam az albumot, azért észrevettem a pici színezéseket, váltásokat, amit egy beállított dobgép nem tud visszaadni ilyen formában. Meg lehet egyébként szokni, de nem a legjobb. Egyébként nincs semmi gond Wened teljesítményével (ezen kívűl ő még elképesztően sok projektben zenélt/zenél aktivan), masszív, néha mintha direkt pontatlannak tűnő (utólag rájön az ember, hogy mégsem az) alapot ad a muzsikának. Dobolási stílusa szerintem hasonló mint a Darkthrone-os Fenrizzé.
A következő, a The Hellfire Club című nótának dalszövegét sajnos nem találtam a bookletben, de hasonló jellegű okkult, középtempós heavy metal megnyilvánulás mint az elöző dal. Ez az okkult sátánista irány folytatódik az Into The Dead dalban, ahol még blastbeat is hallható, ami a Darkstorm korai időszakához köthető. Érdekes hallani egy tiszta heavy metal éneket, black metal alapon egyszerre. Dalszövegileg az album legsötétebb tétele, mivel az antikrisztus megszületéséről szól. Egy ismételten menetelős oldschool metal tétel után (The Rooks Of Azelsgard), jön egy kis punkos, gyors tempójú, erőteljesen King diamond énekhangját megidéző, varázslatos speed metal nóta, a A Tale Of Fury And Speed. Ebben a dalban is előtérbe kerülnek itt-ott a korai black metal hatások. Szintén remekül összehangolták hőseink a zenei világokat, így adva egy totál egyedi hangulatot az anyagnak. Harci dobbal, zörejekkel indul a következő dal a Song Of Fire And Ice. Az epikus korszakát élő Bathoryt felelevenítő, lassú tételben a Trónok harca mitológiája köszön vissza, ami szerintem egy nagyon érdekes és különleges próbálkozás. A dal maga kiváló, a végén van egy akusztikus kiállás is, amit akár Quorthon is írhatott volna (nekem egyből a Twillight Of The Gods nóta ugrott be). Szintén pagan metalt következik, mégpedig viking utazások, harcok története, a The Quest Of The Ancients című dalban. Ezt a számot hallottam elsőnek a zenekartól még youtubeon, és azért is igyekeztem beszerezni a teljes albumot.
A Heaven című nótában Lord Darkstorm ismét bizonyítja milyen jó énekes, ez a dal egy tiszta vokál központú, menetelős, misztikus darab. Az album a The Time Of The Wolf speed darabbal, illetve a zongorás kiegészítéssel, károgással előadott The Power of Świętowit című dallal záródik, utóbbi nagyon kilóg a sorból, nem is fogott meg annyira.
A lemez borítóját az a Thomas Holm festette, aki többek között a King Diamond, Mercyful Fate,
Nifelheim és Wolf zenekaroknak klasszikus lemezeinek artwork-jét is készítette. A bookletben szerepel, hogy ez egy tiszteletadás, ami non-profit orientált. Annak tudatában, hogy sajnos mennyire nem kapott reklámot ez az anyag, és hogy csak CD-n jött ki, ezt totál el is hiszem. Minden apró hibája ellenére, nálam bent van a top kedvenc albumok listáján. Sajnálom, hogy tíz pontnál többet nem tudok rá adni. A lengyel Putrid cult hivatalos hazai terjesztője a Fekete terror productions.
Heavy metal heart & soul!
