Fémforgács
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fellebbentjük a függönyt egy igen különös produkcióról! Ha van merszük, akkor csatlakozzanak hozzánk erre a szokatlan utazásra és lépjenek be a vizuális zenei művészet eme groteszk fátylába burkolt szürreális világába! Felejtésnek el mindent, ami szokványos és hétköznapi, mert itt az A Flying Fish névre hallgató nem mindennapi projekt második nagylemeze! Elkápráztató módon tolja ki a hagyományos értelemben vett zene határait és vezet minket a psziché rejtett bugyraiba. Bizony ez a pszichedelikus zenei kaland nem akárkinek ajánlott! Ha valaki nem elég nyitott és befogadó, akkor könnyen beragadhat az üresség bardo-jába, ahonnan a visszatérés korán nem garantált. Akik még velünk maradtak, azoknak garantálhatom, hogy nem akármilyen alkotás megismerésében lesz részük!
Az A Flying Fish Râhoola (Vitam Aeternam – ének, gitár, billentyűk) szólómunkájaként indult 2018-ban. Rá egy évre jelent meg a Carnival of Souls kisalbuma, amit két tíz percen túli hosszúságú single követett. Az első lemez 2022-ben jelent meg Pollo Sin Cabeza címmel. Idén novemberben Râhoola elhozza nekünk az új művét, mely összegezi az korábbi zeneszerzői tapasztalatait, amit az El Pez Que Voló – ACT I című lemezben formázott meg. A címből adódóan már sejthető, hogy egy koncept albumról van szó. A muzsikus elmondása szerint az anyag tematikája: „egy zenei küldetés, mely feltárja a bennünk rejlő isteni drágakövet. Vágyak, fóbiák, patológiák és erények karikatúraszerű gyűjteménye, amelyek a keleti és nyugati hagyományok (keresztény és buddhista szövegeken alapuló művészi szinkretizmus a multikulturális összefonódás a jungi megközelítésén keresztül) ambivalens morális összemosását hozták létre. Ezen zoomorf (állat-alakú), naiv és messianisztikus hős utazását átitatja egy pszichedelikus aura, amely a lehetetlen megálmodására invitál”. Az első felvonás egy bizarr megközelítést alkalmaz, hogy közelebb hozza hozzánk az album rejtett, erősen szimbolikus üzenetét. Az Act I bemutatja: „Teezûcket, egy madár és egy hal különös fiát, aki depressziósan él a tenger sötét mélyén. Egy varázslatos éjszaka csodálatos ajándékot kap: oneirikus (álomszerű, álombeli) látomást, felszólítást, hogy szembe nézzen belső félelmeivel és megkeresse igazi sorsát. A túlzott védelem, a mérgező áldozati és megváltozott állapotok, az érettség, valamint az isteniség és a káprázat közötti áramlás témáit tárja fel ebben az eklektikus, fantáziával teli extravagáns zenei-kalandban.”
A művész megjegyzése nyomán projekt zenei indíttatása: „egy mindent magába foglaló zenei tégely, ahová mindenféle furcsa hanganyagot öntök, amihez csak a kicsavarodott elmém hozzájut.” Való igaz, hogy a nem hétköznapi muzsika rengeteg szokatlan megoldást tartalmaz. Számtalan hatás és zenei eszközt vonultat fel ennek a tarka audio-vizuális alkotásnak a megvalósításában. Így Raúl megnevez olyan behatásokat, mint a Queen ének-kórus tematikája, a Devin Townsend féle grandiózus hangszerelést, Mike Patton őrült megközelítését az ének szekcióhoz és a váratlan kitérőkhöz. Nem elhanyagolandó módon, hatásként kiemelendő a legendás Devil Doll féle koncepció, a mikroszkopikus részletek iránti megszállottság, a hangtervezés és a sprechgesang (speciális énektechnika az ének és beszédhang között – jellemzően musicalekben hallható ilyen eszköz) énektechnika. Mindezek mellett a Blind Guardian epikus zenekari metaljának ereje, a The Mars Volta nyers pszichedelikus érintése és Björk túlvilágisága szintén otthagyják a nyomaikat A Flying Fish kottáiban. Én személy szerint még kiegészíteném ezt a nem mindennapi listát Danny Elfman zseniális musical/film zenéinek a hatásával is. Râhoola az El Pez Que Voló – ACT I anyagot egyfajta rockoperaként aposztrofálja. Mindenesetre a korong minden olyat nélkülöz, ami szokványosan bevett és bejáratott megoldás. így hát nem maradt más hátra lépjünk, de ebbe a furcsa világba!
El Pez Que Voló – ACT I Obertoora című nyitánnyal vezeti fel ezt a szürreális művet. Az énekek, a felvétel és a stúdiómunkák mellett minden hangszert a művész kezelt. De természetesen a színes ének megvalósításához több vendég is becsatlakozott, hogy megjelenítsék a történet szereplőit és a köztük zajló párbeszédeket. Az események áradatát fajsúlyosan a nagy zenekari betétek jelenítik meg. A hangszerek sokasága színekkel teli árnyakként rétegződik. Valóban elképesztően változatos a nóták hangszerelése, amit a számtalan rétegű ének és sample, valamint színpadi elem tesz teljessé. A musicalszerű, rengeteg zenei stílust ötvöző Genezees vezet el minket a már promotált Teezûck nótához. A videó forrásaként egy 1955-ben készült fekete-fehér rajzfilm szolgált. (Az 1920-1950-es évek rajzfilm világa alapvetően erősen befolyásolja a projekt képi és zenei univerzumát) Ebben a szürreális videóban megismerkedhetünk a sztori központi alakjával, Teezûck-al. Râhoola elképesztő hangja ezer árnyalattal jeleníti meg az összetett ének szekciót. Maga a vokál, a kórusok és a nagy-zenekari kíséret mellett, a másik, ami komoly tengelyét képezi az alkotásnak. Oroszlánrészt vállal a korábban említett sprechgesang stílus, mely narráció-szerűen vezet minket a történet fonalán. A szövegek és a történet is erősen szimbolikus, amit a mesehős fejlődésén élhetünk meg.
Való igaz, a sorokat figyelve esetleg még magunkra is ismerhetünk az életünk pár homályos, vagy rejtett szegletére kivetítve. Az erős musical és rádiójáték hangulatú megvalósítás mellett azért a metal elemek is beköszönnek, mint például a soron következő Fear Thyself című nótában is megtapasztalhatunk. A komorabb hangulatú Twin Snails (ami bennem Tim Burton’s The Nightmare Before Christmas pillanatait idézte fel) és az Upon a Star után a női éneket felvonultató Holy Fruit következik, ami nagyon éteri és egyben fura atmoszférával párosul, amit a rádiójáték szerű koncepció tesz igazán teljessé. A lemez legfurcsább és legbizarrabb tétele folytatja a sort, az A He̊-Kuree Dream. Nem egyszerű darab, annyi stílust kavarodik bele, hogy nehéz magunkban elhelyezni a darabot. Itt (és a következő nótában is) viszont karakteresen éreztem a Queen féle kórusokat és annak zenei megoldásait. A bohókás szerzeményben valóban kiütközött a rockopera jelző. Így érkezünk meg a Mama, Papa! című tételhez. Ebben Teezûck nevű hősünk megküzd a felnőtté vallassál, ezzel belső vágyainak kiteljesedése nyomán a karakterfejlődéssel. Ez a Destiny Calls című zárótételben csúcsosodik ki, amolyan nagy finálé formájában.
A korong túlszárnyalta az elvárásaimat! Saját tarka-barka köntösébe burkolva valósítja meg ezt a képzeleten túli univerzumot. Számomra megjelenítette a Devil Doll zenei örökségét, de felidéződtek bennem Danny Elfman Karácsonyi legendás Lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas) zenei pillanatai is. Alapvetően azt gondolnánk, hogy kakofonikus és megterhelő hallgatni való, de épp az ellenkezője. A zenei eszközök, énekhangok nagyon is támogatják egymást és az izgalmas zenei-színpadi kép ott tartja a figyelmet az anyagon.
Tehát abszolút mértékben muzikális alkotásról van szó. Viszont mindenképpen igényli, hogy a hallgató nyitott legyen. Beszűkölt zenei világgal nem lehet hozzáállni ehhez a tág spektrumú produkcióhoz. Hiszen egyedit és kiemelkedőt létrehozni mások által már unalomig járatott klisék tárházából szemezgetve nem lehet! Kellenek az olyan művészek, mint Râhoola, aki nem fél szembe menni, sőt egyenesen az arcába nevetni a hagyományos megoldásoknak. Ha az ember befogadó és elég bátor, akkor egy valóban különös és elbűvölő utazás részese lehet. A november negyedikén megjelenő lemez elérhető az A Flying Fish Bandcamp oldalán, digitális és fizikai formátumban. (Ez az utóbbi igazán érdekes megoldással élve, AI által generált lemezborítót kapott.) Addig is élvezhetjük a szeptember elején promotált nótát! Devil Doll, Angizia, Danny Elfman, öOoOoOoOoOo, Devin Townsend, Frank Zappa és természetesen Vitam Aeternam kedvelők számára kifejezetten ajánlott az albummal történő megismerkedés!
