Dionysos Rising
Kiadó:
Reaper Entertainment
Honlap:
facebook.com/warmen
A "Harcos emberek" vezérkari főnöke Janne Wirman, a Children Of Bodom billentyűse, aki az anyabanda 2019-es földbeállása után inkább befejezte az egyetemi tanulmányait az építészmérnöki karon, míg az énekes-gitáros Alexi Laiho próbálkozott a Bodom-örökség továbbvitelével Bodom After Midnight néven. Ebből sajnos nem lett semmi, mert Laiho 2020 decemberében tragikusan fiatalon, mindössze 41 évesen áldozatul esett csalfa és pusztító szerelmének, az alkoholnak. Végül talán éppen ez adta meg a löketet Wirmannak, hogy kilenc év után egy új "szóló" lemez elkészítésébe fogjon.
A legutóbbi Warmen lemez recenziójában ezt írtam: "Egy tipikus Wirman" - vagy Warmen - "lemez úgy néz ki, hogy van néhány instrumentális, neo-klasszikus stílusban fogant szerzemény, különböző énekesekkel színesített skandináv power dalok, egy Alexi Laiho (Children Of Bodom) által fölhörgött durvulás, és pár földolgozás dal." Na, ez nem tipikus Warmen lemez, vagy legalábbis nagyobbrészt nem az. Egyrészt Laiho helyére érkezett Petri Lindroos az Ensiferumból, másrészt végig ő énekel (pontosítok: hörög) az albumon, azaz lőttek a jó kis skandináv power daloknak (ezt elsősorban a TunnelVision frontemberének, Marko Waaranak hiánya miatt panaszolom), mint ahogy búcsút inthetünk a neo-klasszikus ihletésű instrumentális szerzeményeknek is. Maradt ellenben a tipikus pop földolgozás a '80-as évekből, ezúttal az Ultravox "Dancing With Tears In My Eyes" című slágerére esett a választás - ami meglehetősen furcsán szól acsarkodó torokhangon.
Nincs mese, a Warmen Laiho halála után most bevállalta, hogy a Bodom-örökség gondnoka lesz. Ez a Bodom rajongóknak minden bizonnyal szívmelengető hír, nekem azonban, aki inkább a dallamos tételeket szerettem, fölér egy gyomrossal. Ettől függetlenül a vezérkari főnök testvére, Antti Wirman továbbra is nagyszerűen gitározik (nagyon működik a fivérek közötti kémia), az új dobos, Seppo Tarvainen pedig elképesztő energiákat hozott magával a csapatba.
Nem tudni, hogy a "Here For None" csak egyszeri föllángolás, amolyan Children Of Bodom tribute, vagy esetleg a Warmen stabil formációvá növi ki magát, amelyik innentől kezdve tudatosan fölkarolja a Laiho halála után megzakkant Bodom rajongókat. Én inkább az előbbire tippelek, hiszen az album még az Ultravox földolgozással sem éri el a 40 perces játékidőt. Mindenesetre nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük: Ahogy a göteborgi In Flames gyakorlatilag újraalakította önmagát The Halo Effect néven, úgy most a Warmen fazonigazításával lényegében a Children Of Bodom született újra. Ha csak egy rövid időre is.
Tartuffe
