rattlead.hu
Az Immortal élt, él, és élni fog!
Nagyjából ezzel a mondattal lehetne nagyon tömören kifejezni a banda „esszenciáját”, hitvallását. Kicsit olyan érzése is van az embernek, hogy valójában az Immortal maga, mint entitás létezik, minden más, mint például, hogy kik és hogyan zenélnek benne, csak részletkérdés, és ez az entitás, mint John Carpenter remek filmjében, A Dologban, mindent magáévá tesz, átformálja, és prezentálja, mint önmaga. Mert, hát legyünk őszinték, ez a banda már csak nyomokban tartalmaz eredeti Immortalt, pedig az ember régen el se tudta volna képzelni, hogy A ZENEKAR, A BM ZÁSZLÓSHAJÓJA, A TESTVÉREK (Igen, én is azt hittem) valaha is szétválnának, hiszen halhatatlanok, meg minden…
Amiért sokat is tettek, hiszen letettek az asztalra négy örök klasszikust, amik ráadásul még minőségben is kiemelkedtek az akkori dömpingben, egyediségükre mi sem jobb példa, hogy szerintem nincs az a blekker, aki ne ismerte volna fel rögtön a számról, kik is alkották őket. Persze, az élet mindig szeret szívózni, és minden bizonnyal az a fránya tendinopathia mindent megváltoztatott. A ’97-ben diagnosztizált akut íngyulladása miatt Demonaznak fel kellett hagynia a gitározással, és bár továbbra is ő szolgáltatta a bandának a zeneszövegeket, sőt, még ő menedzselte is azt, ahogy Abbath is egyre több interjúban is jelezte, valami megváltozott közöttük, már nem működött a kémia, és Horgh érkeztével már a duó, nem duó volt (sőt, lett basszerosuk is). Eme felállás is kitermelte a maga négyes-albumát, és bár ezek már frissebbek, az adott kor igényeit követve finomodtak is, a hangzás, a feeling tiszta Immortal volt.
Ám Demonaznak úgy tűnik több sütnivalója volt (valójában az entitás irányította őt, érezvén, hogy fogy az ereje, a testét bitorlói olyat akarnak tenni, ami létét is veszélyezteti), mert a szövegírás közben azért csak megműtötte a kezét, és remek tervet eszelt ki a „tesó” és Horgh kipattintására, így hopsz, 2015-re már ő lett a góré, újabb hét év után már egyszemélyes banda lett az Immortal (ez annyira hirtelen jött, hogy még én se tudtam erről, Dani kolléga világosított fel róla 
). Elérkeztünk hát az idei évre, amikor is nagy csinnadrattával be lett harangozva az új album.
És, hogy milyen lett? Olyan Immortalos, de a szó való értelmében. A lény megerősödve, mindent és mindenkit elsöpörve talán a legtisztább és legkiforrottabb fizikai formáját alkotta meg, mintha a Battles In The North-t és a Heart of Winter-t gyúrtuk volna egybe. Sőt, kicsit még ennél is több, hiszen a címadó -nyitó nóta, bár csak nyomokban, de azért egy erős Bathory-feelinggel indul. Eszelős tempóval, túlvilági hanggal (talán ez az egy közös és más a két frontember között, mindkettőjük hangja nagyon egyedi, mégis nagyon brutális, és tökéletesen illik a zenéhez), kegyetlen dob kísérettel indul, hogy aztán egy hirtelen váltással belassuljon, epikusabb jelleget öltsön. Az utána érkező Thunders of Darkness kicsit olyan, mintha az előző számot kettévágták volna, még az alapriffek is hajaznak egymásra, talán csak a szólórészek mutatnak eltérést. Disszonancia és harmónia. A harmadik – Wargod – számnál végre megérkezünk Blashyrkh földjére, és úgy tűnik, az entitás is itt tudja igazán kifejteni erejét: hamisítatlan Immortal cucc, a maga jellegzetességeivel együtt: súlyos, lassabb, ám annál mélyebb zene, egyszerű szólamokkal, monoton, mégis megújulni képes elemekkel.
A Return to Cold-nál van az első igazi felismerésem: hoppá, ez de ismerős! Mintha a Hearts of Winter-en valami hasonló rész lett volna. És igen . Jópár részre került hasonló címke, mégsem érzem önismétlőnek, az egész valahogy annyira egyben van mint Jack háza Lars von Trier filmjében. Ellenben lènyünk néhol meglepően bátor is. A Nordlandirh kifejezetten erős és jó instrumentális nóta. Tökéletesen felépített, jól megszerkesztett, akár az Enslaved is ìrhatta volna, mint, ahogy a Blashyrkh my Throne-t a fénykorát élő True Immortal is.
Hogy tökéletes album? Koránt sem. Érzem én is, hogy több sebből vérzik, sok a visszahallás, itt-ott nagyon typische, de el kell azt is ismerni, a lényünk ezt az átalakulást is átvészelte. Megjelenési formája igenis egységes, jól felépített, a jövőre nézve is biztató. .
