rattlead.hu
Eddig, ha azt mondták volna nekem, hogy mondjak egy jó black metal bandát az USA-ból, egy csapat neve sem ugrott volna be. Nos, ez az állapot idén máj.26-tól egész biztosan megváltozik, ugyanis ekkor jelent meg a címben szereplő banda friss albuma, ami nálam már pár hallgatás után e műfaj kiemelt kategóriájú anyagai közé lépett idén. Ezek az atlanta-i srácok a megalakulásuktól eltelt (2013) éppen tíz év alatt jól megtanulták az európai testvéreiktől a black metal mesterséget
. Elsőre meg nem mondtam volna, hogy honnan származnak, ugyanis a zenéjükben jól ötvözik az európai heavy metal dallamosságát a klasszikus black metal elemekkel. Egyik Rattle-s kollégám például blackened heavy metal-ként definiálta ezt a zenét. Tény, hogy az átlag „fekete fém” muzsikáktól eltérően, itt sokkal több heavy-s melódia, gitárszóló és misztikus hangulatú rész hallható (Invictus,Seven Thunder,Ethereal Fire…).
A dallamosság mellett a másik számomra pozitív értelemben vett fő jellemzője az anyagnak, a komplexitás. Rengeteg jobbnál jobb téma sorakozik az átlag 5-6 perc hosszúságú dalokban. Itt tehát szó sincs 10 percig nyújtott 3-4 hangból álló unalmas sistergő gitáros primitív csörömpölésről, mint ahogy azt e műfajban még most is rengeteg „hulladék” banda műveli. Ez az album is számomra azon black metal anyagok egyike, ami bebizonyítja ezen irányzat létjogosultságát és a benne rejlő potenciált. A lemez olyan dalai mint a With Fury Allegiance, Shadowland vagy a Holy Dark akár WATAIN vagy a Dimmu Borgir zeneszerzőinek fejéből is kipattanhatott volna. Hatalmas gratuláció az alkotóknak!
Esztétikai szempontból is teljesen harmonizál a külcsín a belbeccsel .Ez esetben is egy, a zene stílusához illő szép borítót láthatunk.
A végére még egy ironikus megállapítás: „Lám, lám, ugye, hogy arcfestés nélkül is lehet hiteles, jó black metalt játszani!” UFF!
