Fémforgács
Amikor idén tavasszal Sánta Zola (Let The Cigar Die, LAST, MAYFLY, Spontán Blues Band, Riverside Booking, stb.) elfogadta a meghívásomat és eljött a rádióba, nem érkezett üres kézzel. Kaptam Tőle egy könyvet, amit a bátyja, Laci írt. (Köszönöm szépen Zola!)
Az Alpárfeszt UNDERGROUND igazából egy interjúkötet, ami már magában is egy különlegesség, de ráadásul a beszélgetéseken keresztül nem csak bemutatja az adott zenekart, hanem az idén tíz éves ALPÁRFESZTről is rengeteg infót kapunk.
Én ugyan még sosem voltam, de évről évre tervezem, hiszen alapból mindig is egy barátságos, emberléptékű és igazi underground rendezvénynek tűnt a hírek és a beszámolók alapján. Sőt, mára olyan rangot ért el, hogy a meghívottakon túl a jelentkező zenekarok közül szakmai zsűri választ fellépőket egy kvázi tehetségkutató keretén belül.
Rendhagyó módon a sportrovattal, szóval a végén kezdem. Az utolsó oldalakon Laci a CREW tagjait szólaltatta meg. A válaszok pedig tovább erősítik, hogy ez a rendezvény egy kiterjedt baráti közösség ajándéka egyrészt saját maguknak (sokan válaszolták például, hogy számukra a fesztivál A nyaralás), másrészt a fesztiválon fellépő zenekaroknak és a közönségnek. Na, itt egyébként van egy jókora közös halmaz is. 😉
Igazi benfenntes sztorik is előkerültek, szinte ott voltam a körükbe, érezhetőek voltak a cinkos összekacsintások, a csipkelődések, a történetek röhögésbe fulladó felelevenítése, az ezek kapcsán érezhető jókedv és nosztalgia. Meg a tettvágy, hogy minden fáradalom ellenére csinálják azt, ami a tiszaalpári Kis Bakterből kinőtt és egyre nagyobb nevet szerez magának idehaza úgy, hogy közben megtartja underground jellegét.
De nézzük, milyen csapatok léptek fel az idők során, akiknek mind-mind sokat jelent az AlpárCREW által létrehozott és menedzselt néhány napos együttlét!
A kötet rögtön a Don Gatto-s Acélos Balázzsal indít, vele mindig izgalmas egy-egy interjú. A Barbears-es Lukács Laci, akinek kajáit sokan emlegették. A VolumeFeeder-es Robi nevetve mesélte az Alpárfesztes kalandját Besnyő Gabóval, aminek a közönség is majdnem kárát látta.
Pityeszt nem kell bemutatni. A vele készült interjú jó bepillantást enged a karrierjén keresztül a hazai undergroundba. Az ismertebb bandák sorát gyarapítja a KIES, meg a LAZARVS, akik elismeréssel szóltak az Alpárfesztről, hiszen “egy rakás olyan bandát sorakoztat fel, akik sajnos a nagyobb feszteken szinte egyáltalán nem kapnak lehetőséget” – mondta Makai Laci.
Az Alpárfeszt azért is jó, mert nem egysíkú. Ennek egyik remek példája az IDEGEN, akiket Zola a rádióműsorban is megmutatott, s nekem is titkos favoritjaimmá váltak.
A folytatásban megszólalt Janó Misi (Warchief), a Nova Prospect, a Dungaree, a sajnos már nem létező Lost Continent, Zola egyik bandája a Let The Cigar Die, kőbányai kedvenceim, a Burning Full Throttle, akik ma már Muddy Roots-ként állandó tényezői a fesztiválnak.
Persze korántsem teljes a felsorolás, összesen huszonöt előadó és zenekar szólal meg. Még megemlítem a reggae különlegességével A Láma Dalai zenekart, akik mindig jó bulit tolnak a metalos közegben is, valamint kiemelem a Zahorán Csabával készült “beszélgetést”, aki egyetlen kérdére összefoglalta mindazt, ami egy underground zenészt visz előre.
Sok szó esett a fesztivál zárás utáni afterről is, ennek ékes példája az összefoglaló videó is, de említhetem az időről időre megrendezett mini Alpárfeszteket is.
A keménytáblás kötet végére kb. ötven(!) oldalnyi fotót gyűjtöttek össze, aminek nézegetése garantáltan kedvet csinál, hogy betervezd a következő fesztivált.
Ajánlom figyelmetekbe a Zolával készült Fémforgács Podcastot:
https://faklyaradio.hu/podcasts/femforgacs/alparfeszt-special
A könyv egy kiváló kordokumentuma a hazai underground színtérnek, de akkor is ajánlom, ha voltál már az AlpárFeszten, akkor meg pláne, ha nem.
Itt tudjátok beszerezni: https://undergroundbolt.hu/termek/alparfeszt-underground/
