rattlead.hu
Marc Grewe munkássága egészen idáig kimaradt az életemből. A Morgoth death metalja a ’90-es évek első felében nem az én zeném volt, így később sem követtem a német frontember pályafutását. Most viszont – a „thrash metal” műfaji megjelölés mellett – éppen az ő személye keltette fel az érdeklődésemet a Deimos’ Dawn április 14-én megjelent debüt albuma iránt. Grewe egy thrash banda élén? Bizony! Ez az infó azt sejteti, hogy hősünk itt tisztább hangon is megszólal, és énje dallamosabb oldalát is megmutatja.
A zenekar hangszeresei sem ifjú titánok: Andy Doé gitáros, Matthias Lange basszusgitáros és Mathias Schmidt dobos (akik kora gyerekkoruk óta ismerik egymást, és már tinédzserként együtt muzsikáltak) is elmúlt már 40, amikor 2017-ben
összehozták a csapatot. Azonban a dolgok csak két évvel később kerültek egyenesbe, amikor rátaláltak a számukra tökéletes frontemberre.
Saját bevallásuk szerint a tagokra olyan alkotások hatottak leginkább, mint Kreator Coma of Souls, a Sepultura Arise, a Slayer Seasons in the Abyss és a Sodom Tapping the Vein albuma. Én ezek közül elsősorban a Sepu muzsikáját hallom ki a dalokból, némi slayeres témázgatással vegyítve; a frontember orgánuma is leginkább Max Cavalerát és időnként az egykori Celtic Frost-vezér Tom G. Warriort idézi.
Az albumot nyitó Feeding the Decline – ahogy az kell – egy tekintélyt parancsoló, szélvészgyors, majd súlyos középtempóval teret foglaló nóta. Elsőként a The Final Illusion középtempói csalnak mosolyt az arcomra, ahol a riffelésnek és a szólóknak is bőven jut hely. Ugyanilyen szimpatikus tétel az Over Your Dead Body és a barátian gonosz Unholy Water is, abszolút kedvencem azonban a szintén visszafogott iramú The 4th Wall. A dalok szigorát több helyen is dallamos vokálok színesítik; a záró Terrorvision Quest talán az egész anyag legsokszínűbb szerzeménye, a dalok füzérét pedig hangulatos vonós bevezető és outró foglalja keretbe.
Az Anthem of the Lost nagyjából ugyanazon a polcon van nálam, mint a Bonded 2020-as debüt albuma. Ígéretes bemutatkozás, megbízható anyag, akár még karakteresnek is mondanám, éppen ezért újra és újra szívesen hallgatom. Számomra eddig az év egyik kellemes meglepetése; biztos vagyok benne, hogy egyeseknél nagyot fog durranni. Erős négyes.
