Fémkereső
Ho-ho-ho, idén két nappal korábban érkezett a Vérapu az underground metálzene híveinek. Négy igen figyelemreméltó zenekar fogott össze az Insane Hellride Entertainment jóvoltából egy igazi éj-mélyből fölzengő zenei estre. Szinte biztos voltam benne, hogy ebből a rendhagyó céges buliból a Kisjézus korhatár miatt tuti kitiltva, és miközben caplatok a nyálkás szakadó esti esőben a Dürerben, egyszercsak mintha Rudolf feje sejlett volna fel karóra tűzve, sebaj, tél csendjén halkan ring, gondolom magamban.
A karácsonyi mészárlás némi spéttel indult ugyan, de addig is szépen gyülekeztek a népek, csoportosan, születésnapra vagy éppen az ideális randira várva. Amíg várakozik, addig egy Portugáliába szakadt hazánkfiától ismerhettem meg az ottani gyér sörfelhozatalt, ám annál nagyobb lelkesedéssel mesélt a jóval kedvesebb emberi viszonyokról. Aztán szólt a száncsengő csing-ling-ling, irány a kisterem, ahol majd földobban négy nagy ló és csönd-zsákból hangot lop.
Az első hangtolvaj pedig az EXODIKON volt, akik a szokásos egyszerű casual stílusban nyomták a fekete fémet: három fekete póló a háttérben, középen fehérben pedig az énekes-basszer Pósfai József. Nem is kell mindig a true-tupír. A pár éve ráncfelvarráson és megújuláson átesett zenekar tavaly adta ki Árnyam útján című black/death albumát, és megbízhatóan teljesít koncerteken. Az igényes filozofikus szövegek pedig ékes példái annak, hogy mennyire virulens tud lenni ez a műfaj magyar nyelven is. Ráadásul a zene és a magyar nyelv prozódiája néha egészen érdekes kontrasztot képez a dalokban. Rendkívül változatos hangulatokat megidéző, egyszerre brutális és dallamos, illetve gyors és lassú részeket váltogató zene kifejezetten Természetesen az első lemez dalai voltak terítéken (Az elmúlás kútja, Árnyam útja), de ugye jövőre új lemezzel jelentkeznek, így természetesen A hanyatlás természete is szerepelt. Várom a második albumot.
Az igazi karácsonyt a TÜRBÖWITCH hozta el számunkra, akik télapósapkában, műszakállal, karácsonyi pólóban és feldíszített dobokkal léptek színpadra. Na ilyen az igazi underground hitelesség. Bevallom őszintén, elsősorban miattuk látogattam erre a jeles alkalomra, mert nagyon bejött a Fullmoon Liquorthropy című második album. Hatalmas, hiteles, őszinte speed, thrash, punk orgia, tele iróniával. Olyan intenzíven csaptak bele, hogy kiderült, a mikuláshacuka kevésbé headbang-álló, és az első szám után rögtön fel is röhögött Kommandante Klit , hogy a dobos biztos felnyomta a speedkúpot, mert annyira kellett tekernie utána. A meglepetések azonban nem értek véget: pár szám után D-Pete eredeti hangszerén, azaz basszuson csatlakozott a Napalm to Poserre, illetve később Kasper Botond (Needless) dobokon, és míg ő felmentek, Hellcummer lefele távozott, hogy elfoglalja méltó helyét egy jó VIP circle pitre. A koncert közben pedig lelkes manóként jöttek a Needless tagjai, és dobozos söröket osztogattak az élen álló pogóban megfáradt rajongóknak. Volt is szükség a szomjoltó nedűre, hiszen az elejétől fogva lelkesen pörgött a keménymag, és még a lufival tomboló ünnepelt is biztonságban volt (boldog születésnapot innen is, Kriszti). Volt is min, mert olyan dalok pörögtek le, mint a Fuck of in hell, Rottenkiller 62 vagy Steamcunts. Január 20., lemezbemutató közös farkasvonyítás, ott tali.
Harmadikként érkezett a NEEDLESS, és meg kell mondjam, az idei évet tekintve kicsit hadilábon állok velük. No de nem a zenekarral. Még az év elején (lassan 1 éve?!) kiadtak egy nagyon erős lemezt, ez volt a harmadik alkalom, hogy idén találkoztunk, és a második, ami után félboldogan távoztam. Kettőből kettő Dürer. Szerintem ki lehet találni, hol van a kutya elásva. Úgy tűnik, a Dürer kisterme képtelen problémátlanul megbirkózni a „Kozmikus Üstben” forralt dalokkal (pl. Odium, The Cosmic Cauldron, The Monolith), valami mindig félremegy. Ezúttal sajnos a hangszeresek szólaltak meg rendkívül tompán. Direkt beálltam a keverőpult mellé, de úgy tűnik, nem ugyanazon a vonaton ültünk a technikussal. Előre kavarva azért sokkal jobban élvezhető volt a koncert. A produkcióra magára nem lehet panasz, nagyon odatették magukat ezúttal is. Forczek Ádám hétköznapi tudós szemüvegét letéve igaz Hulkká változott és szigorúan ordibált, az idén csatlakozó új gitáros, Márton Dániel pedig mostanra már teljesen szervesült. A kedvencem pedig továbbra is a The Predation.
Nagyon kíváncsi lettem volna az idén új lemezzel jelentkező PAEDIATRICIAN zenekarra, na nem mintha nagy rajongója lennék a goregrindnak, de a gépuskalábú Pőcz Balázst mindenképp meg akartam nézni. Sajnos azonban valami technikai probléma miatt csak nagy késéssel tudtak kezdeni, így mindössze némi ízelítőt kaphattam az új, Postpartum Depression című lemez abszolút rádióbarát másfél perces slágereiből. Pedig igazán szimpatikus „őrülteknek” tűntek, látható mód a mentős ruhába öltözött maszkos zenészek már előre készültek a vérátömlesztésre, és hát a grindcore ötvözése az orvosi szövegekkel se esti meseolvasásra való téma. Ők még különleges ajándékokkal is készültek erre az alkalomra, a jó gyerekek sötétben világító pulóvert és a zenekari logóból készült kirakós játékot vásárolhattak a pultnál. (Aki ismeri a logót, az tudja, ideális közös ajándék a család számára.) Mint említettem, sajnos a másnapi meló és hazaút miatt jóval hamarabb kellett távoznom. De azért remélem, még összefutok valahol a srácokkal. És miközben az éjszakai busz felé igyekezve magam mögött hagyom a karácsonyi mészárlás helyszínét, a szétmálló hangerdő már tél öblén távol ring.
AdamG
UNDERGROUND X-MAS SLAUGHTER
Needless, Paediatrician, Türböwitch, Exodikon
Budapest, Dürer-kert 2022. december 22.
Belépőjegy ára: 2490/2990/3990 Ft
