Inprobus – Retribution [demo] (2020)

A felvidéki, avagy a szlovák metal színtér hazai szemmel szürke foltnak tűnik. Még a csehek ontják magukból a különféle extrém metal zenekarokat, a műfaj szélsőségesebb irányaira életerős kiadókat építettek és tekintélyes múltra visszatekintő fesztiválokat hoztak létre, addig közvetlen szomszédaink metal zenei életéről szinte alig tudok valamit. Ahogy tapasztaltam, ezzel a mulasztásommal nem vagyok egyedül. Idén már felkaptam a fejemet a Malokaropatan új lemezére, illetve a Solipsism bemutatkozó EP-jére, de itt kb. meg is állt a tudományom a 2020-as szlovák megjelenések kapcsán.

Egy szerencsés véletlen folytán azonban belefutottam az Inprobus nevű ígéretes formációba, mely a fenti két csapattal ellentétben muzsikájával nem black metalt kínál, vagyis részben azt is, sok egyéb hatás mellett. Itt jönne az a rész, hogy a legnagyobb netes szakmai enciklopédiát felütve röviden vázolom a csapat sztoriját, kezdve a felállással, a megalakulás idejével és a stílus behatárolásával. Nos, ezúttal nem tudtam puskázni, mivel felvidéki barátaink nem szerepelnek abban a bizonyos mindenttudó adatbázisban…

A csapat a félórás játékidejű, hat dalt rejtő, a Slovak Metal Army színeiben gyári CD-n, nyomdai borítóval, maxi tokban kiadott korongot szerényen csak demónak titulálja. Szerénytelenebb zenekarok egy ilyen kiadványt minimum EP-ként, vagy akár nagylemezként definiálnának, ha manapság a formátumoknak még van bármilyen jelentőségük. A nyitó, egyben címadó dalt zeneileg akár egyszerűen heavy metalnak is nevezhetném, az énekkel együtt azonban helyénvalóbb a dallamos thrash/death meghatározás, tehát dobálózhatunk a korai Arch Enemy vagy a kezdeti In Flames nevével, illetve akár tucatnyi további bandával, akik két évtizede ebben a műfajban mozogtak. A második Sucker és a harmadik tételként érkező Torment & Sorrow esetenként felgyorsulnak, ilyenkor pedig már hozhatom is példaként a korai Dark Tranquillity-t, mint összehasonlítási alapot. A Just Push Me More-ban már a modernebb, groove-osabb megoldások dominálnak, az énekhang ebben a nótában esetenként Phil Anselmot idézi a ’90-es évek közepi Pantera lemezek időszakából. A History Replay is többé-kevésbé ezen a groove/thrash vonalon mozog, finoman adagolt melodikus thrash/death metalos részekkel. A záró Possessed című dalban black metalos részek is felbukkannak, de ebben a nótában is a középtempók dominálnak.

A hangszeres játék kiváló, a két hathúros, Német Béla és Német Richárd remek párost alkotnak, előbbi nagyrészt a szólókért, utóbbi pedig a ritmusgitárokért felelt. A ritmusszekciót pedig Kurdi Szilárd dobos, és a torokkínzások széles skáláját bemutató Roman Macalák basszusgitáros alkotják. Ha a Retributiont a csapathoz hasonlóan demoként értékelem, ez a teljesítmény egy vaskos 10 pont, ha viszont nagyvonalúan a stílustársak nagylemezeihez hasonlítom, akkor is jár érte egy korrekt 8-as. Legyen 9 pont a vége! Akik ismeretlen bandákat felfedezendő szeretnek turkálni az underground bugyraiban, bátran szánhatnak félórát a párkányi négyes bemutatkozó korongjára!

Az ajánlót írta: Andris

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!