2018-12-28

David Bowie – ének
Earl Slick – szólógitár
Mark Plati – ritmusgitár, akusztikus gitár, vokál
Gail Ann Dorsey – basszusgitár, vokál
Sterling Campbell – dob
Mike Garson – billentyűs hangszerek
Holly Palmer – ütősök, vokál
Emm Gryner – billentyűsök, vokál

01. Introduction (Greensleeves)
02. Wild Is The Wind
03. China Girl
04. Changes
05. Stay
06. Life On Mars?
07. Absolute Beginners
08. Ashes To Ashes
09. Rebel Rebel
10. Little Wonder
11. Golden Years
12. Fame
13. All The Young Dudes
14. The Man Who Sold The World
15. Station To Station
16. Starman
17. Hallo Spaceboy
18. Under Pressure
19. Ziggy Stardust
20. “Heroes”
21. Let’s Dance
22. I’m Afraid Of Americans

A tavasszal megjelent ’78-as Earls Courtban lezajlott hangverseny után egy 2000-ben elhangzott fellépését adták ki hivatalosan a néhai énekesnek, ám ez nem csak egy fellépés a sok közül, mivel David Bowie a 2000-es Glastonbury Fesztivál egyik fő attrakciója volt. A BBC akkor rögzítette a műsort, de csak egy fél órát adtak le belőle a tévében. Most képileg és hangilag felújítva, teljes egészében kiadták a koncertet DVD, CD és LP formájában is. Bowie karrierjének egyik legfontosabb fellépéséről van szó, ezt megelőzőleg csak egyszer, 1971-ben lépett fel a legendás fesztiválon. A korabeli beszámolók szerint nagyon komolyan – bemelegítő koncertekkel, sok próbával – készült erre a fellépésre.

A huszonegy dalt tartalmazó programot akár életmű-koncertnek is tekinthetjük, hiszen a Ziggy Stardusttól a Heroeson keresztül a Let’s Dance-ig gyakorlatilag minden jelentős dala elhangzik. Lenyűgöző zenekarának teljesítménye is, Earl Slick – aki még John Lennonnal is játszott – káprázatos gitárszólókat produkál, legyen az jazzes, melodikus vagy akár metalos. Biztos alapokon nyugszik a ritmus, a Sterling Campbell – Gail Ann Dorsey ritmusszekció nagyon a helyén van. Utóbbi hölgy hangszertudása mellett különleges szépség is kopaszra borotvált fejével. Bowie és ő együtt adják elő az Under Pressure-t, melyet eredetileg a Queen ’Hot Space’ albumán hallhatunk Freddie Mercuryval közösen. Ezt a dalt én mindig David Bowie-hoz kötöttem, annyira az ő világa. Eljátsszák a nagy diszkóslágert, a Let’s Dance-et is, mégsem lóg ki a repertoárból. Az egész buli dögösen, rockosan szól, rendesen megmozgatja a fesztivál többtízezres hallgatóságát. Diszkósláger ide vagy oda, ez a nóta is odacsap, de a Rebel Rebel vagy a Heroes előadásakor is libabőrös lesz az ember.

David Bowie nem pusztán egy rockénekes, nála a zene mellett mindig kellett, hogy valami történjen a színpadon. Három évvel korábban, 1997-ben tanúja voltam a szigetes fellépésének. Amikor a műsor a Fashionhöz ért, a háttérben szado-mazo pornófilmek félreérthetetlen jeleneteit kezdték vetíteni. Filmbejátszások most is láthatók, de ilyen most nincs és ez a dal sem hangzik el. Semmilyen performance nem zajlik, viszont amikor Bowie kijön a színpadra, ott is marad. Hiába vette körbe magát kiváló zenészekkel, mégsem lehet rájuk figyelni. Karaktere annyira erős, annyira szuggesztív, hogy képtelenség bárkire is koncentrálni mellette. Színészi vénáját viszont remekül kamatoztatja véges-végig. Nem véletlen, hogy a filmkészítők is felfedezték, és ott is tudott maradandót alkotni. (Gondoljunk Pilátus megformálására Martin Scorsese ’Krisztus utolsó megkísértése’ című nagy botrányt kiváltó mozijában.) Megjelenése egészen konszolidált, azt is mondhatnám, hogy trendi, semmi kihívó nincs az öltözködésében. Igaz, a nyolcvanas évek, a diszkós ’Let’s Dance’ korszak óta mellőzte a kihívó megjelenést. Énekhangjának viszont minden színét beveti: talán ez Bowie egyik titka, hogy ennyire tud játszani a hangjával.

Vannak olyan koncertek, melyek bekerülnek a műfaj történetébe, mint egyfajta mérföldkő. Azt gondolom, ez a koncert ilyen. Ha akkor hivatalosan megjelenik lemezen vagy DVD-n az egész, ma nemcsak David Bowie egyik legjobb fellépéseként emlegetnénk, hanem a rockzene legfontosabb kiadványai, illetve eseményei közt tartanánk számon. Így is hatalmas élmény ez az élő anyag, a Bowie-történelem egyik ékköve.