Dionysos Rising
Kiadó:
Frontiers
Honlap:
facebook.com/kingscrowntheband
Ez nem ígérkezik hosszú bejegyzésnek. Nem először vetjük föl - anélkül, hogy összebeszélnénk, és talán pont ez a probléma -, hogy csinálni kellene egy olyan rovatot, amelyikben néhány mondattal bemutatunk egy-egy lemezt (vagy többet egyszerre), mert ajánlásra méltó(k), de nagyobb lélegzetvételű recenzióra nem biztos. Jellemzően a Frontiers kiadó szolgáltat erre okot, hiszen szinte számolatlanul ontja magából a dallamos hard rock termékeit, melyek között akadnak őszintén fölfedezettek és mesterségesen összeállítottak, felejthetők és figyelemre méltók egyaránt.
A Kings Crown újabb svéd dallamorientált rock/hard rock formáció, melynek gerincét Martin Kronlund gitáros (Gypsy Rose, Dogface), Lee Small brit énekes (SHY, Phenomena, Sweet) és a Hammond nagymestere, Anders Skoog (Dogface) alkotja. Ők hárman is írják a muzsikát, amely ezúttal tudatosan és deklaráltan a rockzene axiális periódusából, a '70-es évekből táplálkozik, de úgy, hogy közben teljesen modern, naprakész a sound.
Nem kifejezetten egy zenekar ihlette őket, de azért nem beszélünk teljesen félre, ha azt mondjuk, hogy a fő hatást a Deep Purple és utódzenekarai, a Rainbow és a (korai) Whitesnake gyakorolták rájuk. Erre erősen rásegít Anders Skog mindent átszövő, mégsem tolakodó Hammond játéka. Ugyanakkor fölfedezhető a számaikban némi amerikanizmus is, amúgy Bad Company módra.
Azt nem állítom, hogy különösebben egyedi vagy lehengerlő lenne az anyag, de Kronlund gitárjátéka, Skoog Hammond kísérete (és szólói), valamint Lee Small kivételes dallamérzéke és hangi adottságai simán elviszik az egészet a hátukon. Főleg Small fontos összetevője a mixtúrának, kifejezetten fülbemászóak a dallamai és a hangja sokszor Glenn Hughesra emlékeztet (ami - ugye - nem hátrány). Fönntartás és szégyenérzet nélkül ajánlom olyanoknak, akik a '70-es, '80-as évek Deep Purple lemezein szocializálódtak.
Tartuffe
