rattlead.hu
Bár a Dynazty 2007-ben alakult, én relatíve későn, a 2018-as Firesignnál kapcsolódtam be a sztoriba, de azóta lelkesen követem a svéd metál dzsigolók munkásságát mind hanghordozókon, mind pedig élőben, és bár alapesetben thrash vonalon mozgok, valamiért mindig visszatérek hozzájuk, ha új anyaguk érkezik, a koncertjeiken pedig bérelt helyem van.
A Firesign album azért is nagyon fontos számomra, mert a srácok ezzel az albummal rakták olyan magasra a lécet dallamos power/heavy metaljukkal, hogy azonnal a kedvenceimmé váltak, és amit azóta is minden egyes albummal vagy megugranak, vagy még felül is múlnak, és mára megkerülhetetlen szereplői lettek ennek a vonalnak. Európát már egyértelműen meghódították, Amerika egyelőre túl nagy falatnak bizonyult a számukra, de ami késik, nem múlik, ebben biztos vagyok.
Na de lássuk, hogy idén mivel nyűgöztek le engem a srácok, akiknek a fodrásza vélhetően halálra keresi magát rajtuk! A Dynazty már a legelső számmal (Call of the Night) nem árul zsákbamacskát, gyönyörűen hozzák a nagy ívű dallamokat a feszes tempóval együtt, amit aztán jól megfejelnek egy azonnal beragadó refrénnel, szóval ideális a kezdet! A Game of Faces ugyanezt a receptet követi, hogy aztán jöjjön az album legnagyobb durranása, a Devilry of Ecstasy, amit úgy gondolom, egy szinten lehet emlegetni a Dynazty eddigi legnagyobb slágerével, a Heartless Madness-szel. Hibátlan, igazi húzós Dynazty-nóta, biztos vagyok benne, hogy a koncerteken meg fog őrülni érte a közönség, és még a gitárszóló is ütős benne, amit ritkán hallani az én számból. A Die to Survive se lóg ki a sorból se dallamosság, se befogadhatóság szempontjából, de a Fire to Fight azért már kezd egy kicsit úgy hangzani, mintha mondjuk a Flashdance betétdala lenne, és ezen az sem segít, hogy picit túltolták benne a szintit.
A Dark Angel az album egyik legpörgősebb száma, a dob és a gitárok úgy zúdulnak a gyanútlan hallgatóra, mintha a svéd ötös teljes hajkoronája egyszerre zuhanna rá. Ezután még két nagyon erős szám érkezik, a Fortune Favors the Brave (ami a jelenlegi turné nyitónótája), amiben még a bandára nem jellemző, váratlan megoldások és szépen kidolgozott gitárszólók is helyet kaptak, és a Sole Survivor, ami szintén inkább a power vonalat erősíti.
A Dream of Spring a kötelező balladát képviseli az albumon, maradjunk annyiban, hogy nem feltétlenül az ilyen számaiért szeretem a Dynaztyt. Zárásnak pedig egy érdekes kísérlet, a nyomokban Sabatont tartalmazó Mystery jutott nekünk, én még emészteném egy kicsit, mielőtt lemondanék róla, de ha lemaradt volna a lemezről, nekem biztosan nem hiányozna.
Összességében a Dynazty egy életigenlő, szórakoztató banda, akik nem akarnak többnek és keményebbnek látszani annál, mint amilyenek, és az új albummal is töretlenül haladnak abba az irányba, amit már a legutóbbi kiadványuknál is megjósoltam: előbb-utóbb stadion rock banda lesz belőlük, és ahogy a magyarországi koncertjeik növekvő nézőszámait látom, ez már nincs olyan messze.
Kedvencek: Call of the Night, Game of Faces, Devilry of Ecstasy, Die to Survive, Fortune Favors the Brave
