Hard Rock Magazin
A Serious Black az az együttes, melyet nem fektetett meg sem Roland Grapow (Helloween) gitáros, sem Urban Breed (Tad Morose) énekes távozása, sőt, talán jobbak, mint valaha. Előttük két kétlemezes banda, az Autumn Bride és a Rigorious lépett fel, melyek kivételesen passzoltak a főzenekar stílusához.
A német Rigorious heavy metalja nem volt mentes némi folkos beütéstől sem, az énekes mély tónusainak hála néhol a Kárpátiát idézték számomra. Tiszta feketében játszottak, így csatlakoztak a „serious black”-érzéshez.
Lukas Famula és Christopher Blankenaufulland gitárosok remek ikergitárszólókat nyomtak a dalokban, utóbbi a vokálban is besegített, különösen a Children Of The Nightban volt látványos a tercelése a frontemberrel. Ahogy a balladisztikus kezdés után tempósra váltottak, nem lehetett nem odafigyelni rá. Aki addig kint sörözött az előtérben, erre a dalra az is bejött.
Lukas Remus énekes nemcsak a dallamokat hajlította időnként népiesen, de a csípőjét is, mint az itt említett dalban a szóló előtt. Korábban az Epilirium nevű folk metal bandában énekelt, talán onnan maradt vissza valami fertőzés.
Sebastian Kanczok basszusgitáros is sokat mozgott, és ő is vokálozott hangszere mellett. Hosszú rőzséje a headbangre is alkalmas volt, és ezt ki is használta.
A 2025-ös ‘Kingdom Unfold’ albumot mutatták be, de a 2023-as első lemez, a ‘Night Of Retribution’ dalai uralták a műsort, szerintem jobbak is voltak.
Az Autumn Bride dobszerelésén játszottak, de ezt láttuk már máskor is: az előzenekaroknak osztozniuk kell a cájgon, hogy nagyobb helyük maradjon a mozgásra. Paul Reil dobos mindenesetre becsülettel elvégezte feladatát, a duplázós témákat is vidáman lenyomta az idegen cuccon.
Összességében kellemesen csalódtam a marcona germánok dallamos metálján, illett a főbanda stílusához.
To Life / Fate Is Sealed / Lay With Me / Children Of The Night / Fight For Your Lives / Bathed In Blood / Brothers Arise
Az Autumn Bride-ot 3 ex-Days Of Loss-zenész, Alex Schmid gitáros, Ken Straetman basszer és Maximilian Fingernagel dobos hozta létre, frontembernek Suzy „Alison” Q-t választották. A dekoratív hölgy nemcsak belengte a színpadot, de jól is énekelt, időnként elővett operás szopránja Tarját (ex-Nightwish), rekedtes rocker orgánuma Noora Louhimót (Battle Beast) idézte.
Jó név ez az Autumn Bride, a névsorban mindig az elsők közt lesznek, főleg ha az AB rövidítéses logóval nyomulnak. Ők is két lemezzel a hátuk mögött, és tiszta feketében vágtak bele ebbe a turnéba, nekik viszont az újlemezes dalaik tetszettek jobban. Szerencsére erről, a 2024-es ‘Bedtime Stories’-ról játszottak többet, szám szerint ötöt.
Náluk igencsak hiányoltam a második gitárost, Alex Schmid szólói alatt nagyon üres volt a háttér. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy egy jobb gitáros kéne, hogy ne vegyem észre, vagy egy jobb basszer, hogy kitöltse futamaival az űrt. Gyanítom, mindkettő.
Suzy Q persze mindent bedobott, optikai tuninggal feledtette a zenei hiányosságokat, végeredményben jól szórakoztunk, de nagyon vártam már a Serious Black színpadra lépését, amikor megszólalt a záró Guardian Angels.
Igazi fülbemászó nóta volt, a korai Nightwish dallamvilágát idézte (a Bedtime Stories volt a másik ilyen), és pár pillanatra el is gyengültem, hogy talán folytathatnák még ebben a stílusban.
Underworld / Foreign Flames / Fear And Devotion / Undying / Bedtime Stories / Sparks / Northwind / Guardian Angels
Negyed 10-kor végre eljöttek a Serious Black percei. Annak idején azért hallgattam meg őket, mert az ex-Helloween-gitáros, Roland Grapow játszott benne, amolyan második Masterplanra számítottam. Nem teljesen lett olyan, Grapow tovább is állt, de nekem bejött ez a stílus és maradtam mellettük. Mire először élőben láthattam őket (2016-ban), már Bob Katsionis volt a fő gitáros az állandó másodhegedűs, Dominik Sebastian mellett. Urban Breed énekes viszont a harmadik lemezre, a ‘Magic’-re teljesedett ki, azzal ismét eljöttek (2017-ben), ekkor már egy harmadik gitárossal.
A negyedik lemez után a frontember lelépett, ez legalább akkora pofon volt, mint Grapow távozása, mégsem estek kétségbe, leigazolták Nikola Mijicet az Eden’s Curse-ből, és csináltak egy lemezt, ami jobb lett, mint az eddigiek.
Azért az első lemezre még mindig nagyon építenek – szerintem túlságosan is –, a Temple Of The Sun intró is erről szólt, hogy bevonulás után már élőben csapjanak bele az Akhenatonba. Szép keretet adott volna a koncertnek, ha az utolsó lemez címadójával, a Rise Of Akhenatonnal zárnak, de ők is érezhették, hogy az nem sikerült annyira jól.
Rögtön az első szám végén jött a meglepetés, a szerb énekes tökéletes magyarsággal köszöntötte a nézőket. Végül is nem csoda, a Kőbányai Zenei Stúdióban tanult és a Dreyelands nevű magyar progmetál bandában énekelt, mielőtt nemzetközi vizekre fújta a szél. A Trail Of Murder alatt az addig csak az új lemezborító fáraóját mutató kivetítő megelevenedett, lángok lepték el, de én csak Nikola hangján merengtem, hogy mennyire jól hozza még szinte Urban Breed hangszínét is.
De aztán jött a saját száma, a Rock With Us Tonight tarolt, öklök a magasban, a ‘Vengeance Is Mine’ végeredményben legyőzte a debütalbumot, 5 dalt játszottak róla (6-ot, ha a Neil Young-feldolgozást is hozzávesszük), az elsőről és az utolsóról 4-4-et, a ‘Magic’-ről pedig kettőt.
Dominik Sebastian slide intrója után rövid kanyar vissza az első lemezhez, hogy aztán (majdnem) végleg leszakadjunk róla. A Mr. Nightmist már sampler intrót kapott, 2016-ban még Jan Vacik fellépett velük billentyűsként, azóta ők is a költségtakarékos gépi megoldást alkalmazzák, mint oly sok banda (ezen az estén mindhárom).
A dal után Nikola elkezdte a konferanszot angolul, majd félbeszakítva saját magát, „mondom magyarul is”, kifejtette, hogy az új lemezről 4 dalt is el fognak játszani, melyek közül a videóklipes Metalized lesz az első. Mario Lochert basszer-zenekarvezető szólt rá, hogy térjen vissza az angolra, hogy ők is értsék, miről gagyog. Az Edenbridge-gitáros Sebastian mellett ő az egyetlen, aki megmaradt a kezdő csapatból.
A Rockin’ In The Free World is a ‘Vengeance Is Mine’-hoz kapcsolódik végeredményben, de csak a nagyon limitált rajongói csomagban volt benne az a bónuszlemez, amelyen a lezárások alatt unalmukban készített feldolgozások voltak. Az viszont jópofa volt, ahogy az akkordsorra „now a little Axl-thing” felkiáltással a Knockin’ On Heaven’s Doort kezdte el énekelni a Guns N’ Roses-énekes stílusában.
Szerintem a leghatalmasabbat viszont a The Storyban énekelte, ami szintén egy feldolgozás. Brandi Carlile dalát én először a Grace klinikában hallottam (ott Sara Ramírez énekelte), de a Serious Black-verzió ver minden azt megelőzőt, elsősorban Nikola énekteljesítményének köszönhetően. Az érzelmes mélyektől egy pillanat alatt jut el a hisztérikus magasakig. Fantasztikus!
Maurus Mayer gitáros számomra ismeretlen volt, de remek szólókat láttunk tőle (Dominik Sebastian továbbra is második helyre szorult a gitárhősök listáján a bandán belül), kinézetre Freddy Scherert juttatta eszembe a Gotthardból.
A legújabb fiú Christian Schichtl, a jól fésült dobos megtett minden tőle telhetőt, de Ramy Ali eszement püfölésétől nagyon messze volt a teljesítménye. Ramy játéka sokat dobott volna látványban is a koncerten, de ő visszament a Freedom Callba, ahol azért volt szerencsém látni tavaly.
A két utolsó lemez számai közé innen már csupán a névadó (érdekes, hogy csak a harmadik lemezen jutott eszükbe ilyet írni) Serious Black Magic férkőzött be, abban viszont volt nagy közönségénekeltetés.
A ráadást a Bella Ciao dallamai vezették fel, még két nóta a Mijic által felénekelt lemezekről, és végül visszatértünk a debütalbumhoz, mert a High And Low azért mégiscsak High And Low, ha nem is Hunting…
Nagyon jó koncert volt, hatalmas elánnal tolta a bulit mindhárom csapat, mintha nem is csak egy maroknyi néző előtt léptek volna fel. Nikola a koncert végén optimistán búcsúzott, „év végén újra jövünk, remélem, akkor többen lesztek”. Nos, nem tudom, egy ilyen fiaskó után lesz-e még koncertszervező, aki bevállalja őket, én szívesen megnézném a műsorukat bármikor, bármennyiszer.
Temple Of The Sun (Intro) / Akhenaton / Trail Of Murder / Rock With Us Tonight / I Seek No Other Life / Mr. Nightmist / Metalized / Rockin’ In The Free World / The Story / Senso Della Vita / Open Your Eyes / Serious Black Magic / United / Tonight I’m Ready To Fight // Out Of The Ashes / Take Your Life / High And Low
Szerző: CsiGabiGa
Fotók: Mahunka Balázs
Videó: 666gyula
Köszönet a Concerto Musicnak a lehetőségért!
