rattlead.hu
A beteges hangulatú Death / Doom bandákat mindig is szerettem. Tudom, hogy az ilyen stílusú csapatok lemezeinek hallgatása egyeseknek felér egy szögesdróttal elkövetett fültisztítással, de én egyszerűen imádom az efféle szónikus kínzást! Meg is ragadnám az alkalmat, hogy Csizmadia Vili cimborámat figyelmeztessem, hogy már itt be is fejezheti a cikk olvasását, mert csak feleslegesen koptatná a szemeit. Épp elég baj az neki, hogy süketséggel kínlódik, ne kelljen már szemorvoshoz is járkálnia! Ha-ha! Na tehát, az Innumerable Forms egyszemélyes formációként lépett a lassú halál ködös ösvényeire 2007 – ben. Justin DeTore (Mind Eraser, Vestal Claret, Ex – Taste Of Fear) úgy gondolta, hogy ráérő idejében Death / Doom nóták farigcsálásával múlatja a ráérő idejét. Bár azt a jósok jósa sem tudná megmondani, hogy honnan a francból volt ennyi szabadideje, mert már ekkortájt is annyi bandában volt aktív, hogy akkor se tudnám mindet feljegyezni, ha tudnék számolni! 2010 – ben kijött a „Dark Worship” EP, majd 2012 – ben a „Frozen Death” válogatás. 2013 – ban érkezett egy split a Blessed Offal társaságában, majd egy Live DVD „Melbourne Worship” címmel 2015-ben. Rá egy évre jött egy promo demo, majd Justin elkezdett társak után kutatni. Csatlakozott hozzá Doug Cho basszer ( Give, Ex – The Rival Mob), Jensen Ward gitáros (Iron Lung, Nasti, Private Room), Chris Ulsh gitáros (Impalers, Mammoth Grinder, Power Trip, Ex – Hatred Sturge) és Connor Donnegan dobos ( Bygone, Genocide Pact, Witchtrial, Ex – Red Death). A lemezfelvételeknél Justin is gitárt ragadott, viszont a koncerteken csak a vokált nyomja a mai napig is.
2018 augusztusában látott napvilágot a Punishment in Flesh, miután a Profound Lore Records névre hallgató kiadó elvágta a bűzös és rothadt köldökzsinórját. A harmincnyolc perces album maga a kínhalál, mely lelket nyirbáló boldogság közepette juttat el minden Death / Doom fanatikust a vén kaszás ringató karjaiba. Amikor ez az öt amcsi elmebeteg lelassít, még az idő is megáll, s a hallgató úgy érzi magát, mintha a fejbőrébe akasztott kampók segítségével vonszolnák végig egy sötét temető göröngyös útján. A tíz szerzemény kifordítja az embert önmagából, majd odadobja egy biomechanikus úthenger elé, hogy az vicsorogva vasalja laposra. Na, persze a csávók nem mindig menetelnek csigalassúságban, mert amikor múlik a nyugtatók hatása, akkor olyan vehemens darálással vetnek véget a halálos szendergésnek, hogy az még egy kriptatetőt is olyan messzire repítene, mint Toldi Miklós a malomkövet. A riffek néha annyira súlyosak, hogy még hangfalak is összerogynak, néha meg olyan elvetemülten torzak és beteges hangulatúak, hogy még én is elförmedek amikor szembesülök velük. S akkor még nem említettem Justin hangját, ajjajj! A csávónak olyan orgánuma van, mintha benyelt volna 5 kilogramm, zsilettpengével kevert jégkockát, aztán egy kriptából üvöltözne kifelé. Tutira kicseréltette a hangszálait valami drótkötélre! Minden nóta alkalmas arra, hogy a hallgatót megsemmisítse, de a „Re – Contaminated” címre hallgató dalocskát még egy sorozatgyilkos sem tudná megemészteni. Ilyen súlyos idegőrlést nem sok csapattól volt szerencsém hallani! A kéj liftezik minden porcikámban, amikor hallgatom.
A lemez megjelenése után két évvel kilökték a „Despotic Rule” demot, majd 2022 – ben jött egy újabb fullos istencsapás, a „Philosophical Collapse”, amely szintén jelesre vizsgázott. 2023 – ban a „The Fall Down” Ep – vel riogatták a rajongókat, úgyhogy elmondhatjuk, hogy egyenlőre nem szenvednek a kiüresedéstől. Remélem, hogy ez így is marad, mert nagy kedvencem ez a brigád. Ráadásul még olyan szerencsében is részem lehetett, hogy pár éve élőben is láthattam őket, ahol nemes egyszerűséggel ledarálták a fejem. De annyi élet még maradt bennem, hogy mindkét albumukat megvásároljam tőlük. Aki imádja a Death / Doom stílust, s netán nem ismerné őket, az mindenképpen kössön ismeretséget velük. A Winter, Evoken, Morgion, Bolt Thrower és a korai My Dying Bride rajongóinak meg egyenesen kötelező meghallgatni! Áldassék a Doom neve, főként, ha Death!!!
