Fémforgács
Március 7-én, a GrundRecords gondozásában jelent meg Bigfoot Preston (Gábor András) első szólólemeze Light Up My Darkness címmel. A korábbi zenekaraival (Rooster, Ozone Mama) folytatott két évtizednyi dalszerzői és színpadi munkásság, a tizenhárom országon átívelő turnék, illetve a banda amerikai lemezszerződése (Ripple Music) után a zenész életében hosszabb csend következett. A többszörös Fonogram-díjas énekes-gitáros a világot megbénító pandémia után elérkezettnek érezte az időt arra, hogy ismét hangszert ragadjon, és megírja régóta vágyott első önálló lemezének dalait.
Az album felvételei és keverése (Garcia José Szabolcs, TNL Stúdió – Mystery Gang, Alva) Budapesten, mastering munkálatai (Justin Perkins, Mystery Room Mastering – Johnny Cash, Donna Summer, Shania Twain) pedig az USA-ban zajlottak.
A dalokat ezúttal nem a korábbi zenekaraitól megszokott, a hetvenes éveket idéző retro rock hangzás jellemzi, az album inkább a southern rock, folk-rock és alternative country stílusokon egyensúlyoz, néhol R&B-soul és western filmzenékre emlékeztető felhangokkal. Az album igazi érzelmi hullámvasút, mely kilenc dalon át repít a mély melankóliától a felemelő boldogságig, és vissza. Az anyagon olyan előadók hatásai is megjelennek, mint Bruce Springsteen, Jason Isbell, Mark Lanegan, Bob Seger, Crosby Stills And Nash, Tom Petty, Lucinda Williams, vagy Ryan Adams.
A Light Up My Darkness elérhető lesz az ismert online felületeken, illetve megjelenik CD és LP formában is.
A premiert mindössze két héttel követi a lemezbemutató koncert a Muzikum-ban. A március 22-i bulira elővételes jegyek az alábbi linken válthatók: Light Up My Darkness lemezbemutató koncert
A megjelenés kapcsán néhány kérdést tettünk fel Andrisnak.
Anno 2020-ban a COVID kirobbanása után a lezárások közepette a Hard Rock Magazinban azt nyilatkoztad: „Rám nagyon kreatívan hat jelenleg az otthonlét, előbányászom azokat az ötleteimet, melyek nem igazán fértek bele az Ozone Mama stílusába, és éppen az első szólóanyagomon dolgozom.” Adódik a kérdés, mi tartott idáig?
Mivel a Bigfoot Preston egy singer-songwriter projekt, a dalok megírásától a lemez megjelenéséig tartó feladatvégzés nagyjából egy személyre hárult, míg egy zenekar esetében ezekben többen is részt tudnak venni. Nem volt mögöttem stáb, mindent önerőből kellett csinálnom kezdve attól a ponttól, hogy megvettem otthonra a demo-anyagok elkészítéséhez szükséges eszközöket, próbatermet és zenészeket kerestem magam mellé, akikkel felvettük a lemezt, majd stúdiót kellett bérelni és hozzá hangmérnököt felkérni, aztán jött a mastering, a video klip készítések, promóció, majd a tárgyalás és megegyezés a kiadóval. Voltak elakadások, lassító tényezők (pl. az együttműködők közül valakinek a hosszan tartó betegsége, illetve időként az anyagi kiadások is megtorpanásra késztettek a folyamatban), pályázatot is kellett írnom, és gyakorlatilag mindent egyszemélyben kitalálnom és megszerveznem.
A szólóanyagod valóban jelentősen eltér az Ozone Mama stílusától, bár mindkettőt áthatja az amerikai hangulat. Honnan jön nálad ez?
Gyerekkorom óta főleg amerikai rock, country és blues zenéket hallgatok. Olyan előadók lemezein nőttem fel, mint az Allman Brothers, Neil Young, Grateful Dead, Bruce Springsteen, Tom Petty, stb. Jártam is az USA-ban többször is, és óriási hatással voltak rám az olyan varázslatos helyek, mint Clarksdale, Memphis, Macon, Tucson, San Francisco, New York, vagy Nashville. Innen a sok zenei inspiráció.
Mi fordított a folk-country és americana előadók és albumok felé?
Jó ideje gondolkozom azon, hogy a korábbi ötleteimből ki kellene adni egy albumot. Úgy gondoltam, van élet a zenekaron túl is, ahol teljesen szabadadon alkothatok, és kiírhatom magamból mindazt, ami eddig megfogalmazódott bennem. Sok olyan előadó van, akik zenekarral indultak, majd szólóprojektként folytatták, pl. Israel Nash, Jason Isbell, Charley Crockett, Chris Stapleton.
Kik segítettek a lemez elkészítésében?
A zenésztársaim Markó János, Hajba Áron, Hajba Imre, Balázs Bence, Träger Lili, Muzsnyai Márti, Koltay Kurszán, Kuna Márton, Kuna Ferencz Gyula voltak, a felvételért és a keverésért Garcia Jose Szabolcs felelt, míg a master-ért Justin Perkins (USA).
A lemezt felvezető mindkét bemutatott klip más-más aspektusból világítja meg azt a filmekből ismerős, csak az Amerikára jellemző hangulatot, ami a lemezen is végigvonul. Mennyire voltál benne ezeknek a létrehozásában a zenei részen túl? Várhatóak további videók?
Mindkét klip esetében abszolút kivettem a részem az ötletelésből, mert szerettem volna minden folyamatban részt venni. A következő terv egy live koncert videó megjelentetése, reméljük ez is hamarosan összejön.
A GrundRecords adta ki a lemezt CD-n és LP formában is. Ezek szerint ennyire fontos számodra a fizikai formátum? Hogyan kerültetek kapcsolatba a kiadóval?
Egy nagyon kedves barátom mutatta meg a GrundRecordsnak az anyagot, ami aztán egy hosszabb beszélgetéshez, később pedig szerződéskötéshez vezetett. Úgy érzem ez a zene fizikai hanghordozóért kiáltott, ami egyébként is nagyon fontos számomra, rendszeresen vásárolok bakelitlemezeket és CD-t is. Szeretem kézbe venni egy zenei kiadvány borítóját, szövegkönyvét, nagyon tetszenek a grafikai szempontból szépen megtervezett és kivitelezett anyagok.
Március 22-én a Muzikumban tartasz lemezbemutatót. Mi várható?
Elhangzik majd a teljes lemezanyag, illetve néhány olyan feldolgozás is, ami közel áll a szívemhez és stílusban és hangulatban is közel áll a Bigfoot Preston zenéjéhez.
