Rockvilág.hu online rockmagazin
Néhány hete adtunk hírt arról, hogy a dunaújvárosi death metal zenét játszó Lycanthropia zenekar stúdióba vonult. A tervezett új lemez és az új dalötletek hamarosan valósággá válnak és kézzelfogható kiadványként is megjelenik „Postmortem Civilization” címmel. Ennek apropójaként kérdeztem a zenekar tagjait, Ruff László énekest, Suplicz Gábor Bernát (Supa) gitárost, valamint Anda Vilmos basszusgitárost.
Sziasztok! Röviden összefoglalnátok a zenekar eddigi történetét? Ki hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
Sziasztok! Szeretettel üdvözlünk mindenkit!
Ruff: Olyan 2010 környékére datáljuk a genezist, miután kiléptünk egy előző, kezdetleges formációból, a zenei fejlődés és kibontakozás reményében. Ebben az időszakban még kőkeményen ismerkedtünk a hangszerekkel – és ez a mai napig fennáll -, viszont ez az időszak nagyon intenzív volt, fejben megvolt az elképzelés, hogy mit szeretnénk csinálni.
Supa: 2013-ra jött el az idő, hogy az akkori szintünkkel mérve elég érettnek láttuk a nótákat, és Third World Apocalypse címmel készítettünk egy három számos demót. Majd sok tagcserét és véget nem érő dobos problémákat követően végül ketten megírtuk és felvettük az első teljes lemezünket, amit „Blood Contract” névre kereszteltünk. Ennek már hat éve.
2019-ben jelent meg a “Blood Contract” album. Hogyan jellemeznétek a kiadványt? Mennyire vagytok elégedettek a végeredménnyel?
Supa: Összességében nagyon fontos mérföldköve annak az útnak, amin járunk, ahova el szeretnénk jutni, és amit csinálni akarunk.
A lemez úgy készült el, hogy szinte csak a próbateremben hangzottak el a dalok, valódi zenekar nélkül… Ez azért is fontos, mert amatőr “zenekarnélküli” zenekarként teljesen a saját magunk feje után mentünk a dalszerzés terén, és más egyéb szempontból is. Nem volt semmilyen visszajelzés, amit egy aktív zenekar akár koncerteken, akár teljesen más helyzetben vagy fórumon a közönségtől vagy a zenésztársaktól normál esetben megkap. Ennek ellenére törekedtünk a maximumra, amire akkor képesek voltunk. A legendás keverőssel, Takács Lászlóval készítettük el az anyagot a saját stúdiójában (aPro Stúdió), aki többek között a Neck Sprain-nel is éveken keresztül dolgozott. Például a Stigmata, Mutant Culture, Fire of Moloch és az In Cold Blood azok a nóták, amiket sosem játszottunk el teljes zenekarként sem a próbateremben, sem koncerten… Sok gyermekbetegséggel van megáldva, amikkel tisztában vagyunk most már…
A dalaitok angol nyelven szólalnak meg. Ez egy fajta kitekintés lenne nyugat irányába? Külföldön is próbálkoztok az anyag promotálásával?
Ruff: És a Kelet irányába is, mivel őszintén hiszünk a gazdasági semlegességben (nevet). A viccet félretéve, természetesen. Nyilván a dalaink nem szólnak mindenkinek, de ez nem földrajzi behatároltság, a mondanivaló pedig nem magyar specifikum, ámbár még ez sem lehetne kizáró ok. Szeretnénk minél jobban kiaknázni a vélt vagy valós lehetőségeinket, és minél több helyre eljuttatni a zenénket. A Blood Contract korlátaival nagyon is tisztában voltunk, viszont úgy érezzük, hogy az új anyaggal mindenképpen érdemes lesz külföldi irányába konkrét lépéseket tenni.
A maga egyszerűségében igen látványosra sikeredett a “Blood Contract” album borítója. Jó eső érzés fizikai formában is kézbe venni. Ki felel a grafikai munkálatokért?
Supa: Mindenképpen akartunk fizikai formát és egy erőteljes borítót, ami tükrözi a lemez hangulatát és a zenekar helyzetét is! A grafika Kollár Szabolcs munkája, aki elképesztően jól megalkotta azt, amit együtt megálmodtunk. Volt egy alapötletünk, ő pedig létrehozta belőle azt az „emblematikus” képet, ami nagyon nagy dísze a Vérszerződésünknek. Elküldtük neki a dalokat a szövegekkel együtt, a többit pedig rábíztuk. Ezt a módszert követjük most is.
Ruff: A borító az egyik abszolút kedvencem. Szabi for president!
Nem rég adtunk hírt arról, hogy újra stúdióba vonultatok. Hol készülnek a felvételek?
Supa: Szerencsére otthon Dunaújvárosban folyik a munka, Dudás Sanyi (Misfit River) vezetésével. A felvételek darabokban, alkalmanként készülnek, szinte már csak az ének vár rögzítésre, aztán jön az utómunka. Sanyi korrekten, precízen, kellő szigorral áll a munkához és nagyon lelkiismeretes. Tökéletesen tudja kívülről látni a folyamatot, és ebből kifolyólag be tud avatkozni ott, ahol az szükséges. Jó hangmérnökként sokkal több dologra ki van hegyezve, mint mi hangszeresek. Csak ajánlani tudom.
Az előző, valamint a készülődő lemezetek egy többéves dalszerzési periódusra tekint vissza. Témák tekintetében miként tudnátok jellemezni a szerzeményeket? Miről szólnak?
Ruff: Mondhatni a műfajnak megfelelő „sztereotip” témákat érintettünk eddig, de talán a megközelítés nálam egy kicsit más. Tulajdonképpen van egy Orwell adaptációnk (Where there’s no darkness), de arról is írtam már, hogy az ember a saját korában nem ismeri fel a gonoszt, de visszatérő téma a rejtett hatalomgyakorlás, vagy az, hogy ősi áldozatkultuszok hogyan élnek tovább még napjainkban is. A demoverzióban már meghallgatható Genocide by Injections című nótánk nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szorul. A gonosz nem könyvek lapjain vagy filmekben, nem a múltban és nem patás ördögként mutogatja magát. A gonosz élő valóság, amely áthatja a mindennapjainkat.
A dalok megírása során ki hozza a zenei alapokat, valamint ki felel a szövegírásért? Hogyan áll össze egy-egy szerzemény a Lycanthropia műhelyében?
Ruff: Mint említettem a szövegek kizárólag az én feladatom, a zene nagy részét Supa szállítja, akár teljes egészében, együtt már csak finomítunk rajta. Általában kész ötletekkel vagy konkrét dalszerkezettel megyünk le a terembe. Ebben a műfajban nem igazán lehet improvizálni, meg időnk sincs rá. Vilmos nem rég szállt be, a bőgőtémákat teljes egészében ő írta az új lemezre, illetve már új témákat is hozott a későbbi dalokhoz. Én is írtam jó pár témát, bár már nem vagyok hangszeres, a jövőben továbbra is szándékozom riffeket, dalvázlatokat írni. Nagyátlagban a végleges verziót együtt heggesztjük össze. Mostanában előbb van meg a zene, aztán kerül rá az énektéma és a dalszöveg.
Miért éppen a „Postmortem Civilization” nevet kapja az album?
Ruff: Személy szerint én úgy látom, hogy ez a civilizáció már ténylegesen a halálutáni állapotban van. Maga a civilizáció, par excellence modern nyugati – amely totális uralomra tört az egész glóbuszon – is már egy hanyatlás, egy dekadencia, ugyanis ilyet az ókori ember nem ismert. Kultúrák uralták a világot, amik nem voltak teljesen függetlenek egymástól, de a szó eredeti és hamisítatlan értelmében ma már nem lehet kultúráról és kultúrákról beszélni, mert egy és ugyanaz az attitűd határozza meg a világot, amely az ateista materializmuson, valamint ezeknek a társadalmi és gazdasági vetületein alapszik. Ezt már egyre kétségbeesettebben próbálják fenntartani, ezért az egész világot totalizálják, pontosan azért, mert valódi kultúra már nincsen, amely szabályozná az ember szellemi és anyagi céljait. Ha valaki elfogulatlanul tekint az eseményekre, akkor azt látja, hogy a világ napról napra egyre sötétebb.
Mikorra várható a lemez megjelenése? Milyen formában lesz elérhető az album?
Supa: A nyáron szeretnénk végre megjelentetni az anyagot. Ismét prioritást élvez az, hogy legyen kézzelfogható formátum is.
Értem, amúgy az új lemez megjelenéséhez egy turné is dukál. Tervezitek?
Supa: Naná! Gondolhatod, mennyire kilehetünk éhezve arra, hogy élőben is eljátsszuk amit évek óta csak a próbateremben finomítgatunk!? Még szép, hogy akarjuk! A központi kérdés az, hogy találunk-e végre egy olyan elszánt dobost, aki ugyanúgy szívén viseli ezt az őrületes hangversenyt amit művelünk, mint mi….?! Nyomozunk folyamatosan, van is kilátásban, de ha valakit érdekel a poszt nyugodtan keressen minket!!
Ruff: Abszolút! Ez a zene igazán élőben tud érvényesülni, és már elképesztően várjuk, hogy végre életre keljen.
Mi is! Készül videoklip az új anyaghoz? Ha igen, melyik szerzeményhez?
Ruff: A „The Seventh Empire” című dalhoz készül majd klip, számunkra ez is egy mérföldkő.
Kedvenc külföldi és hazai death metal bandák?
Vilmos: Hazai best: Sear Bliss. Külföldi best: Beyond Creation, Origin, Vader, Meshuggah, Septicflesh.
Ruff: Én totál boomer vagyok, csak az öregek.
Supa: Inkább a régi alapkövek, amik zeneileg megfogtak: Morbid Angel, Death, Nile, Hate Eternal…stb.
Kanyarodjunk el egy kérdés erejéig a Lycanthropia-tól. Gábor, téged valamikor a Neck Sprain színeiben is láthattunk. Jelenleg nagy a csend a zenekar körül. Lesz még olyan a közeljövőben, hogy Neck Sprain?
Supa: Már több mint 10 éve volt az utolsó Neck Sprain koncert a Rockparton -Balatonszemesen, úgyhogy, ha lesz is valami finomság, azt elég lassan őrli meg az idő malma. Ha szólnak én itt vagyok, nagyon szívesen csinálnám azt is. Rengeteget tanultam tőlük, mikor összehaverkodtunk még 2007-ben. Akkor mentünk apukámmal, hogy beszerezzünk náluk egy B.C. Rich Warlock-ot, aztán onnantól szerelem van mindkettőjükkel. 2009-ben, amikor már majdnem 19 éves voltam akkor kezdtem náluk road-olni, Janó Misi gitártechnikusként. Nyugi nem olyan volt mint a Petrucci-nak összerakni 6 Mesa fejet meg a nappalit kitöltő pedalboardot, de nagy suli volt bőven, ahhoz képest amit akkor képzeltem a muzsikálásról. A Misivel teljesen másahogy gitározunk, de azt mindenképpen megértettem tőle, hogy a hang a kézben van. Nagy Levente a mai napig egy kivételesen jó barátom, akivel sok mindent csinálunk a hétköznapi életben is. Így mindenképpen jó hangulatú lenne egy Neck Sprain visszatérő, annak ellenére, hogy az egy teljesen más vonulat mint ez, amit így 3-an létrehozunk a második Lycanthropia lemezzel!
További nagyszabású tervek az elkövetkezendő hónapokra, évekre?
Vilmos: Első sorban a lemez befejezése a cél, aminek jelenleg 70%-a már kész. Továbbá, párhuzamosan keressük a zenekar dobosát is. Ezen felül pedig már vannak ötletek az új dalokhoz. Tehát ilyen tekintetben azt gondolom, eléggé termékenyek vagyunk.
Lycanthropia Official – https://www.youtube.com/@lycanthropiaofficial804
