Fémforgács
Gyönyörű, verőfényes napra virradt május 9-én a Budapest Park. A várakozásoknak megfelelően, kellemes időjárási körülmények között adhatott otthont a legendás Vágtázó Halottkémek 50 születésnapjának, és a fiatalokból álló Platon Karataev friss, május 2-án megjelentetett Napkötöző címet viselő album élő bemutatásának. A kapunyitás egy ideális, esti 18:00 órára volt kiírva, így ennek köszönhetően már 17:40 körül gyülekezett a tömeg a helyszín színes nagykapui előtt. Mire mindenkit átvizsgáltak és ellenőrizték a jegyeket, addigra hamar 18:20 lett, és az ekkorra több mint félig megtelt, az ünnepi különleges díszítéssel ellátott Park előtt, színpadra is léphetett a VHK-val szoros barátságot, és – Czakó Sándor (ex VHK alapítótag, Sebestyén édesapja) és Czakó-Kuraly Sebestyén (Platon Karataev – gitár, ének billentyű) révén – közeli rokonságot ápoló, szűk 9 percet késő Platon Karataev.
A közönség a koncert elején többnyire a küzdőtéren foglalt helyet, míg a VIP szektorokban még csak kisebb-nagyobb mozgolódás volt jellemző. Az indiefolkban és posztrockban nyomuló csapat a címadó dallal indította setlistjét, amit a minden korosztályban bővelkedő közönség ujjongva fogadott. Ezt követte az Odaér és a Ki viszi?, ahol észrevehetően még nem volt tökéletes a hangosítás. A problémát a 4., 2022-es, Partért kiáltó albumról hozott Lassú madár végére oldotta meg a beszaladó technikus, állítva Farkas Zsombor dobjának kiemelkedően erős basszusán. Majd következett a Fényre zárt és a Nem felelhet, amire – a Soós Lajos ’Szómuszt’, és talán más VHK tagokat is soraiban tudó – nézőközönségben is mozgás és bólogatás támadt – bár én még egy-két léggitározót is látni véltem.
Magyar nyelven írt, elvont, ám gyönyörű szövegű számaik sorozatát a fellépés felénél az angolul énekelt Atoms anyagról eljátszott Ocean és Wolf Throats törte meg, kicsit kizökkentve a hallgatóságot az eddig jól felépített magyar költői hangulat mély pszichedelikájából. A srácok ezután visszatértek a koncert kiindulópontját jelentő Napkötöző lemezhez, amelyről elhangzott a Három idő és a Kövül, újbóli bólogatásra és táncolásra késztetve a hallgatóság sorait, – de kétségkívül a zene a színpad előtt őrülten headbangelőkre hatott a legjobban. A sorban következett a megint csak Atomsról előadott Aphelion, majd jött a Stigma, a Vízből van, az Ezen a hegyen, az Elmerül, amiket a Csak befelé zárt.
Ráadásnak pedig, a fiatalság körében igencsak népszerű Platon, szintén Napkötözős, Valaki jár a fák hegyénnel fejezte be koncertjét, amivel megadta a jókedélyű alaphangulatot a VHK-s ünneplésre váró közönségnek. Színpadi búcsúzkodásukkor pedig a Czakó Sándorral – akinek volt is miért gratulálnia fia zenekarának – együttes meghajlást követően köszönetet mondtak Grandpierre Atilla csapatának, Czakó Sebestyén pedig tiszteletteljesen megemlékezett az immár 50 éve Vágtázók elhunyt tagjairól, nagy tetszést kiváltva a nézőtér soraiban, akikhez a szünetben édesapjával ő maga is csatlakozott.
Az óra este 20:00 körül járt, így a két banda előadása közti pihenőben sokan felkeresték az italpultokat és a beszélgetésekkel töltött felfokozott várakozás közepette megérkezett a nagyérdemű maradék része, teljesen betömve a megmaradt üres foltokat a Park küzdőterén és VIP zónáiban is. Közben ‘Szónusz’ is eltűnt a látómezőmből, és valahová a BackStage-be távozott, vélhetően a fellépés előtti csatakiáltás elvégzésének és a koncertruha felöltésének okából. Az ikonikus Vágtázó Halottkémek is csak pár perc késéssel lépett színpadra a menetrendben feltüntetett 20:10 után, és kezdődhetett is a féktelen száguldás az örökkévalóság felé, az 50. születésnap alkalmából ünnepi díszbe öltöztetett Budapest Park publikuma előtt.
Élményeink fokozásában a zenekar még tovább ment, és gólyalábakon lépdelő, bőr dobbal és más varázsló ezközökkel ellátott sámánokat vetett be a közönség kisebb-nagyobb csodálatára. Örömünnepük felvezetését a gyönyörű, Tündérlány címet viselő dallal kezdték, megadva a kezdő lökést a helyszínre gyűltek és önmaguk transzba hozásához. Az általános fejrázás és energiakitörés megspékeléséhez érkezett a Hunok Csatája, majd a Botrányos Probléma, így beindult a Park, őrült mozgásba lendült a közönség és a színpadon is teljesen el- és felszabadultak az energiák.
Dalaik szövegeit és a gyakori nagy „Hej!”-jeket az összes Vágtázóval a nézőtér egyszerre kiáltotta, de a megveszekedett ritmusokra is ugyanúgy tombolt. A kedélyek lecsillapítására szépen felöltöztetett gyerekek érkeztek a színpadra, vendégzenészek – név szerint: Molnár Lujó, Tóth Csenge, Mestyán Ádám, F. Irtl Melinda – kíséretében, hogy a közönség szívét őszinte, világmindenséget betöltő énekükkel lágyítsák a Kis Piros Sárkányok előadásával és a piros papírrepülők reptetésével. Miután lementek a gyerekek a színpadról, az ősrégi Tárulj Világgal elindulva kezdett hosszú improvizálásba a VHK, – immár az említett zenészekkel kibővülve – amely átívelt a lágyabb Csillagok Otthonából-on és Valaha Ringó Táj-on, A Semmi Kapuin Dörömbölvén található Aláírhatatlan Történelmen, a Fellázad a Semmibevett Öröklétről lejátszott Belső tűzzel az életedért!-en és a nézőközönség soraiban szintén nagy tetszést kiváltó, Éden visszahódítása I.-es, gyönyörű Végzetes Szerelmen. Ezek alatt volt minden: Földi Tomy kezébe gitárja után citera, hol ’Szónusz’, hol Melindáéba a hegedű került, Szűcs Antal Mór a szédületes energiáktól áthatva, szalagokkal a nyakában ugrált fel-alá a színpadon, Atilla táncolt, varázsolt – belül mindenki érezte, a végtelen nyílik meg -, Tóth Csenge és a többi gitáros brillírozott, de a dobok mögött álló többi tag sem maradt tétlen, mindent beleadtak, fergeteges hangulatot teremtve és félelmetes energiákat felszabadítva valamennyiünkben. Az új lemezről lejátszásra került a Nincs Más Megoldás (Pótolhatatlan Halhatatlanság) gitártémáira épülő, A VHK Kiáltványa, fontos üzenetével.
Végül bedobálták a zenekar fémjelzésével ellátott pengetőket, dobverőket. Koncertjük utolsó számaként a tomboló közönségnek, a végtelen világegyetembe szóló Halló Mindenséget játszották le a születésnapi koncert ünnepélyes zárásaként, így búcsúzva el tőlünk még egy nagy közös meghajlás keretében, Czakó Sándorral teljessé téve a kultikus zenekart. Pontban 22:00-kori végső levonulásuk után kezdődött a 18 év felettieknek hirdetett hajnalig tartó DJ-és after party, azonban ekkor már sokan hazafelé vették az irányt. Aki jelen volt, annak biztosan maradandó élményt okozott a dupla koncert, amely azok többségének is elnyerte tetszését, akik előtte még sosem hallottak valamelyik zenekarról.
(A fotókat Bódis Krisztián és Mudrák Balázs készítette.!
