Hard Rock Magazin
Az Isn’t Facebook-oldalán ez a rövid ismertető található az öttagú, magyar és német zenészekből álló formációról: „That’s you’ve never heard! Pure metal from Germany/Hungary”. Én eddig nem hallottam erről a formációról, így kezdtem el megismerkedni első, szerzői kiadású albumukkal, ami a ’5th’ címet kapta, utalva az anyagot megelőzően megjelent négy EP-re, amelyek a streaming oldalakon elérhetőek. A 15-20 perces középlemezek után az első „teljes hosszúságú” anyag 34 perces lett, alapvetően dallamos death metal stílusú alkotás. Az Arch Enemyre emlékeztetve itt is egy hölgy, nevezetesen Sivák Márta az énekes, az ő hörgéseit és énekét hallhatjuk a ‘5th’ dalaiban, a hangszerelésekben is hasonló dolgokat hoznak, mint a műfaj svéd nagyágyúja az utóbbi években, de megjegyzem, hogy Márta hangja inkább az exarcher Angela Gossow-ra emlékeztet.
A ’5th’-en hallható dalok hangzása a stílusnak megfelelően kimért, hangsúlyos a zúzás, de a dallamos dolgoknak is teret engednek, ezzel szinkronban a refrének fülbemászóak és a hörgés mellett szerep jut a tiszta éneknek is. Az itt hallható művek egy pillanatra sem engednek a hallgatónak levegőt, az erőteljes nóták sorra egymás után érkeznek. Ezek közül a Just One Life és Devil In The Fire tetszett a legjobban. Változatosságot előszőr a félidőben hallható Like A Bird hozott, a zúzda mellé nekem hiányzott több ehhez hasonló szerzemény a lemezre. A Save Meben hallható tiszta énekes kiállás jó ötlet volt, üde színfolt ebben az erős félórában. A popos hangvételt megütő zárótétel, az In Your Eyes indulása kellemes meglepetést okozott, ez a változatosság jól jött volna a korong elején is, ezzel befogadhatóbbá téve a sok hörgést és a metálos zúzást.
Sivák Krisztián zenekarának első lemeze valójában semmi meghökkentően nagy újdonságot nem tesz hozzá a stílushoz, de a dallamok már az első alkalommal megmaradnak az ember fejében és ez annak a jele, hogy a dalok tisztességesen meg vannak írva. Remek érzékkel pakolták egymás után a témákat, amelyek kerek egészet alkotnak. Nincs semmi túlkomplikálva, minden hangszeres csak annyit játszik, amennyire feltétlenül szükség van.
Az Isn’t simán megállja a helyét a műfajban utazó hasonló zenekarok mellett. Ha egy kiadó egyszer ráharap az anyagra és becsatlakoznak egy rendes turnécsomagba, akkor van esélyük komolyabb méretű rajongótábor felépítésére is. A műfaj szerelmeseinek kifejezetten ajánlott.
