Fémforgács
Nagyon régóta érződött már a hiánya egy magyar nyelvű Linkin Parkról szóló könyvnek. Ezt az űrt pótolta most be a bandát felfedező és lemezszerződésig eltoló zeneipari szakember Jeff Blue 2020-ben megjelent könyve, melynek eredeti címe One Step Closer: From Xero to #1: Becoming Linkin Park. Tehát nem Wikipédiából és bulvár magazinokból összeollózott hatásvadász irományt kapunk, hanem ténylegesen, a bandát mindenhonnan ismerő ember által írt könyvet. A könyv fordítója, Rausch István 2024-ben állt elő még azzal az ötlettel, hogy hobbiból készít egy fordítást erről a könyvről, majd később felvette a kapcsolatot Dudich Ákossal, a Konkrét Könyvek kiadótól, aki segítségére volt a jogok megszerezésében és a kiadásban.
A könyv 1996-ban indul, amikor a Zomba kiadó alkalmazottja, Jeff kap egy gyakornoki jelentkezést egy UCLA-n tanuló sráctól. Ez a srác nem volt más, mint a gitáros Brad Delson, aki vagányan bemutatkozik Jeffnek és már lehengerli a magabiztosságával, hogy ők bizony tudnak jobbat csinálni a falon látható plaketten szereplő Limp Bizkitnél. Természetesen a gyakorlaton töltött időt kihasználja arra, hogy bemutassa neki a formációjukat, a Xero-t és megkérje Jeffet a karrierük beindítására. Részletes betekintést kapunk a korai anyagokról, az együttes alapításáról, és az első fellépésekről is. A sok kínkeserves és vidám pillanatot találunk könyvben, amiket Jeff nagyon tisztán mutat be, néha úgy éreztem a könyv olvasása közben, mintha ott lennék, mert olyan részletességgel számol be a fejleményekről.
Persze azt is megtudjuk, hogy miért kellett Mark Wakefield énekesnek mindenképpen távoznia, és hogy találták meg az arizonai rocksztár növendék Chester Benningtont, aki nélkül a banda nem jutott volna sehová. Továbbá milyen okok álltak amögött, hogy többször is nevet kellett váltaniuk. Olvashatunk a sok kiadó visszautasításról, a kudarcba fulladt nagy reményekkel a zeneipar képviselői számára szervezett koncertről is és a pofára esésekről is. Persze azt is megkapjuk, hogy mennyire beleálltak a Linkin Parkba, hogy laboratóriumban mértek ki mindent és rakták össze, gyártottak egy fiúbandát. De emellett a könyvben motivációt is találunk, hiszen a történetből megtudhatjuk, hogy a srácok mennyire kitartóak és keményen dolgoztak azután is, hogy nagyon sok pofont kaptak az elején. Jeff családi életébe is kapunk betekintést, amit teljesen elhanyagolt, hogy minden idejét a Linkinnek szentelhesse és őket tolja előre a lemezszerződés felé.
A kemény munka eredményét is meg fogjuk tudni a könyvben, hogy mekkorát robbant az évezred albuma, a legendás, egy generációt meghatározó ikonikus Hybrid Theory, aki minden 2000-es évek elején és közepén zenét hallgató eljutott és valamely módon formálta a zenei ízlését. A történet egészen a Reanimation remix album kiadásáig, 2002-ig tart. Aztán a könyv végén már szomorú fejezetek következnek, mint a banda hogyan és miért vált meg Jefftől, illetve mennyi tragédia történt akkoriban a családjában és persze Chester elvesztéséről is szó esik.
Nagyon jó, olvasmányos, belsős szemszögből írt, nehezen letehető könyvet tarthatunk a kezünkben, ami mindenképp megér jó pár újraolvasást. Olvasva szereplői lehetünk a banda 1996 és 2002 közötti időszakának. Viszont negatívum, végső szerkesztés során az eredeti fordításban szereplő több dolog is módosításra került, így vannak benne értelmetlen, netán kronológiailag nem összeillő részek (Például Rhinestone dal a Holló c. filmben? Mikor a film 1994-ben jelent meg, de az eredetiben a 1998-as sorozatról van szó. Vagy a „Már megint egy magasszárú Converse…” – sajnos nem tudtuk meg, hogy mire utal ez vissza.) – ezeket a fordító adta a tudomásomra.
