rattlead.hu
Tulajdonképpen egy nemzetközi mini fesztiválra került sor Szombathelyen ezen a vasárnapon, ugyanis a headliner német Rezeten kívül egy máltai (Angelcrypt), és egy görög (Typhus) csapat tette tiszteletét a Végállomásban, míg az előzenekar (support band) szerepét a helyi (értsd szombathelyi) Borgil töltötte be. Amit pedig mindenképpen hozzáteszek, hogy óriási elismerés és respekt Hufinak és Hentesnek (a főszervezőknek), hogy bevállalták a bulit, ugyanis az említett bandák gyakorlatilag ismeretlenek itthon, értelemszerűen nem számíthattak teltházra, az azért viszont gáz, hogy egy kora délutáni vasárnapon a kutyát sem érdekli (vagy csak alig) egy underground koncert.
Úgy indultam a bulinak, hogy előzetesen nem néztem a csapatok után, kifejezetten első benyomásaimra akartam hagyatkozni. Bevallom őszintén, hogy a Borgil-ról a minimumnál is kevesebb információval rendelkezem, így csak annyit tudok elmondani, hogy amit láttam/hallottam, nekem egysíkúnak tűnt. Alapvetően death metalban utaznak, azonban dalaikban (pl. Hatred, Insane Satisfaction, At Night in the Cemetary) sajnos nem voltak kapaszkodók, emlékezetes témák. A gyors, darálós részeket lassú törésekkel, szaggatásokkal ötvözték, megpróbáltak némi komplexitást bújtatni a dalokba, nálam viszont nem jött át, számomra nem nyújtottak emlékezeteset. Talán majd legközelebb…
Nem hittem/gondoltam volna, hogy a görög Typhus régi motoros a szakmában, hiszen 2009-ben Nuclear Terrorként alakultak és eme név alatt 2019-ig tevékenykedtek (mindösszesen egy Ep-t, a Contaminated Salvation-t adták ki 2014-ben), majd jött a névváltoztatás. Termékenynek még csak véletlenül sem nevezhetőek, ugyanis eleddig csak egy hangzóanyaggal, a 2020-ban kiadott Mass Produced Perfectionnel rendelkeznek. A hellén kvartett alaposan meglepett a Bay area-i thrash-t idéző energikus produkciójával, amellyel nagyon gyorsan az „oldalukra állítottak”. A fiatal zenészeket tömörítő együttes rendkívül hitelesen, remekül prezentálta az öbölre jellemző zenei stílust, mégpedig olyannyira, hogy Kostas Korg énekes/basszer orgánuma egy az egyben Sean Killiant juttatta eszembe, akit Kostas Foukarakis, illetve Chris Koutalelis gitárosok csordavokálokkal támogattak meg. A lemezről a Serpents of an Aberrant Reality-t és a Dyatlov Passt vezették elő, az Ep-t a Terrorzone-nal idézték meg, a többi három tétel (Catacombs of Sancre Tor, I Stand Defiant, Army of None) pedig minden bizonnyal új keletű szerzemények voltak. Mindenképpen ajánlom őket olvasóink figyelmébe és nagyon remélem, hogy hamarosan új albummal rukkolnak elő.
A máltai Angelcrypt a dallamos death metal közegből érkezett. Szerintem ezek a srácok roppant büszkék voltak arra, hogy eljutottak hozzánk (eleve erre a turnéra) és teljes átéléssel vezették elő programjukat (A metal-archives.com oldal 104 máltai bandát dobott ki). Minden valószínűség szerint komoly hatással volt rájuk a ’90-es évek elején/közepén szárba szökkent göteborgi vonal (pl. In Flames, Dark Tranquillity, Eucharist stb.), annyi különbséggel, hogy az Angelcryptnél kisebb/kevesebb mértékben mutatható ki a tradicionális metál hatása. Dalaikba a szaggatások éppúgy belefértek, mint a komplex ritmusok, fogós dallamok, alapvetően kellemes benyomást tett rám a csapat.
A Rezetnek idén ez már a második európai kanyarja volt, lévén korábban a Gama Bomb társaságában voltak úton (Metal Rites Over Tour). Ez a mostani Total Metal Impact néven futott. Kíváncsi vagyok, hogy a többi/korábbi helyszíneken mennyien tekintették meg őket (illetve a többi zenekart), a Facebook statisztika szerint a Végállomásban 33-an voltak/voltunk jelen. (Arról pedig csak később értesültem, hogy technikai malőrök miatt a turné utolsó három állomását/helyszínét le kellett mondaniuk). Mindez azonban nem zavarta a germán legényeket, mert alaposan odadurrantottak mintegy 75 perces műsorukkal. Egy koncertet alapvetően a rossz hangzás szokott hazavágni, amiért nem feltétlenül az adott zenekart lehet felelősségre vonni, sokkal inkább a keverőst/hangmérnököt, és az az igazság, hogy a németeknél a sound túl hangos, túl vezérelt volt. Azt nem mondom, hogy összefolyt minden, de nehéz volt kihámozni a „dolgokat”. A látottak/tapasztaltak alapján az egybegyűlteket mindez „nem hozta ki a sodrából”, mivel egy nagyon kellemes, önfeledt party kerekedett ki a produkcióból. A német srácok sem tegnap kezdték a szakmát, hiszen idén ünneplik fennállásuk 20.-ik évfordulóját, komoly diszkográfiával rendelkeznek, ennek megfelelően egy remek koncertet adtak. Volt/Van miből válogatniuk, de jobbára a Truth in Between album (Deceived by Paradise, Truth in Between, Populate.Delete.Repeat.) és a New World Murder Ep (The Devil’s Bride, Dead End Walking) dalaira helyezték a hangsúlyt, megspékelve olyan régebbi tételekkel, mint a Minority Erazer, a Have Gun, Will Travel, Metal Rite vagy/és a Toxic Avenger, a Violent Force feldolgozással (Dead City) pedig feltették a koronát a műsorukra. Javukra írandó, hogy a stílus adta keretekhez képest, változatos dalokat vezettek elő, nemcsak a sika (mika), kasza, léc struktúrában gondolkodnak, hanem dallamok, epikus momentumok is felütötték fejüket.
Mindent egybevetve, ahogy ők a színpadon, mi (is) a nézőtéren jól éreztük magunkat, megérte elmenni és megtekinteni a bulit.
