rattlead.hu
A nemzetközi thrash mozgalomban megszokott jelenség a hosszúra nyúlt, hosszúra nyújtott lemezmentes időszak, ahogy az évtizedes kihagyások utáni visszarendeződés is bevett gyakorlatnak számít – gondoljunk csak a közelmúlt történéseire, a friss Morbid Saint vagy Atrophy lemezekre. Ahhoz, hogy hazai példát is említsünk, elég a fővárosig mennünk, a budapesti Concrete két lemeze között ugyanis épp egy tucatnyi év telt el. A szünet okairól, az aktualitásokról és a további tudnivalókról a gitáros Molnár Danit és az énekes/basszusgitáros Stoffer Richárdot kérdeztük.
Az első lemezetek, a 2011-es Revelations of Perdition egy combos thrash anyag volt, a szerzői kiadás révén azonban talán nem futotta meg azokat a köröket, amiket akár egy underground kiadóval a háta mögött is tudott volna produkálni. Annak idején mi volt az oka, hogy csak egy saját kiadású CDr koronggal jelentkeztetek?
M.D.: A Revelations-t nagyon sok szempontból elsiettük, kétségtelenül ezt a részét is. A lemezfelvétel előtt nem volt érdeklődő kiadó (miért is lett volna, azon a ponton mindössze egy demónk volt), szóval adta magát a dolog, hogy nyomjuk full DIY-ben. Amint megkaptuk a végső anyagot, vettünk egy nyomtatót, ami tudott CDr-re nyomtatni, és lőttük is ki a CD-ket a vakvilágba. Ez az egyike a rengeteg, rengeteg leckének amit tanultunk abból az egész mizériából.
S.R.: Nem volt nagy érdeklődés a kiadóktól, hiszen a demónk megjelenése után a zenekar tagsága több változáson ment keresztül, és emiatt nem igazán tudtunk új anyagon dolgozni. Megváltunk az eredeti énekesünktől, és nem sikerült megfelelő helyettest találni. Ezután Dani is elhagyta egy időre a zenekart. Majd a nyakamba vettem az énekesi posztot a gitár mellett. Végül csatlakozott Mike, és később, egy doboscsere révén Bende. Majd visszajött Dani is. Ekkor tudtunk elkezdeni foglalkozni a Revelations-el, de addig eltelt cirka két év, amikor nem nagyon voltunk aktívak. Kiadó híján pedig a DIY tűnt jó megoldásnak.
Mai fejjel mi a véleményetek az első lemezről?
M.D.: Elszomorít. Szerintem vannak rajta nagyon király számok, de akadnak tök felesleges „töltelék” részek is. Ami viszont nagyon elcseszte a dolgot, az a hangzás, és hogy rettentően elsiettük minden aspektusát. Egy csomó rossz döntést hoztunk vele, rögtön azzal, hogy hol vegyük fel a dobokat és az éneket, azon keresztül, hogy a gitárokat otthoni körülmények között rántsuk fel – egészen a terjesztéséig. Mai fejjel szinte minden egyes aspektusában másképp csinálnám azt az egész albumot, és akkor lehetne belőle egy tök erős anyag. Szóba is került köztünk párszor, hogy egy-egy számot újra felvehetnénk azok közül, mondjuk egy EP-re. Közben viszont már ott van egy tucat nagyon aktuális, izgalmas szám, amiket mostanában írtunk, és nincsenek felvéve, szóval nyilván mindig azok fogják élvezni a prioritást.
S.R.: Elsiettük, és mivel gyorsan akartunk letenni valamit az asztalra, ezért rengeteg rossz döntést hoztunk, csak hogy minél előbb kész legyen a lemez. Sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan lehetett volna jobb, és úgy gondolom a High Evolutionnel talán az összes hibát sikerült orvosolni.
Az első lemezt követően néhány évig még kitartott a lendület, majd úgy tűnt, hogy végleg eltűntök a mezőnyből. Mi volt az oka a leállásnak, a köztes időszakban tartottátok a kapcsolatot, illetve milyen esemény, események motiválták az újrakezdést?
S.R.: A leállás oka többek közt a Revelations-szel való elégedetlenségünk, illetve az, hogy majdnem mindegyik tagnak volt valamilyen másik zenei projektje, ami kifogta a szelet a Concrete vitorlájából. Nagyjából egy helyben toporogtunk, és egy ponton úgy éreztük, hogy nem akarjuk tovább folytatni. A köztes időszakban többé-kevésbé tartottuk egymással a kapcsolatot, a zenekar előtt is ismertük egymást, és nem haraggal váltunk el, tehát ez természetes volt. Az újrakezdést pedig csak szimplán a reunion koncert élménye motiválta.
Az első lemezes ötösből négyen továbbra is együtt muzsikáltok, ráadásul új tagot nem is avattatok – a négyhúrost az énekes Stofi akasztotta a nyakába. Nehéz volt újra összeszedni a régi tagokat, kit kellett a legtovább győzködni?
M.D.: Igazából onnan kezdve, hogy felmerült az „egyszeri reunion” buli ötlete, iszonyatosan zsongott mindenki. Emlékeim szerint gyakorlatilag mindenki első kérdezésre rábólintott. Miután Jani visszalépett a zenekartól, gondolkodtunk azon, hogy bevegyünk valakit helyette, de a frász vert ki minket a gondolattól, hogy egy új arc jöjjön a zenekarba. Összeszokott csapat vagyunk, ismerjük egymás hülyeségeit, és ezek nagyon fontos dolgok, amikor összezárva kilométerek százait nyomjuk le. Így Ricsinek szegeztük a feladatot, hogy vegye át a basszust az ének mellé, ő pedig most már totál faszán nyomja a kettőt együtt.
S.R.: Szerintem senkit sem kellett győzködni. Én is azt mondtam, hogy ha a többiek benne vannak, akkor nincs akadálya, mire az volt a válasz, hogy a többiek már rábólintottak. Az pedig, hogy a basszus az én nyakamban kötött ki, nagyrészt annak köszönhető, hogy nem akartunk megint köröket futni azzal, hogy találjunk valakit erre a posztra. Miután a srácok felvetették az ötletet, hogy mi lenne, ha én tölteném be ezt a pozíciót, be kellett látnom, hogy ez a leggyorsabb megoldás. Mostanra már egész jól megy a dolog, persze bele kellett fektetni az időt a gyakorlásba.
Annak ellenére, hogy ilyen sok idő telt el a két lemez között, nem egy bizonyítási kényszertől fűtött, széttechnikázott anyaggal jöttetek ki, hanem egy zsigeri, arcbamászó lemezzel jelentkeztetek. Eleve egy velős, rövid album volt a cél, vagy a dolgok menet közben alakultak így?
M.D.: Zeneileg az anyag teljesen természetesen jött, amögött az égvilágon semmifajta-féle cél vagy tudatosság nem volt. A számok egyszerűen így pottyantak ki belőlünk, ahogy vannak, egészben. Eleinte azt sem tudtuk, hogy mit kezdjünk velük. Vegyünk fel egy EP-t, vagy egy egész albumot?! De ahogy születtek az újabb és újabb számok, nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy önálló, egész LP lesz.
S.R.: Egy ponton meg is kellett húzni a vonalat, hogy mi lesz a lemezen, mert az ihlet csak jött, de a stúdióidő is közeledett, szóval a végén ennél a nyolc számnál maradtunk.
Mennyi idő alatt álltak össze a High Evolution nótái; zenekari munka folyt, vagy vannak a Concrete-ben fő dalszerzők?
M.D.: Az a nyolc szám gyakorlatilag három-négy hónap alatt született, fele-fele arányban a szólógitáros Mike által és általam (kivéve a Quellcrist-ot, amit még 2011 körül írtam). Régen a modus operandi-nk inkább az volt, hogy lehoztunk riffeket a terembe, hajigáltunk ötleteket, olykor-olykor valaki hozott egy egész számot, de az viszonylag ritka volt. Ezúttal viszont azonnal egyértelművé vált, hogy sokkal jobban dolgozunk együtt úgy, ha valamelyikünk ír egy számot, elejétől a végéig összerakja, leviszi a többieknek, és ha ők hozzá tudnak tenni valami plusz ötletet, akkor szuper, de ha úgy jó, ahogy meg lett írva otthon, az is király.
S.R.: Dani és Mike alapjaiból dolgoztunk. Én csináltam a vokál demókat, Bendével pedig a próbateremben ment a dobok kidolgozása. Sokkal jobban tudunk most ötleteket rögzíteni otthon és átküldeni a többieknek, mint tizenegy éve. Így sokkal gyorsabban össze tudtuk rakni a számokat, és tényleg pillanatok alatt készen lettek a High Evolution vázai.
A lemez a tavalyi nyár végén vált elérhetővé, első lépésben csak a digitális felületeken. Számomra úgy tűnt, hogy az érdekeltek emlékeztek rátok, a megfelelő felületeken gyorsan meg is jelentek az ajánlók, sőt a tematikus oldalak rövid időn belül interjúkkal is zaklattak titeket. Hogy érzitek a dolgot, a hazai mezőny a hosszú szünet ellenére emlékezett rátok?
S.R.: Meglepően tapasztaltam, hogy igen, emlékeznek ránk, és ez főleg a rajongóknál jelentkezett.
M.D.: Nagyon meglepődtünk azon, hogy egy csomó arcot érdekelt a visszatérésünk, azon pedig még inkább, hogy sokan követelik a Revelations-t is rajtunk. Hiába, elég nagy hiány van itthon thrash zenekarokból, gondolom ezért is tök feltűnő, ha mondjuk egy régi zenekar újra felbukkan, vagy új lép a színtérre.
A lemezhosszon kívül mi a legfőbb különbség a két Concrete album között? Ja, és mit ábrázol a borító?
M.D.: Szerintem ég és föld a két anyag! A High Evolution egy velősebb, sokoldalúbb lemez lett, amivel sokkal tudatosabban dolgoztunk. Amíg a Revelations témái általánosabb jelenségekről szóltak, addig az új anyag személyesebb, egyben elrugaszkodott azoktól a témáktól, amelyekről korábban úgy gondoltuk, hogy egy metal albumnak szólnia kéne. A borító is ezt követi; Szabó Laci munkája, kellően szürreális. Eredetileg egy másik festménye lett volna a befutó, de ragaszkodott hozzá, hogy ha beszélünk neki az anyagról, mutatunk neki dalszövegeket, akkor csinál nekünk valami újat. Így született meg ez a végső kép, amiről folyamatában nem láttunk sokat; szóval izgultunk, hogy vajon milyen lesz a végső termék. Amikor végre elkészült, teljesen kivoltunk, hogy mennyire király, olyannyira, hogy az album címét is „hozzá igazítottuk”.
S.R.: Hangzás és szöveg tekintetében nagyon más a két album. Arról nem is beszélve, hogy a High Evolution egy teljesen természetes folyamat eredménye. Nem volt semmilyen sablon vagy forma, amihez igazítani akartuk volna a zenét, illetve a feldolgozott témákat. Egyszerűen ez jött ki belőlünk, és nem éreztük, hogy ráfeszülnénk, hogy „Igen, márpedig nekünk most itt le kell tenni egy új albumot!”. Mindenki szenvedélyesen csinálta. Azt pedig, hogy mit ábrázol a borító, ki-ki döntse el magának, szerintem mindenki kicsit mást lát benne. Lacinak ezek a biomechanikus festményei szerintem pont ezért zseniálisak.
Jelen beszélgetés aktualitását az adja, hogy néhány hete fizikai formában, gyári CD-n is megjelent a High Evolution, illetve nekiestetek a koncertezésnek is. Hogyan sikerült összehozni a fizikai formátumot? Egy ideje tervben van a vinyl-változat is, az utóbbi kapcsán mik az aktualitások?
M.D.: A CD-t teljes egészében a Terranis Productions intézte, totál az ő érdeme. Gábor Tamás felkeresett minket azzal, hogy háromszáz példányban kiadná, mi pedig baromira örültünk neki, mivel eredetileg csak vinylt terveztünk. Ez utóbbi még folyamatban van, egyrészt mert közismerten sokkal több idő vinylt legyártatni, másrészt pedig belefutottunk pár hibába az első test press lemezekkel, amiket ki kell javítani. Azt hiszem, alaposan megtanultuk a leckét a Revelations-szel, és ezúttal nagyon odafigyelünk minden apró részletre, hogy a hallgató csak és kizárólag olyat kapjon, ami hibátlan.
Van CD, lesz LP; kazetta is várható? Azért kérdezem, mert ugyan limitált példányszámokról van szó, de a hazai mezőnyre is jellemzők a minőségi kazetta kiadványok.
M.D.: Több, mint valószínű. A Fekete Terror-os Dudás Attila már pedzegette, hogy kéne, de még nem tudjuk, hogy fog kinézni. Az is szóba került, hogy egy box set részeként adná ki, egy jövőbeli harmadik anyaggal, hasonlóan a nemrég megjelent Tremor kiadványához, ami szerintem iszonyú király lett.
A CD mellett manapság hogy álltok a merch-csel, vagyis a friss lemez kapcsán milyen további Concrete-logós cuccok készültek?
S.R.: Jelenleg három verzió van a pólókból, a borítóval ellátott fekete és piros változat, illetve egy egyedi mintás Hyperspace Weaponry póló. A későbbiekben ez majd gyarapodni fog.
Az előbb már említettem a koncertezés kérdését; a klubozáshoz manapság már minden téren kell a fanatizmus. A hazai thrash vonalon az Atomic, az Innistrad és az Akela azok, akik rendszeresen mozgolódnak, felmerült már valamelyikükkel az együttműködés lehetősége?
M.D.: Egyfelől nyitottak vagyunk bárhol bárkivel együtt játszani, másfelől viszont korlátozva vannak a lehetőségeink. Az énekesünk külföldön él, hárman pedig családapák vagyunk, állásokkal. Emellett amikor már egyértelművé vált, hogy ez nem csak az egyszeri reunion bulika lesz, leszögeztük, hogy csak és kizárólag olyat vállalunk el, amihez mindenkinek kedve van és aminek értelmét is látjuk. Nem fogunk menni bárhová, csak azért, hogy színpadra álljunk. Viszont ahogy a közelmúlt eseményei mutatják, ha kapunk meghívást, szívesen megyünk bármerre, ha jól állnak a csillagok. Múlt hétvégén játszottunk Pécsett a Fekete Terror és a Death Trap Productions jóvoltából, és fenomenális élmény volt.
A közelmúlt megjelenései közül melyik thrash lemezeket ajánljátok az olvasóknak?
S.R.: Amik most így hirtelen eszembe jutnak, azok a következők:
Pest Control – Don’t Test the Pest,
Raider – Trial by Chaos és
Hellripper – Warlocks Grim & Withered Hags (vitatható, hogy thrash vagy sem, de nagyon jó).
M.D.: Úgyszintén nagyon ajánlom a Pest Control legutóbbi LP-jét, eszméletlenül szól az az anyag, és tökéletesen szemlélteti, hogy miről kéne szólnia a crossovernek. Emellett a tavalyi Gama Bomb is nagyon szuperre sikerült, bár tőlük megszokhattuk, hogy bármi, amit kiadnak, egyből arany.
Valami fontos tudnivaló, amin átsiklottunk?
M.D.: Millió köszönet ezért a lehetőségért, és azért, mert mindig számíthatunk rátok, hogy felületet adtok a zenekar körüli történéseknek! THRASH ‘TILL DEATH!!!
